Az Atlanti-óceán aljából előbukkanó hajóroncsot masszív homokfallal zárták el a tengertől, hogy egy nemzetközi régészcsapat és a Namdeb állami gyémántbányász társaság emberei átkutathassák azt a kincsekért. Ez azonban a becslések szerint legfeljebb október 10-ig tartható, akkor a természet erői visszaveszik azt, amit öt évszázadon át őriztek.

Francisco Alves portugál tengeri régész szerint abból a korból még egyetlen olyan portugál hajó sem maradt fenn ennyire épségben a portugál vizektől távol, mint a most felfedezett. Lelőhelye Namíbia híres Csontváz-partja volt, ahol az évszázadok során hajók százai szenvedtek hajótörést a kegyetlen sziklákon. Rakománya lenyűgöző: több mint 2300 darab - 21 kilogrammnyi arany, másfél kilogramm ezüst - pénzérmét találtak benne, a lelet értéke meghaladja a 100 millió dollárt (kb 17 milliárd forint).

Az aranypénzek 70 százaléka spanyol, a többi portugál. Ez utóbbiak közül a feliratokból kiderült, hogy egyes darabokat 1525-ben verték. Ez cáfolja azokat a kezdeti elképzeléseket, melyek szerint a hajó a nagy portugál felfedezőé, az Afrika déli csücskét, a Jóreménység-fokot európaiként 1488-ban először megkerülő Bartolomeo Diazé volt. Diaz ugyanis 1500 májusában szenvedett végzetes hajótörést. A pénzek mellett hat bronzágyút, több tonna rezet és ónt, 50 hatalmas elefántagyarat, fegyvereket találtak a roncsban.

Namíbia kulturális minisztériuma és a Namdeb osztozik a kincsmentés óriási költségén, amely napi 12 500 dollárra (2,1 millió forint) rúg. A kutatóknak meggyőződése, hogy még további kincseket is rejt a roncs, de ennek felderítésére alig két hetük maradt.

A nemzetközi tengerjogi törvények szerint a roncs és a benne lévő kincsek azt az országot illetik, ahol megtalálták. Az arany és ezüst pénzérméket immár Windhoekban, Namíbia fővárosában a nemzeti bank széfjeiben őrzik. A namíbiai kormány azt tervezi, hogy kiállítja a ritka leleteket, és a későbbiek folyamán külön múzeumot is hoznak létre számukra Oranjemundban.