A rágcsálók sokszor a vándorok társául szegődtek, amikor embercsoportok, törzsek útnak indultak, hogy új "hazát" keressenek maguknak. E vándorútról tudhatók meg részletek az egerek segítségével - olvasható a BBC hírei között.

A Yorki Egyetem kutatói Nagy-Britannia száz pontjáról összegyűjtött rágcsáló genomját vizsgálták, s mint kiderült, az egerek egy meghatározott törzse a vikingekkel együtt érkezhetett. Az Orkney-szigetcsoport egereinek DNS-lenyomata ugyanis azonos skandináv rokonaik genetikai kódjával. Ugyanilyen genetikai jegyeket mutattak a rágcsálók Európában az Atlanti-óceán parti zónájában, vagyis azokban a régiókban, amelyeket könnyűszerrel elértek az északról érkező felfedezők.

"Ha megvizsgáljuk az egér genetikai kódját, rájövünk, hogy a rágcsáló nagymértékben kapcsolódik az emberiség történelméhez. Az egerek egy meghatározott genetikai típusára bukkantunk egy olyan térségben, ahol egykor előfordultak a vikingek" - magyarázta Jeremy Searle, a  Yorki Egyetem professzora.

Mint kifejtette, a vikingek mellé szegődtek kirajzásukkor a skandináv egerek, amelyek DNS-lenyomata megtalálható mindenütt, ahol az egykori északi harcosok megfordultak.

A brit egerek többsége német fajtársakkal áll rokonságban, ami viszont arra utal, hogy ezek a rágcsálók a kontinensről a vaskor emberével együtt érkeztek.

A háziegér egyébként eredetileg Ázsiából származik, és gyalogosan vándorolt a Közel-Keletre, ahol az első mezőgazdasági közösségekkel együtt vetette meg a lábát, s minden bizonnyal élvezettel tobzódott a terményraktárak kínálta élelmiszerbőségben.

"Érdekes módon a háziegér nem települt át Európába, amikor a földművelés 8000 ezer évvel ezelőtt átterjedt a vén kontinensre. Mindössze háromezer éve vándoroltak át a rágcsálók, s ez azzal magyarázható, hogy Nyugat-Európában ekkor alakultak ki a nagy települések. A háziegérnek szüksége volt a túléléshez ezekre a településekre, ahhoz, hogy kiszorítsa élőhelyeiről mezei fajtársait" - magyarázta a kutató.

Searle professzor szerint az egerek további genetikai vizsgálatai révén pontosabban meghatározható a vikingek mozgása a Feröer-szigeteken, Izlandon, vagy akár Észak-Amerikában.

Jeremy Searle és kollégái kutatásaikról a Proceedings of the Royal Society, a brit Királyi Társaság folyóiratában számoltak be.