Minderről San Fransiscóban adtak hírt az Amerikai Geofizikai Unió kutatói, akik megjegyezték: teljesen el voltak tévedve azzal kapcsolatban, hogy az elektromos hálózatokat zavaró naprészecskék miként lépnek be a Föld magnetoszférájába - abba a mágneses rétegbe, amely körbeveszi bolygónkat és az emberiséget védi a napszél káros hatásaitól.

A kutatók ugyanis úgy vélték: a részecskék akkor kerülnek a magnetoszférán túlra, amikor a Nap mágneses mezeje szemben áll a Földével. Vizsgálódásaik során azonban azt tapasztalták: amikor a Föld és a Nap mágneses mezejének irányultsága együttáll, a mezők összekapcsolódnak és ez gyakorlatilag lyukat tép bolygónk mágneses mezejébe a sarkok felett, így húszszor több napszélrészecske került a Föld közelébe.

Az egyik nyíláson 2007 júniusában áthatolt a NASA egyik űrszondája - a szenzorok pedig nemcsak napszélrészecskeáradatot érzékeltek, hanem azt is, hogy a nyílás négyszer nagyobb a Földnél. Míg a legtöbb napszélrészecske visszapattan az űrbe, a megmaradt részecskeáradat számos problémát okoz az elektromos hálózatonak, a sarkkör környékén elszálló repülőgépeknek, illetve a geoszinkron műholdaknak. A tudósok szerint a napviharok többsége a 11 éves napciklus második felére várható, főként a 2012-es évre.