© AP

A Keplert közép-európai idő szerint szombaton hajnalban 3 óra 49 perckor indították Föld körüli pályára. A Delta 2 hordozórakéta harmadik fokozatától való leválása és Föld körüli pályára állása a terveknek megfelelően 721, 53 kilométer magasságban, 61 perc 49 másodperc után történt meg. A Kepler heliocentrikus pályán mozog, amelynek révén követi a Földet a Nap körül. Az amerikai űrügynökség, a NASA szerint nem lesz szükség semmilyen további pályakorrekcióra.

A Naprendszeren túli bolygók, vagyis exobolygók létéről az emberiségnek mintegy másfél évtizede van tudomása. Eddig több mint 300 olyan égitestet fedeztek fel, amely egy csillag - vagyis egy nap - körül kering. A világegyetemben tehát nem csak a mi Napunk kiváltsága az, hogy bolygókkal vegye magát körül, sőt a csillagászok gyanakvása szerint ez viszonylag általános jelenség.

A mostanáig felfedezett exobolygók azonban szinte kizárólag Jupiter méretű vagy még annál is jóval nagyobb gázóriások, amelyeken a - legalábbis a földi értelemben vett - élet lehetősége kizárt. A Kepler feladata az lesz, hogy több mint 100 ezer csillag környezetéről küldjön a földi irányító központba olyan felvételeket, amelyek alapján a szakértők következtetni tudnak a Földhöz hasonló kőzetbolygók létére.

A 2006-ban felbocsátott francia-európai gyártmányú Corot űrtávcső nemrég felfedezett ugyan egy olyan exobolygót, amelynek átmérője csak kétszer nagyobb a Földénél, de ez az égitest olyannyira közel kering anyacsillagához, hegy eleve nem lehet "életgyanús" bolygónak tekinteni.

A Kepler viszont főként a kiszemelt csillagoknak azt a környezetét vizsgálja, amely feltételezhetően az úgynevezett lakható övezethez tartozik, vagyis központi naphoz nem túl közeli és nem is túl távoli zónákat. Ezekben az övezetekben a kedvező hőmérsékleti viszonyok következtében előfordulhat az élet egyik alapeleme, a cseppfolyós halmazállapotú víz, és ha ott léteznek olyan kőzetbolygók, amelyek felszínén megmarad a víz, akkor azokon a planétákon korántsem kizárt, hogy megjelent az élet is, akárcsak a Földön milliárd évekkel ezelőtt.

A Kepler küldetését három és fél évre tervezték.  A küldetés első kilenc hónapja folyamán a szeizmológiai program keretében több mint 5000 csillag fényét fogják rögzíteni a detektorok. Az előzetes eredmények alapján mintegy 1100 csillagot fog a misszió teljes időtartama alatt figyelni az űrtávcső. A szóban forgó teleszkóp a csillagok oszcillációit olyan fantasztikus pontossággal képes detektálni, hogy a tudósok közvetlenül láthatják majd a csillagok szerkezetében a csillagfejlődés miatt bekövetkező változásokat.

Az adatok minél jobb kiaknázása érdekében egy konzorcium jött létre, melynek révén a tudósok világszerte hozzáférhetnek a létrejövő hatalmas adatbázishoz. A Kepler Asztroszeizmológiai Tudományos Konzorcium (Kepler Astroseismic Science Consortium, KASC) több mint 200 kutatót tömörít a világ 50 országából.

Több magyar kutató is aktívan részt vesz a KASC munkájában: az adatok elemzése, modellszámítások és földi megfigyelések révén járulnak hozzá a projekt sikeréhez. A Kepler látómezejébe eső egyéb objektumok, így a pulzáló változócsillagok is soha nem látott részletességgel lesznek vizsgálhatók. A hazai tudósok az előkészítő munka során számos ilyen csillagot javasoltak, melyek bekerültek a Kepler programjába. A KASC tudományos programját 14 munkacsoport fogja megvalósítani. Ezek közül a cefeida változócsillag-típushoz kapcsolódó csoportot Szabó Róbert (MTA KTM CsKI) fogja vezetni, míg a mira csillagok vizsgálatának koordinálásával Kiss Lászlót (University of Sydney) bízták meg.