Az Acer Aspire One előző változata komoly sikereket tudhat magénak, és erős a gyanúm, hogy aki szereti ezt a kategóriát, az egyenesen imádni fogja a D150-es változatot. Az Intel Atom (N280-as 1.6 GHz-es) processzorra épülő kis masina ugyan nagyobb lett, mint az elődje, de ez minimális különbség, még így is eltörpül egy hétköznapi notebook méretei mellett. A 10,1”-os kijelző már a „jól látom” kategóriába tartozik (persze nem erős napsütésben), bár a maximálisan 1024x600-as felbontás bizonyos dolgokhoz viccesen kevés (az 1024x768-as képernyőre optimalizált alkalmazások alja például így kicsúszhat a képernyőről). A több mint 7 órás akkuidő viszont rendkívül imponáló.

Több színben is kapható

Játékra ezt a netbookot sem érdemes kinézni, a maga integrált Intel 945-es videovezérlőjével maximum csak régebbi 3D-s vagy egyszerűbb mai játékok futtatására alkalmas. A processzor ereje és az 1 Gbájtnyi RAM éppen arra elég, hogy a gépen lévő Windows XP Home változat kényelmesen elvigyen egy irodai csomagot, böngészőt, levelezőklienst. Arra viszont bőségesen! Még HD filmeket is nézegethetünk vele, ha úgy hozza a sors, bár ilyenkor érdemes kikötni külső monitorra (ehhez van analóg VGA kimenet). Az integrált wifi (802.11b/g) és a Bluetooth ma már alapelvárás, utóbbit egy gombnyomással ki- vagy bekapcsolhatjuk.
Ez tehát az Aspire One, ha a száraz tényeket nézzük. Egy valóban könnyű, „dögös” (több színben is megvásárolható), az alapfeladatokon kívül a multimédiával is megbirkózó kis masina. És akkor most következzenek röviden a személyes tapasztalatok.

Szeretni való apróság, kis hibákkal
Kezdjük egy fontos netbook részletnél, a „tapipadnál”. Ez sajnos nem a legjobban sikerült része a gépnek. Néha túl érzékeny, néha pedig totál érzéketlen. Próbáltam szabályozni szoftverből, hátha egymásra hangolódunk, de végül kénytelen voltam bevetni egy Bluetoothos egeret, mert egy idő után már kifejezetten frusztráltnak éreztem magam, amikor a touchpaddal vezérelt kurzor a maga útját járta. Bónuszként a beépített egérgombok elég nehezen nyomhatók le, így a kettő együtt azért már megérdemel egy „ejnye-bejnyét”...

Kis helyen elfér, mégis jól használható

Persze nem használhatatlan a dolog, csak nagyon kényelmetlen. Pár nap után már hozzászoktam a sajátosságaihoz, de hát már csak ne kelljen koncentrálni egy egér használatához.
Viszont ha már itt tartunk, a Bluetooth egeret minden gond és telepítés nélkül felismerte a rendszer, így inkább azzal használtam. Hangsúlyozom, megszokás kérdése is lehet a dolog. Én nem szoktam meg...
Ezzel szemben a billentyűzet pont olyan méretű, amelyen pár perc gyakorlás után már kényelmesen és pontosan lehet dolgozni. A gép mérete alapján nem is gondolnánk, de nagyon hatékonyan lehet rajta írni.
A gép beépített hangszórói nem teremtenek mozi hangulatot, de tisztán szólnak. Zenehallgatáshoz persze nem árt külső hangszórót vagy fülest felvenni, de például remekül tudtam vele videotelefonálni, egy Skype 4 telepítése után. Igaz is, a beépített kamera képe is egészen tűrhető (0,3 megapixeles), legalábbis videotelefonálásra vagy arra, hogy valamit hirtelen felindulásból elküldjünk fotón egy levélben. A wifi-használat is zökkenőmentes volt, internetezni is kényelmesen lehetett vele, bár engem azért kicsit mégis zavar, hogy csak 600 pixel a felbontás maximális magassága, így sokat kell görgetni. De hát valamit, valamiért... Ha nincs wifi a közelben, csatlakozhatunk az Ethernet-vezérlővel, vagy ha a 3G-s modemmel ellátott változatunk van, akkor mobil interneten is.
Szövegszerkesztésnél például nem volt ilyen érzésem. A géphez jár egy Office 2007 próbaverzió, ez is teljesen jól vette az akadályokat, dacára, hogy csak 1 Gbájtnyi RAM volt a tesztgépben (amúgy 2 Gbájtig tuningolhatjuk).

Méretéhez képest kényelmes a billentyűzete - magyar kiosztással is

A filmek lejátszásánál sem volt gond, még a kisebb (480p) méretű HD anyagokat is zokszó nélkül viszi a gép (720p-nél azért már dobált le képkockákat), ennél nagyobbat meg úgyis értelmetlen lenne vele nézni.
Ahogy a specifikáció alapján megjósolható, a játékokat nem az Aspire One-ra találták ki.
A DVD-meghajtó hiánya könnyen megszokható a több Gbájtos pendrive-ok és a wifi kapcsolatok korában, gyakorlatilag nem éreztem hiányát soha. Ha nagyon kell, a 3 USB port valamelyikére könnyen csatlakoztathatunk egy külső meghajtót. A beépített kártyaolvasó is sokat segíthet.
Internetezni, levelezni, videocsevegni, irodai szoftvereket használni tehát több mint elegendő a gép ereje. Komolyabb alkalmazások indításakor nem kapkod el semmit, de nincs is az az érzése az embernek, hogy megunja az életét a várakozástól. Ha pedig már elindultak a programok, kényelmesen lehet velük dolgozni (most értelemszerűen nem a Photoshopra gondolok).
Régebbi 3D-s játékokkal azért elboldogul a netbook, persze csak azokkal, amelyek hajlandók alkalmazkodni a kis felbontáshoz, és mint említettem, filmet nézni, zenét hallgatni is lehet vele, vagyis mini szórakoztató-központként is megállja a helyét. Leszámítva a touchpaddal való küzdelmet, semmi eget verő problémám nem volt vele (maximum annyi, hogy szerintem a méretéhez képest kicsit nehéz). Természetesen a helyén kell kezelni, ha erőforrás-igényesebb alkalmazásokkal szoktunk dolgozni, akkor ezzel a géppel nem fogjuk helyettesíteni az asztali PC-t. 130 ezer forint körüli ára elég barátságosnak mondható, hogy utazó gépként, vagy állandóan bevethető mobil irodaként használjuk.