A két földtörténeti kor határán történt pusztulás során az akkori állat- és növényállomány hozzávetőleg 90 százaléka pusztult el. Egy nemzetközi tudóscsoport most abból indul ki, hogy a sós vizekben lévő halogén szénhidrogének súlyosan károsították a növényeket, és ez okozhatta a sivatagos területek kiterjedését is.

Környezeti hatások bonyolult láncolatának következményeként sok faj vesztette el élőhelyét, és ez lehetett a tömeges kihalás oka - írják a tudósok az orosz tudományos akadémia folyóiratának legfrissebb számában.

250 millió évvel ezelőtt hatalmas sós tavak borították a bolygót, 600 ezer négyzetkilométeres kiterjedésével egyedül a mai Európa vidékén lévő Zechstein-tenger nagyobb volt mint a Franciaország. "Becsléseink azt mutatják, hogy a Zechstein-tengerhez hasonló sós vizekből feltörő légszennyező anyagok katasztrofális következményeket kellett, hogy kiváltsanak" - írta közleményében Ludwig Weissflog, a lipcsei környezetkutató központ munkatársa, a tanulmány egyik szerzője. Az orosz, osztrák, dél-afrikai, és német tudósok elméletük alátámasztásához az akkori és a mostani biokémiai folyamatokat hasonlították össze.

Elgondolásuk segíthet megfejteni a Föld történetének legnagyobb kihalását övező rejtélyt. "Az a kérdés, hogy a sós tavakból származó halogén szénhidrogének egyedüliként vezettek a kihaláshoz, vagy az más tényezők összhatásának eredménye volt, és vulkánkitörések, meteoritbecsapódások, vagy a metánklatrátok játszottak szerepet benne, továbbra is nyitott" - írta Ludwig.