A Nature folyóirat szeptember 10-i számában közzétett jelentés fő szerzője, Michael McElroy harvardi egyetemi tanár megjegyzése szerint a világ számára nem az az igazi kérdés, hogy miként térhet át a fosszilis energiaforrásokról a szén-dioxidtól mentesekre, hanem  az, hogy milyen más lehetőségei vannak Kínának.

A harvardi professzor által vezetett csapat szerint - írta meg a párizsi Le Monde - egy olyan szélerőmű-hálózat megteremtése, amely "csak félmillió négyzetkilométer" (azaz Franciaországgal egyenlő) területet foglalna el, mintegy 900 milliárd dollár befektetést igényelne az elkövetkező 20 év során, és ez ésszerűnek mondható összeg Kína gazdasági súlyát tekintve. Ha ez a szélturbina-hálózat kapacitásának 20 százalékával működne, akkor 24,7 petawatt/óra energiát szolgátatna (1 petawatt 1 millió milliárd wattnak felel meg). Ez a szakértők szerint megfelel Kína várható 2030 évi elektromos energiaigényének és hétszerese az ország jelenlegi fogyasztásának.

A kínai hatóságok 2005 óta ösztönzik a megújuló energia termelését, első helyen a szélenergiáét, nevezetesen kedvező pénzügyi feltételek megteremtésével. Kína olyan támogatási rendszert dolgozott ki, amely ésszerű jövedelmezőséget biztosít a nagy szélerőmű-beruházások számára. Jelenleg Kína a második helyen áll az Egyesült Államok mögött a szélenergia-termelésben.

A jelentés szerzői szerint egy ilyen átállás jelentősen csökkentené Kína CO2 kibocsátását. Kína ma a világ legnagyobb szén-dioxid kibocsátója, számos szénerőművet épít jelenleg is. A szélerőmű-projekt további előnye lenne a Nature-ben közölt elképzelés szerint, hogy az érintett területen folytatódhatna a mezőgazdasági termelés.