Szergej Kirov, a Szovjetunióban népszerűnek számító bolsevik politikus 1934. december 1-i meggyilkolásának 75. évfordulója alkalmából újabb, eddig titkos iratokat szabadítottak fel, de ezekből sem derült fény arra, hogy vajon Sztálin rendelte-e el politikai vetélytársának meggyilkolását, vagy Kirov (feltételezett) szeretőjének féltékeny férje, Leonyid Nyikolajev ölte meg - írta az MTI csütörtökön.

A News Daily című lap tudósításából is kiderült, hogy nem perdöntő bizonyítékokat közöltek, hanem csak a Kirov-gyilkosság elkövetőjének, Nyikolajevnek a naplóját. Ebben már korábban is ismert tények voltak: vagyis hogy a gyilkos megsértődött a kommunista pártra, mert nem jutott előrébb a ranglétrán, és kétgyerekes családapaként sem kapott a pártapparátcsikokhoz hasonló élelmiszer-juttatásokat. 

Sztálin-barát verzió

A napló közlése után Valerij Osztrovszkij szentpétervári történész a Komszomolszkaja Pravdának úgy nyilatkozott - ezt az MTI is idézi -, hogy nincs bizonyíték rá: a párt XXVII. kongresszusán, 1934 elején Kirov Sztálin vetélytársává vált volna. Csak a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán, 1961-ben, a személyi kultusz Hruscsov-féle leleplezésekor merült fel, hogy Sztálin adott parancsot Kirov meggyilkolására. (Osztrovszkij értelmezése megfelel annak a tendenciának, hogy Sztálinról egyre kevesebb negatív dolgot közölnek Oroszországban, éppen most írnak például olyan tankönyveket, amelyek elhallgatják a diktátor rémtetteit, és az orosz Wikipedia-oldal is Osztrovszkij álláspontját tükrözi a Kirov-gyilkosságról.)

Tatyjana Szuharnyikova, a szentpétervári Kirov Múzeum igazgatója, aki a titkos anyagokat is tanulmányozhatta, elmondta, hogy a most nyilvánossá vált iratokban sincs utalás arra, hogy Sztálin utasítására likvidálták volna Kirovot, de a diktátor kihasználta a történteket: "Leningrád lakossága 1935 első félévében 35 ezer fővel fogyatkozott meg, és ekkor kezdődtek meg a tömeges repressziók, kivégzések". 

Kirov pályafutása

A Szergej Kosztrikov néven született Kirov 1904-ben csatlakozott az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárthoz, 1917 után harcolt a polgárháborúban, majd 1920-tól gyors karriert futott be a kommunista pártban. Sztálin 1926-ban azzal ismerte el lojalitását, hogy a leningrádi városi és területi pártbizottság élére állította. Kirov népszerűvé vált Leningrádban, majd az egész országban. Ma is több város, utca és tér őrzi a nevét.

Általános vélekedés - és például Roj Medvegyev történész - szerint Kirov meggyilkolására Sztálin adott utasítást, mert veszélyes vetélytársat látott benne, majd a gyilkosságot a tisztogatások és politikai repressziók fokozására használta fel. Ezt a teóriát igazolja az is, hogy Kirov rendkívül népszerű volt a bolsevik párton belül, amelynek 1934-es kongresszusán a Központi Bizottságba való beválasztásakor mindössze 3 ellenszavazatot kapott, míg Sztálin 292-t. Kirov ezzel messze a legkedveltebb vezetőnek számított, minden más jelöltnél kevesebb ellenszavazatával.

Geraszimov festménye: Sztálin

Verziók a gyilkosságról

Kirovot 1934. december 1-jén egy Leonyid Nyikolajev nevű férfi lőtte le, állítólag a Szmolnij folyosóján. Nyikolajevet elbocsátották állásából, panaszos leveleket írt mindenhová, és mindenáron találkozni akart Kirovval, akinek állítólag a feleségével - a Szmolnij titkárnőjével, Milda Drauléval - is viszonya volt. Nyikolajev a helyszínen véget akart vetni életének, de letartóztatták, és alig egy hónappal később ítélet nélkül kivégezték - írja az MTI. Más források szerint viszont halálra ítélték Nyikolajevet, ezután végezték ki. A Wikipedia Nyikolajevről szóló oldala például úgy tudja, az elkövetőt a merénylet másnapján maga Sztálin faggatta, személyesen, amire korábban nem volt példa.

A Wikipedia angol változatának Kirovról szóló oldala a Kirov-gyilkosságot Sztálin számlájára írja. A leningrádi pártirodát ugyanis Fjodor Medvegy, Kirov közeli barátja őrizte, ő volt a biztonsági parancsnok. Sztálin állítólag Gennagyij Jagodát, az NKVD, a titkosszolgálat komisszárját bízta meg azzal, hogy cserélje le Medvegyet Grigorij Jevdokimovval, a diktátorhoz hű emberrel. Kirov azonban közbelépett, és megpróbálta a cserét megakadályozni. Alekszandr Orlov szerint - ő később nyugaton publikálta adatait - Sztálin ekkor parancsolta meg Jagodának Kirov megölését. (Érdekes, hogy a Wikipedia orosz változata inkább politikai szempontból közelíti meg a kérdést, és Hruscsov, illetve Molotov állításait szembesíti. Hruscsov szerint Sztálin tehető felelőssé, Molotov szerint viszont nincs bizonyíték Sztálin ellen.)

Az angol nyelvű Wikipedia-oldal szerint mindenesetre Jagoda megkereste Medvegy helyettesét, Ványa Zaporozsecet, hogy hajtsa végre az akciót. Zaporozsec visszatért Leningrádba, és keresni kezdte a merénylet végrehajtására alkalmas embert. Ekkor akadt az iratok között Lenyoid Nyikolajev nevére. Nyikolajev kiváló eszköznek tűnt: ismert volt az NKVD számára, amely korábban több kisebb súlyú bűncselekmény miatt is letartóztatta őt. Munkanélküli volt, korábban kizárták a pártból, és állítólag egy barátjának azt emlegette, hogy meggyilkolná a párt ellenőrző bizottságának vezetőjét, aki kizáratta őt. A "kedves barát" erről beszámolt az NKVD-nek. (A most megtalált napló mindezt részben megerősíti, hiszen Nyikolajev tényleg elégedetlen volt a bolsevik párttal, amelyben nem tudott előre jutni.)

Zaporozsec és Nyikolajev

Zaporozsec ezek után megbízta a barátot, hogy keresse meg Nyikolajevet, és szerzett neki egy Nagant M1895 revolvert is. Ugyanakkor Nyikolajev elsőre nem tudta végrehajtani az akciót, mert első kísérlete alkalmával, 1934. október 15-én lebukott, amint táskájában a fegyverrel járkált a Szmolnijban, ahol Kirov dolgozott. Nyikolajevet a bejáratnál átengedték ugyan, de az épületben egy őr megtalálta nála a pisztolyt. Meglepő ezek után, hogy Nyikolajevet hamarosan kiengedték a rendőrségi fogdából, sőt, még a pisztolyát is visszaadták neki. Egy másik forrás szerint egy Gubin nevű NKVD-s engedte szabadon Nyikolajevet, eszerint is Jagoda, illetve Zaporozsec utasítására.

Ezek után Sztálin jóváhagyásával kiadták a parancsot Kirov négy testőrének, hogy hagyják őrizetlenül a leningrádi első titkárt. Ezt meg is tették december elsején, amikor ugyanis Kirov a harmadik emeltre ért a Szmolnijban, előtte nem sokkal a négy testőr lemaradt tőle. Egy barátja és egy fegyvertelen testőr, Boriszov maradt a közelében. A gyilkosság pillanataiban azonban csak Boriszov volt azon a folyosón, ahol a lövések eldördültek.

Alekszandr Barmin szerint akármi is történt, akárhány őr volt is az épületben - vannak olyan vélemények, hogy kilencen is voltak - az NKVD részéről óriási felelőtlenség volt Kirovot védtelenül hagyni. Ilyen magas rangú pártvezetőkkel ez a Szovjetunióban nem is szokott megtörténni.

Szinte mindenki meghal hirtelen

December elsején Nyikolajev tehát bejutott a Szmolnij épületébe, és a harmadik emeleten várta, hogy Kirov a folyósóra lépjen. Boriszov alighanem húsz-harminc lépéssel Kirov után követte az első titkárt. Kirov elhaladt Nyikolajev mellett, aki ezután megfordult, elővette a revolverét, és tarkón lőtte a politikust. A testőr, Boriszov már nem tudott közbelépni. Másnap balesetben halt meg: egy teherautóról esett le, ahol más NKVD-sekkel utazott. Feleségét őrültek házába szállították.

Később lelőtték Sztálin parancsára azt a "barátot" is, aki Nyikolajev és az NKVD között tartotta a kapcsolatot. Nyikolajev anyját, fivérét, lánytestvéreit és más hozzá közelálló személyeket is vagy kivégeztek, megöltek, vagy munkatárborokba küldtek. Nyikolajev felesége, Milda Draule szabadlábon maradt, de három hónappal később öngyilkosságot követett el. Fiukat, akinek a keresztneve Marksz volt - a bolsevik családokban akkortájt sok gyereket neveztek el Marxról - árvaházba vitték. Marksz Nyikolajevet csak 2005-ben rehabilitálták mint az elnyomás áldozatát.

Számos leningrádi NKVD-s tisztet is elítéltek az ügy nyomán, sokan lágerekbe kerültek közülük. A történet, hogy Nyikolajev felesége, a lett származású Milda Draule Kirov szeretője lett volna, sokak szerint az NKVD fedősztorija volt, hogy személyes motívumot adjanak a merénylőnek, aki, úgymond, féltékenységből lőtte tarkón Kirovot.