A kilencvenes évek óta tudni lehet, közel 70 milliárd hordónyi olaj fekszik eltemetve az iszap- és sziklaréteg alatt, kilométerekre a tenger felszínétől. A lelőhelyek feltárása, a tengerfenék számítógépes modellezése komoly befektetéseket igényelt az olajtársaságok részéről, a mélytengeri fúrásokhoz szükséges eszközök telepítése pedig csak az ezredforduló után vált kivitelezhetővé. Olyan fúróberendezéseket kellett kifejleszteni, melyek kibírják a hét kilométerrel a földkéreg alatt keletkező extrém nyomást és hőt.

AP

2002-re számos platform épült az öbölben, melyek naponta 1,6-2 millió hordónyi olajat pumpáltak a felszínre. A kitermelést jelentősen először a hatéves – kivételesen erős – hurrikánszezon akadályozta. 2008-ig a Katrina, Rita, Dennis, Ike és a többi négyes és ötös erősségű vihar miatt szünetelt hosszabb-rövidebb időre a termelés, ez komolyan visszavetette a befektetői bizalmat a térség iránt. Több milliárd dollár úszott el a kedvezőtlen időjárás, a fúrótornyokban leállított termelés és a felfüggesztett kutatási munkák miatt. 2008 nyarára az olaj hordónkénti ára elérte a 147 dollárt, így ismét megérte tovább kutatni a Mexiói-öbölben, újabb technológiákat kifejleszteni, hogy minél mélyebbre és minél távolabb a szárazföldtől lehessen fúrni.

A Deep Horizon katasztrófája évek óta érett: a BP Thunder Horse nevű fúrótornya 2005-ben okozott kis híján bajt, mikor 45 fokos szögben megdőlt a Dennis hurrikán által korbácsolt hullámok alatt. A tornyot ezután három évre leállították, amikor kiderült, hogy a Katrina hurrikán is keresztezi útja során. A sors iróniája, hogy a szakma éppen a Transocean vállalat Deep Horizon tornyától várta, hogy visszahozza a bizalmat a mélytengeri fúrások iránt.

Tavaly szeptemberben a Deep Horizon még a legmélyebb függőleges fúrás sikerével került a hírekbe, amit a térség legnagyobb kiterjedésű lelőhelyén végeztek. A torony valóban hatalmas ugrást jelentett ezzel a mélytengeri fúrások fejlesztésében. A Deep Horizon és a hozzá hasonló platformok fellendítették a hét éve lefelé tendáló amerikai olajtermelést, amin a mostani katasztrófa sem változtat döntően. Az öbölben közel 3500 fúrórotony működik, a szerencsétlenséggel csupán a fejlesztések szakadnak félbe ismét egy időre, mióta Barack Obama amerikai elnök leállíttatta az új beruházásokat a térségben.

Az öbölben folytatott mélytengeri fúrások kockázata jelentősen megnőtt a katasztrófával, ami a költségekben is hamarosan megmutatkozik. A szerencsétlenségben érintett vállalatok több száz millió dollár kártérítést kénytelenek fizetni, miközben részvényeik már az elmúlt héten közel 20 százalékot zuhantak.

A környezeti károk még nem ismeretesek teljes mértékben, de biztosan az USA belső termelésre vonatkozó politikájának felülbírálatához vezetnek. Az importolajtól való függés félelmetes alternatíva az amerikai energiaipar és a közvélemény számára, így a Mexikói-öböl lelőhelyeinek sorsa kulcskérdés lehet az következő évek során. Kérdés, hogy az olajfoltok okozta természeti károk mennyiben változtatják majd meg a közvélekedést.