Bizonyára megkapjuk majd a kommentekben, hogy helytelenül használjuk a „hacker” szót, mivel nem is minden hacker gonosz, sőt a hacker az jó, ez inkább cracker vagy black hat, vagy éppen fordítva. Rövidre zárva a kérdést: a CNN-től a Gizmodón keresztül egészen a biztonsággal foglalkozó blogokig mindenki azt a szót használja a gépek feltörésére, vírusok írására szakosodott kiberbűnözőkre, hogy „hacker”, és a köznyelvbe (meg persze a Google-be ) is így épült be. Ezért használjuk mi is ezt a fogalmat.

Bár a leghíresebb hackerek történetét már megírtuk, sőt megemlékeztünk a világ első valódi hackeréről is, mint arra egyik kedves olvasónk felhívta a figyelmet, magával a jelenséggel és annak kialakulásával, történelmével még nem loglalkoztunk. Holott írtunk már warez-történelemtől kezdve a nyomtatók történelméig mindenről, csak éppen „hekking” történelemről nem esett szó – ezt most gyorsan bepótoljuk. Lássuk, hogyan és mikor is alakult ki a hackerkedés, és melyek voltak a leghíresebb, legnagyobb figyelmet keltő esetek, és hogyan fajult a dolog odáig, hogy végül igazi kiberháború legyen belőle?

1960. Az angol „hack” szócska a hetvenes évek amerikai szlengjében olyasmit jelentett, hogy „bütykölni, tuningolni, átalakítani”. Maga a szó a hatvanas években jelent meg, és a MIT (Massachusetts Institute of Technology ) vasútmodellezéssel foglalkozó diákjai találták ki. A z üzletekben vásárolt vasútmodelleket megbütykölték, hogy azok gyorsabban haladjanak a pályán (néha olyannyira gyorsan, hogy el is füstöltek a művelet közben), ezt az eljárást hívták a diákok úgy, hogy „hack”.

1961. Az első, hivatalosan is feljegyzett „hekkelés”, ami nem vasútmodellen, hanem számítógépen történt. Az áldozat, azaz a számítógép egy akkori szupergép a PDP1-es (Programmed Data Processor-1) volt, 9 KB-os memóriával (egészen 144 KB-ig lehetett bővíteni, de olyan csak a NASA-ban volt), amelynek a sebessége nagyjából 5MHz. Adattárolásra papírszalagokat használt. Egér és hasonló nem volt hozzá, hiszen Doug bácsi még csak dolgozott az első egéren. Ilyen barátságtalan konfigurációval bizony nem könnyű dolgozni. Játékra vagy zenélésre, illetve matematikai műveletek elvégzésén kívül bármi másra a gép alkalmatlan volt. Legalábbis azt hitték…

íme a világ első számítógépes játéka

Steve Russelnek, a MIT „Tech Model Railroad Club” vasútmodellező társaság oszlopos tagjának azonban sikerült: addig hackelte a masinát, míg megszületett a világ első számítógépes játéka, a SpaceWars! Steve kollégái (szintén modellezők) rögtön ráragasztották a „hack”, illetve a „számítógép-hacker” kifejezést. A SpaceWars! tehát a világ első számítógépes játéka, és ebből az is következik, hogy bizony a játékokat is a hackereknek köszönhetjük.  Érdekesség, hogy a SpaceWars! következő verziói 1962-63-ban már igazi multiplayer játékok voltak: két felhasználó ülhetett az akkor már fejlettebb, PDP12-es gépek előtt, és egymás ellen indulhattak űrcsatába. Az eredeti 1962-es verzió JAVA emulátoros verziójával itt lehet játszani.

Vint Cerf az internet atyja - a Spacewars!-al játszik

A Spacewars! hatására az MIT és a PDP-sorozat a hacker-kultúra kialakulásához vezetett: sorra jelentek meg Steve követői, akik ilyenvagy olyan módokon, de elérték a lehetetlent a jó öreg PDP gépeken.

1962. Bár a PDP gépekben nem volt sem hangkártya, sem másmilyen hangkeltő eszköz, az első hackerek azonban nem ismertek lehetetlent, és zenélésre bírták az ormótlan gépet. Néhány speciális hangkeltő periféria (a szerkezet neve „FlipFlop” volt, de semmi köze a flopihoz, ami mellesleg magyar találmány, de ezt most hagyjuk…) kellett hozzá. A hangkeltő vibrátorokat a géphez kapcsolták, a szerkentyűket a PDP processzora vezérelte, a Peter Simpson által írt, hangzatos nevű Harmony Compiler nevű szoftver segítségével.

A FlipFlop zajkeltő kapcsolási rajzai...

Bármilyen zenét le tudott játszani, feltéve, ha előtte a compilerbe gondosan beprogramozták a hangjegyeket. A világ első játéka után tehát a világ első számítógéppel megszólaltatott zenéjét is a PDP egyesnek, és a korai hackereknek köszönhetjük: az első mű a világon, ami számítógép segítségével került az éterbe, Mozart  Eine kleine Nachtmusik című darabja volt. Ettől az évtől már következetesen „hackernek” nevezték a PDP és egyéb gépek bütykölőit.

1970. Megjelent az egyik első, nemzetközi hírnévnek örvendő hacker, illetve „phreaker” (utóbbi a telefonok feltörésével foglalkozó hackert jelenti) John Dreaper, azaz „Captain Crunch”. Bár számítógépekkel is foglalkozott, főleg a telefontársaságok idegesítésében és megkárosításában járt élen. Karrierje egy zabpelyhes dobozban talált ajándéksíppal indult, ezzel bonyolította az első ingyenes telefonhívást, akaratlanul is létrehozva ezzel a „phone-phreak” irányzatot. (A síp 2600 Hz-en szólalt meg, akkoriban erre a frekvenciára adtak vonalat a telefonok).

Így nézett ki a Harmony Compiler-ben a zene

 Hackerünk ezek után kifejlesztette a „Blue-Box” eljárást, amit máig használnak ingyen telefonálgatásra a phreakerek. Kevesen tudják, de a damilra vagy cérnaszálra kötött aprópénz telefonfülkékben való használatát is ő találta ki gyermekkorában.  Napjainkban ShopIt nevű biztonsági cégét vezeti, illetve szabadidejében egy Crunchbox nevű tűzfal szoftvert fejleszt.

1980. A hackelés nemzetközivé válik, alakulgatnak a hangzatos nevű, főleg játékok feltörésével és terjesztésével foglalkozó csoportok. Németországban megalakul a Chaos Computer Club, Japánban a The Syndicate, Amerikában pedig az első igazán híres hacker- (pontosabban black hat- vagy cracker-) csoport, a Warelords. A Warelords tagjai (amint a nevük is mutatja) főleg abból éltek, hogy különböző cégek gépeire törtek be telefonvonalakon keresztül, majd az ott talált programokat ellopták és terjesztették. A Warelords alapítója és vezetője Black Bart (természetesen álnév) hozta létre az első BBS szervert, ahol a legújabb játékokhoz és szoftverekhez férhettek hozzá a tagok – a Warelords BBS volt tehát a világ első warez szervere.

A Chaos Club főhadiszállása egy konferencián

 1981. A világ első igazi hivatalos hackere (aki nem játékok terjesztésével, ellopásával, hanem a biztonsággal, illetve főleg annak réseivel foglalkozott), Ian Murphy, behatol a legnagyobb amerikai telefonszolgáltató az AT&T gépeire. Nem lop el és nem töröl semmit, viszont hogy felhívja a figyelmet a rendszer sérülékenységére, átállítja az órát. Így akik csúcsidőben telefonáltak, azoknak az éjszakai, kedvezményes tarifával számlázott a szolgáltató, akik viszont spórolni akartak, és este hívogatták a rokonokat, csúcsidős tarifát kellett fizetniük. A Reagen-kormányzat a megkárosított telefonszolgáltató, valamint a közvélemény nyomására bevezette a „számítógépes bűnözés” fogalmát, és rögtön ítéletet is hozott Ian Murphy ellen. Murphyről részletes írásunk itt olvasható.

1983. A helyi előhívó szám után elnevezett csoport, a „414” (Milwaukee) tagjait letartóztatja az FBI. A srácok a Los Alamos National Laboratory http://www.lanl.gov/  gépeire törtek be, és a valószínűleg találtak valamit, amit nem kellett volna.  A kormányzat ekkor kezd igazán felfigyelni a hacker-tevékenységre mint nemzetbiztonsági problémára. A Newsweek „Beware: Hackers at play” címmel tudósít az esetről, ők ez első újság a világon, ahol egy tudósításban immár a „hacker” szót használják.

1983. Megjelenik a Wargames című film (Matthew Broderick főszereplésével) – az első film, amelyben hackerek szerepelnek –, és bizony jókora hisztériát vált ki. Lehet, hogy nem kellett volna hackerek által indított atomtámadásról készíteni filmet a hidegháború közepén? Még ugyanebben az évben Ken Thompson Unix-guru és white hat hacker (magyarul „jó” hacker) egyik értekezésében bevezeti a trojan horse, azaz a trójai faló kifejezést.

Wargames - sokan elhitték a filmben látottakat

1984. Megalakul a világ leghíresebb warez-csoportja, a LOD (Legion Of Doom). Az amerikai törvényhozás bevezeti a számítógépes bűncselekmény fogalmát (computer fraud), és az ilyen eseteket a titkosszolgálatokhoz helyezi. Megjelenik az első hacker-magazin, a „2600” első száma – a magazin a mai napig létezik. A már említett Chaos Computer Club megtartja az első hacker-konferenciát Berlinben. Megjelenik Gibons kultikus írása a „Neuromancer” (mondhatni a hackerek bibliája), és behozza a köztudatba a „cyberspace” és a „matrix” szavakat. Az események innentől jelentősen felgyorsulnak…

Neuromancer - kötelező elvolvasni. Majd utána még egyszer.

1987. Egy 17 éves diákot, Herbert Zinnt letartóztatnak, mert betört az AT&T szervereire. Zinn az első, akit a 84-ben bevezetett törvény alapján elítélnek – a törvény többek között bűncselekménynek minősíti más felhasználók jelszavainak használatát vagy feltörését/ellopását. Az év utolsó hónapjaiban a Christmas Tree EXEC nevű féreg jelentős riadalmat és károkat okoz a korai „interneten”, azaz a VNET, BITNET és EARN hálózaton. Olaszországban megjelenik a világ második hacker-magazinja, a „Decoder Magazine”.

1988. A Cornell egyetem végzőse, Robert T. Morris megalkotja a Morris nevű férget, majd támadást indít a kormányzat ARPAnet nevű hálózata ellen (az ARPAnet-ből jött létre a mai internet). A féreg 6000 gépet fertőz meg rövid idő alatt, több kormányzati és állami szervert megbénítva. Ismeretlen hackerek támadást intéznek a First National Bank of Chicago ellen, és hetvenmillió dollárral lesznek gazdagabbak, a bank pedig szegényebb. Az elkövetőket azóta sem kapták el. Karácsonykor újabb vírus jelenik meg a DECnet hálózatokon, a „Father Christmas”.

Robert T. Morris - köszi az első férget! (inkább mentél volna csajozni...)

 1989. Színre lép Kevin Mitnick, ha nem is minden idők legjobb, de mindenesetre leghíresebb hackere. Mitnick és egyik közeli barátja Lenny DiCicco elektronikus háborút folytatott a Palo Alto kutatási laboratórium ellen.
A Palo Alto központ gépei az EasyNet nevű hálózaton voltak – Kevin és Lenny szinte minden éjszaka beindították a modemeket, és betörtek ahová csak tudtak. Habár a támadásokat szinte rögtön észlelték a központban, sem a rendőrség, sem az FBI nem tudta megállapítani honnan jönnek, mivel Mitnick manipulálta a telefonközpontokat, így az eredeti modemes hívás helyét nem lehetett lokalizálni.

Számtalan könyv és film dolgozza fel Mitnick életét és munkásságát. A könyvek közül a leghíresebb a „The Art of Deception (A megtévesztés művészete)” című, amelyet maga Mitnick írt. Filmek terén a Magyarországon is bemutatott Hackers 2 c. film a legnépszerűbb, amely Kevin életének egy szakaszát dolgozza fel, külföldön pedig a „TakeDown” című életrajzi film képezi a Mitnick-kultúra filmes alapját. Mitnick a Guiness Rekordok könyvének 1999-es kiadásában a „Most Notorious Computer Hacker” címet is elnyerte, sőt Amerikában, a The Druids nevű zenekar jóvoltából, egy sláger is született „Free Kevin”. Az általa ellopott szoftverek értékét (a betörésekből származó károkkal együtt) több száz millió dollárra becsülik.

A híres LOS - a mai napig kedvelt hacker célpont

 1990. Egy összehangolt, több államon átívelő akció keretében az amerikai titkosszolgálat rengeteg nagyhírű hackert/crackert és BBS-üzemeltetőt  (köztük a híres LOD tagjait is) tartóztat le. Az akció neve „Operation SunDevil”. Ugyanekkor a „Dark Dante” nevű hacker a Los Angelesben sugárzó KIIS-FM rádióállomás összes telefonvonala felett átvette az irányítást, annak érdekében, hogy biztosan ő legyen a nyertes egy játékban. A 102. telefonáló lett volna a nyertes, Dante azonban rajta ült a vonalakon, így viszonylag könnyen elautózott a fődíjjal, egy Porsche 944-gyel.

1991. Az Amerikai Biztonsági Hivatal elismeri, hogy (ahogyan ők fogalmaznak) „tinédzserek” betörtek szervereikre, és az Öböl-háborúval kapcsolatos dokumentumokat loptak el.

1992. A Dark Avenger nevű hacker és víruskészítő „mester” Bulgáriában megírja a világ első úgynevezett „polimorf” vírusát, az „1260”-at: a vírus képes a saját kódján változtatni, és megtéveszteni, illetve kikerülni ezzel a vírusirtókat. Dark Avanger azóta is rendszeresen gyártja a forradalminak számító vírusokat –  személyazonosságára a mai napig nem derült fény.

1993. Las Vegasban megtartják az első nemzetközi hacker-konferenciát, a DEF CON-t.

1994. Vladimir Levin és társai feltörik a Citibank szervereit, és ellopnak tízmillió dollárt. Két másik hacker, „Kuji” és „Data Stream” pedig betörnek a Griffith légibázis szervereire, és ellopják többek között a Korean Atomic Research Institute adatait és tervrajzait. Az eset nagy riadalmat kelt: a Scotland Yard három hónappal később elkapja a „Data Stream” nevű 16 éves hackert, aki beismerő vallomást tesz. A másik elkövetőt, „Kuji”-t és az ellopott adatokat azóta sem találták meg.

Clinton kitünteti a Spacewars! megalkotóját (középen)

 1995. Levint, a Citibank feltörőjét letartóztatja az Interpol a Heathrow repülőtéren. A pénzt, félmillió dollár kivételével, Levin „visszaadta”, így hároméves büntetéssel megússza.

1996. Az [xChaotic] nevű hacker egyetlen hétvége alatt több mint 20 ezer „e-mail-bombával” terheli le az amerikai képviselőház szervereit, és lehetetlenné teszi a munkát. Közzétesz egy nyilatkozatot is, amelyben tettének magyarázataként azt jelöli meg, hogy utálja a politikusokat. [xChaotic] kilétére azóta sem derült fény.
 
1999. Bill Clinton bejelenti, hogy a kormányzat másfél milliárd dollárt különít el a költségvetésből a hackerek elleni harcra és az elektronikus biztonság növelésére. Kevint Mitnicket öt év börtönre ítélik, és a kiberháború hivatalosan is elkezdődik, és azóta is tart. A történet többi részét pedig már ismerjük, ha máshonnan nem, akkor a nap mint nap „bekapott” trójaik/vírusok, scam-mailek vagy adathalász módszerek kapcsán.