szerző:
Szegő Iván Miklós
Tetszett a cikk?

„Nem mondhatjuk soha, hogy az isteneknek nincs humorérzékük” – kezdi cikkét a New York Times kolumnistája, a Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman. A lapban rendszeresen publikáló professzor ezúttal a globális felmelegedéssel foglalkozik. „Fogadok, hogy most jót nevettek az Olümposzon, miután meghozták a döntést: 2010 első fele – miután összeomlott minden remény a klímaváltozás korlátozására – legyen a valaha volt legmelegebb félév” – folytatta Krugman a „tudományos” elemzést, valószínűleg arra utalva, hogy az elmúlt év végére gyakorlatilag összeomlott a koppenhágai klímacsúcs, és csak egy látszategyezmény jött létre.

Tegyük hozzá: Koppenhágában kiderült, hogy az Európai Unió hiába készült átfogó javaslatokkal és önkorlátozási intézkedésekkel a csúcstalálkozóra, teljesen súlytalanná vált az USA és Kína mellett, de még Oroszország, India és Brazília is hatékonyabban lépett fel a nemzetközi mezőnyben a nehézkes döntési procedúra és a folyamatos egyeztetés kényszere miatt bénult EU-nál.

Krugman azonban nem a nemzetközi tárgyalások problémáival foglalkozik, hanem a belső, amerikai törvényhozási folyamatokkal. Azt vizsgálja a Nobel-díjas közgazdász, hogy miért bukott el a szenátusban a klímaváltozási törvény.

Pontosabban előbb azt nézte meg, miért NEM bukott el, nehogy azokat vádolják meg az emberek, akik ezt nem érdemelnék meg. Krugman ennek kapcsán felmenti a tudósokat és a gazdasági szakértőket, szerinte a klímakutatók – még ha voltak is hibák a számításaikban -, helyesen jelzik a globális felmelegedést, és a gazdasági szereplők sem gátolnák a széndioxid-kibocsátás csökkentését, hiszen az egész gazdaságnak ez nem ártana, a GDP-növekedés lassulása elhanyagolható lenne emiatt. (A széndioxid okozza az üvegházhatást, vagyis a globális felmelegedést.) A klímakutatók hibáit egyébként Krugman szerint a sajtó nagyította fel, és ez kapóra jön azoknak, akik ellenzik a cselekvést a klímaváltozás ügyében.

Kapzsiság és gyávaság

Krugman szerint tehát nem a tudomány és nem a gazdaság az oka annak, hogy nem ment át a törvényjavaslat, hanem két tényező: a kapzsiság és a gyávaság.

A klímaügyben a cselekvést megakadályozó tényezők után nyomozva Krugman a pénz útját követte. Szerinte a széndioxid „megdrágítása”, vagyis, hogy ára legyen a kibocsátásnak, elsősorban nem az egész gazdaság érdekeit sérti, hanem néhány speciális iparágét. Így például a szén- és az olajiparét. És ezek az iparágak hatalmas dezinformációs kampányt kezdtek, hogy megvédjék érdekeiket.

Krugman szerint ehhez a felnagyított médiahírek - amelyek a klímakutatók tévedéseivel borzolják a kedélyeket - ugyanúgy hozzátartoznak, mint a szponzorált kutatóintézetek, amelyek állítják: megbénítaná a gazdaságot a széndioxid-kibocsátás korlátozása. Ezeknek a pénzforrásai általában a nagy energiacégek Krugman szerint: az Exxon Mobil például több tízmillió dollárt költött a klímaváltozás tagadásának népszerűsítésére, a Koch Industries pedig két évtizede támogat környezetvédőkkel szembenálló szervezeteket.

És a politikusok?

Krugman felteszi ezután a költői kérdést: Honnan kapják kampánytámogatásaikat a klímaváltozás teóriáját ellenző politikusok? A Nobel-díjas közgazdász szerint az olvasók jól tudják erre a választ. Ugyanakkor szerinte a kapzsiság önmagában még nem triumfálhatott volna, kellett ehhez a gyávaság is. Ez azokra a politikusokra jellemző, akik tudják, mennyire fenyegető a globális felmelegedés, korábban ki is álltak ezért a nyilvánosság előtt, de az utolsó, a döntő pillanatban mégis megrettentek a cselekvéstől.

Ezek közül egyet emel ki Krugman: John McCain szenátort.

Egy időben ő a „környezet barátjának” volt tekinthető – írja a professzor. 2003-ban például a törvényhozásban előterjesztett egy javaslatot az üvegházhatást keltő gázok korlátozására, illetve az ezekkel való kereskedésre. Elnökválasztási kampányában is újra megerősítette ezen szándékát, ám most, hogy ellenfele ül a Fehér Házban, nem ragaszkodik már ennyire ehhez, hajlandó volt "feláldozni elveit, az emberiség jövőjét", néhány plusz évért a politikában. És Krugman szerint McCain nincs egyedül: „A kapzsiság a gyávasággal megtámogatva győzött. És az egész világ fizeti meg az árát.”

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
MTI Gazdaság

LMP: a kormány elutasította a spekulációt fékező Tobin-adót

A Lehet Más a Politika (LMP) szerint a gazdaságfejlesztés eszköze nem a könnyen áthárítható bankadó, hanem a Tobin-adó lehetne, amelyet a spekulációs pénzmozgások után fizetnek. Az erről szóló országgyűlési határozati javaslatot azonban a kormány nevében a nemzetgazdasági minisztérium államtitkára ma elutasította – közölte a párt közleményében.

MTI Gazdaság

Soros: új rendszer kell

A jelenlegi gazdasági válság nemcsak a pénzügyi rendszer összeomlását hozta, hanem kiderült, hogy hibás az önkorrigáló piac uralkodó paradigmája - mondta Soros György csütörtök este a PEN nemzetközi írószövetség New York-i rendezvényén.

MTI Gazdaság

Krugman: Görögország búcsúja az eurótól máshol is válságot okozhat

Paul Krugman Nobel-díjas amerikai közgazdász szerint a görög adósságválság euróövezeti krízist idézhet elő, ha az európai vezetők nem lesznek képesek sokkal bátrabban fellépni annál, mint ahogy eddig tették. Görögország esetleges kilépése az euróövezetből lökéshullámokat fog kelteni Európában - írja a szakértő a New York Timesban.

hvg.hu Gazdaság

"Amerika semmit sem ért el, és semmit sem tanult"

Paul Krugman, a 2008-ban Nobel-díjjal, pontosabban emlékdíjjal kitüntetett amerikai közgazdász rendkívül kritikusan ír az USA elmúlt tíz évéről a The New York Timesban (NYT). Szerinte ez idő alatt Amerika semmit sem ért el, és semmit sem tanult.

Szegő Iván Miklós Világ

Nobel-díjas professzor: lengyel módra bukhat el Amerika

"Mindig tudtuk, hogy Amerika uralma a világ legnagyobb nemzeteként egyszer véget ér. Ám a legtöbben úgy képzeltük a bukást, hogy amikor eljön, az nagyszerű és tragikus lesz" - írja a Nobel-díjas Paul Krugman a New York Timesban. A lapban állandó rovattal rendelkező közgazdász professzor azonban nem ilyen véget jósol Amerikának: szerinte inkább a lengyel végzet, egy "halálos komédia" fenyegeti országát, mintsem a Római Birodalom bukásához hasonló tragédia.

MTI Világ

"Nem hiszem, hogy ez csupán pénzügyi pánik"

A Nobel-díjas Paul Krugman baloldalról támadja Obama gazdaságmentő programját; a The New York Times hasábjain publikáló neves közgazdász Obama legkeményebb liberális kritikusává vált.