Délebbre hozhatják az északi fényt a napviharok

Vasárnap két kisebb vihar tört ki központi csillagunkon, s a Nap sok tonna plazmát lövellt ki egyenesen a Föld irányában. Ennek következtében a tudósok szerint az északi térségek lakosai Maine-től Michiganig, de ettől északabbra bárhol a bolygónkon egy olyan színpompás fényjátéknak lesznek tanúi, amelyet általában csupán a sarkkör táján lehet megfigyelni.

A NASA Colorado államban, Boulderben működő űrmeteorológiai központja szerint a plazma nagy valószínűséggel kedden késő éjjel, vagy szerdán kora hajnalban érkezik meg amerikai idő szerint. A napviharok nem jelentenek túl nagy veszélyt a műholdak és az áramszolgáltatás számára. A sarki fény (az északi féltekén aurora borealis, délen - aurora australis) a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség. Leginkább március-április és szeptember-október között figyelhető meg.

A töltött részecskék túlnyomóan a Napból származnak (napszél), kisebb hányadukat a Naprendszeren kívülről érkezett részecskék teszik ki. A töltött részecskéket a földi magnetoszféra nagyrészt eltéríti, a mágneses pólusok körüli tartományban azonban bejutnak a légkörbe. A részecskék ütköznek a légkör atomjaival, ionizálják és gerjesztik az atomokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba. A kibocsátott fény az atomra vagy molekulára jellemző színű. A színkép látható tartományában elsősorban az oxigén zöld és vörös, valamint a nitrogénmolekulák kékes-ibolya vonalai jelentkeznek, a sarki fény az ultraibolya tartományban is erős. A jelenség 80-1000 kilométer magasságban fordul elő, de leggyakrabban 100 kilométer magasságban figyelhető meg.