szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Henry Dunant a legelső béke Nobel-díjas volt, nevéhez fűződik a Genfi Konvenció és ő alapította meg a Vöröskeresztet is. Száz éve, 1910. október 30-án mégis megtört, megkeseredett emberként halt meg.

Jean-Henri Dunant egy mélyen hívő, kálvinista svájci családból származott, ahol a szorgalmas gazdálkodás, a polgári - közéleti - aktivitás - és a keresztény felebaráti szeretet határozta meg a família életét - írja róla a német lap, a Die Zeit. Ám Dunant élete nem volt ennyire egyenesvonalú: mindig a nagy teljesítmények és az egyéni kudarcok között ingadozott.

Apja kereskedő volt, Genf város tanácsnak befolyásos tagja. Adakozott a szegényeknek, az árvaházakat is támogatta. Anyja az 1828-ban született kis Henryt már korán magával vitte a munkásnegyedbe, ahol a rászorulókkal foglalkozott. Ám a fiú nem követi a szülők példáját: kétszer is megbukik, majd kimarad az iskolából. Végül a banküzemtannal kénytelen foglalkozni, nem vár rá nagy karrier - látszólag.

Vízkoncesszióért indult

A felebaráti szeretetre oktatás viszont sikerebbnek tűnik már ekkor is - írja a Die Zeit. A börtönbüntetésre ítélteknek igyekszik a Bibliát megismertetni, és megalapítja a Fiatalok Genfi Keresztény Egyesületét. (Ez az angol rövidítéssel YMCA-nek nevezett, azóta világszervezetté vált mozgalom helyi egylete volt - minderről a Wikipedián lehet bővebben olvasni.) Közben bankja kiküldi egy gyarmattársasághoz: Szicíliába, Tunéziába és Algériába utazik. Sikeres, kissé merész üzleteket is köt ekkor, sőt utazási élményeinek megírásával felkelti a tudományos társaságok érdeklődését is.

©

Az üzleti sikerek felbátorítják a fiatalember, és Dunant önállósítja magát. Algériában szeretne búzát termeszteni és malmokat építeni. Tőkét gyűjt ehhez, részvénytársaságot alapít. Csupán egy dolog hiányzik mindehhez: a "vízkoncesszió", amelyet a gyarmati hatóságok engedélyezhetnek. Méghozzá a francia hatóságok jóváhagyása szükséges. Dunant elhatározza, hogy III. Napóleon császártól személyes kihallgatást kér. A francia uralkodó éppen Lombardiában tartózkodik, mert a szárd-piemonti állam segítségére siet az osztrákok elleni háborúban. (Ezt a háborút magyar iskolákban az olasz egységért vívott küzdelmek címszó alatt tanítják.)

A solferinói csata borzalmai

Henry Dunant 1859. június 24-én szembesült ennek a háborúnak a borzalmaival: a solferinói csatáról van szó, a XIX. század egyik legvéresebb ütközetéről. Több mint 300 ezer ember állt szemben ekkor egymással, 16 kilométer szélességű frontszakaszon. Az osztrákok vereséget szenvedtek, az út szabaddá vált Itália egyesítése előtt. A harctéren viszont 40 ezer halott, sebesült, rokkant maradt.

Dunant Castiglione delle Stiviere helységben, nyolc kilométerre Solferinótól élte át, miként próbálták a katonák bajtársaikat menteni. A kereskedelmi utazó elfeledkezett eredeti céljáról és segédkezett a rögtönzött tábori kórházakban. Dunant így emlékett később vissza a másnapi csatamezőre: "Június 25-én a nap az egyik legirtózatosabb színtérre süt rá, amit csak el lehet képzelni. A csatateret emberek hullái és lovak tetemei borítják."

Castiglione asszonyai hamar felismerték, hogy nincs nemzeti különbség a szenvedésben, és mindenkinek segítettek - írja Dunant. "Tutti fratelli" - mindenki testvér, ez a jelszó hangzott fel mindenütt a csata után. Ez a gondolat kezdte foglalkoztatni a svájci kereskedőt. Egy sebesült katonának joga van a segítséghez - erre a megállapításra jutott. Három évvel a csata után jelent meg visszaemlékezése a solferinói csatáról. Leírta a sebesüléseket, az orvosok hiányát, a kötszer és a higiénia hiányát. Saját költségére 1600 példányt nyomtatott ki, és szétküldte Európa politikai és katonai vezetőinek. Javasol egy nemzetközi egyezményt, amely a sebesültek ellátását szabályozná, és egy társaság alapításával állt elő, amely "nagylelkű önkéntesekből állna, akik a sebesülteket háborús időkben segítenék".

Egy sikeres kezdeményezés és a gyors bukás

Kezdeményezése sikerrel járt: tizenkét nemzet képviselői írják alá 1864. augusztus 22-én a konvenciót, az első a genfi konvenciók sorában, és a sebesültek ellátására vonatkozik. Ebben az egyezményben rögzítik, hogy a vöröskereszt a csatatéren segédkezők védőjelvénye lesz. A szöveg kidolgozásában nagy szerep jutott egy genfi jogásznak, Gustave Moynier-nak. Ő lesz az elnöke annak a társaságnak, amelyből később a Nemzetközi Vöröskereszt - egészen pontosan a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága - alakul meg. A prtagmatikus Moynier fokozatosan háttérbe szorította a Wikipedia angol nyelvű szócikke szerint az álmodozó Dunant-t, aki csak mellékszerepet kapott a szervezetben.

Közben Dunant egyre jobban elhanyagolta üzleti tevékenységét: Algéria-projektje megbukott, rokonai és barátai elvesztették a cégbe fektetett pénzüket, befektetéseiket. 1867-ben Dunant-t csalárd bukás miatt elítélték. Morálisan teljesen ellehetetlenült ekkorra. A Vöröskereszt és a YMCA genfi egylete kizárta alapítóját a soraiból.

Hajléktalanul, járadékon tengődve

Dunant egész Európát bejárta, kóborolt, időnként hajléktalanul. 1875-től egy appenzelli, svájci faluban, Heidenben élt, abból a szerény életjáradékból, amit családja folyósított számára. Emlékiratait írta, mélyen elítélve korábbi munkatársait. Csak amikor egy St. Gallen-i újságíró, Georg Baumberger felhívta a figyelmet Dunant érdemeire az Ostschweiz című lapban - nos, csak ezután kapott kitüntetéseket, rendjeleket és rendes életjáradékot Dunant. A Vöröskereszt alapítója ezután 1901-ben - az Inter-Parlamentáris Uniót alapító Frédéric Passy-val együtt - kapta meg az első Nobel-békedíjat.

Végrendeletében sem hazudtolta meg magát: Dunant egy szabadágyat garantált a szegényeknek abban a heideni kórházban, ahol rossz egészsége miatt 1892-től a hátralévő napjait töltötte. Ebben a szobában, a 12-esben élt haláláig - depresszióval küzdve, teljesen megkeseredetten. Egy levelében azt kívánta magának, "úgy temessék el, mint egy kutyát". Kívánsága majdhogynem teljesült: 1910. október 30-án hunyt el, minden ceremónia nélkül temették el.

Végül megemlítjük, hogy az általa alapított szervezet, a Nemzetközi Vöröskereszt 1917-ben, 1944-ben és 1963-ban kapott béke Nobel-díjat.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
MTI Világ

Megbírságolták a Vöröskeresztet

Az amerikai gyógyszerügyi hatóság, az FDA 16 millió dollárra (3,6 milliárd forintra) bírságolta meg az amerikai Vöröskeresztet a vér gyűjtésére és feldolgozására vonatkozó szabályok megsértése miatt.

MTI Világ

A Vöröskereszt a bírálatok ellenére a táliboknak is segít

A Nemzetközi Vöröskereszt nem hagy fel azzal, hogy elsősegély-oktatásban részesíti az afganisztáni tálib lázadókat, dacolva az egyre több dühödt e-maillel, amelyben a világ minden tájáról bírálják emiatt a szervezetet − közölte csütörtökön egy Afganisztánban dolgozó tisztségviselő.

Meglódult az elektromosautó-piac Európában

Meglódult az elektromosautó-piac Európában

Hogyan kommunikáljunk a kamaszokkal?

Hogyan kommunikáljunk a kamaszokkal?

Az I., a X. és a XIII. kerületi bölcsődékben és óvodákban is találtak fertőzötteket

Az I., a X. és a XIII. kerületi bölcsődékben és óvodákban is találtak fertőzötteket