A délszláv államszövetség első világháború utáni létrejöttét követő évtizedek nyugalomban teltek, ám amikor a leendő jugoszláv államfő, Joszip Broz Tito partizánjai a második világháború végén átvették a hatalmat, kellemetlenné vált a nemesi rangú horvát nacionalista politikus, akit már Marx és Engels is ellenforradalmárnak nevezett. A nagy ünnepségek idején eleinte csupán paraván mögé dugták a szobrot, ám 1947-ben, amikor Titóék már stabilizálták hatalmukat, egy éjszaka alatt lebontották és a szépművészeti akadémiára vitték az emlékművet, a teret pedig Köztársaság térré nevezték át.
Az 1990-ben ismét függetlenné vált Horvátország vezetői azonnal visszatetették a hét méter magas Jellasicsot az őt megillető helyre, ám a kard az utóbbi húsz évben dél – az 1990-es években fellázadt, részben szerbek lakta krajinák – felé lendül. A szomszédaikkal békülni akaró horvátok azt állítják, hogy a csapásirány megfordítása mögött elsősorban városépítészeti megfontolások álltak. „A 19. században Zágráb a Jellasics tértől északra terült el, így furcsa lett volna, ha a szobor a hátát mutatja az embereknek. Az utóbbi évtizedekben viszont a főváros az ellenkező irányba terjeszkedett, így logikus volt, hogy megfordítsák az emlékművet” – hangzik a politikailag korrekt verzió.
