Az ezer kilobit országa

Francia tettestársaikhoz képest nyugodtabb lett a finn internetkalózok élete, mert az ő világhálós kapcsolatukat nem szabad megszakítani, elvégre július óta Helsinkitől Lappföldig mindenkinek állampolgári joga az internetezés. A hatóságok puhább módszerekkel próbálkoznak, a rendőrség nem kopogtat azonnal – magyarázta nemrég, budapesti látogatásakor a HVG-nek Suvi Lindén kommunikációs miniszter. Lehet például azzal kezdeni – mondta –, hogy az internetszolgáltató figyelmeztető levelet küld, esetleg felhívja a szülők figyelmét arra, hogy gyermekük visszaél a technika adta lehetőségekkel. Az persze Finnországban is érvényes, hogy a jogvédett tartalmak leszívása büntetendő, de csak az igazán elszánt és folytatólagosan vétkező kalózok kerülnek bíróság elé. Ilyen perek is voltak már.

Természetesen nem a kalózok kedvéért lépett életbe júliusban a tavaly októberben elfogadott internettörvény. Sokkal inkább az északi ország távoli, ritkán lakott vidékein fontos a kapcsolat, amelynek egyik – kétségkívül nem tömegeket érintő – példájaként a miniszter asszony a siketeket és a jeltolmácsokat említette. Ugyancsak állampolgári jog Finnországban, hogy a rászorulóknak havonta meghatározott órányi jeltolmácsolás jár, akár hivatalos ügyeik intézésére, akár bármi másra, amit szeretnének. Ritkán lakott területeken eddig a tolmács száz kilométereket autózott, így egyetlen ügyfelére akár egy teljes napot is rá kellett szánnia. Ma már az önkormányzatoknak – szoftverrel, számítógéppel, internetkapcsolattal együtt is – olcsóbb, ha a tolmács internetes videokonferenciával kapcsolódik be a beszélgetésekbe.

 Az is megszokottá válhat – sorolta Lindén –, hogy ha az orvosnak konzultációra van szüksége, akkor a ritkán lakott vidékeken nem kell a beteget több száz kilométerre lévő kórházba vinni, hanem a kolléga a távolból is szakérthet. Megtakarítható esetleg a rendszeres ápolónői látogatások egy része is, sőt az önkormányzatnak sokkal olcsóbb lehet kivinni az idős emberek házához a videokonferenciázásra alkalmas üvegszálas kábelt, mint idősek otthonában elhelyezni a magányos öregeket. Ehhez képest az internetes bankolás – amelyet a finn bankügyfelek 86 százaléka űz – szinte magától értetődik, de a miniszter asszony azzal is példálózott, hogy a gazdálkodók farmjai sem működnek ma már internet nélkül. Mint mondta, nem is csak az EU-bürokrácia körülményes papírmunkája miatt, hanem azért is így van ez, mert az istállókban elhelyezett kamerák segítségével a gazda a mobiltelefonjára kap jelzést a tehenek életéről, és így siethet a helyszínre, ha mondjuk ellésnél kellene segédkezni.

Az alapjog nem korlátlan, a kormány most másodpercenként 1 megabit sebességű kapcsolatot szavatol, ami egyébként a példákban említett videokonferenciázáshoz kevés. A törvény abban a tekintetben inkább jelképesnek, mint gyakorlatinak tekinthető, hogy mire elfogadták, már csak négyezer finn háztartás volt széles sávú internet nélkül, és az év végére azokat is bekapcsolják. Az irányt azonban jelzi az új jogszabály. 2015-re a mostaninak a százszorosát, 100 megabites sebességű internetet szánnak a háztartások 95 százalékának, bár ehhez nem ígérnek jogi garanciát. A miniszter asszony előrejelzése szerint az 5,4 milliós Finnországban 120 ezerre becsülhető az olyan háztartások száma, ahová piaci alapon nem lenne érdemes gyors széles sávú internetet beszerelni. Ezeken a területeken van szerepük a közpénzeknek: a költségek harmadát a kormány állja, harmadát az önkormányzatok, harmadát a telefonszolgáltatók.

A piac szerepét Finnországban azzal erősíti a kormány, hogy nem kér olyan sok pénzt a mobilszolgáltatóktól a frekvenciák használatáért, mint néhány más ország, így a mobilinternet olcsóbb előfizetések mellett is megéri a szolgáltatóknak. Olyannyira, hogy a Finnországban tervezett üvegszálas gerinchálózatnak legalább két kilométerre meg kell majd közelítenie szinte mindegyik lakott települést, és csak ennek az utolsó két kilométernek az áthidalása lehet az előfizető és a szolgáltató alkujának tárgya.

Állampolgári jogként a finnekkel szomszédos és rokon észteknél már 2000-ben törvénybe iktatták az internet-hozzáférést. Franciaországban tavaly a legfelsőbb bíróság erősítette meg ezt a jogot (igaz, csak alapfokon és nem széles sávra), válaszul arra, hogy a kormány elvágná az internettől a szerzői jogok javíthatatlan megsértőit. Más kérdés, hogy a jogi vita azóta is tart, és az illetékes francia hivatal felhatalmazva érzi magát a kikapcsolással fenyegető levelek szétküldésére. A BBC brit televízió néhány hónappal ezelőtti, 26 országra kiterjedő felmérése szerint az emberek 80 százaléka alapjognak tartja az internetezést. A számításba vett európai országok közül Törökországban volt tapasztalható a leghevesebb, a megkérdezettek több mint 90 százalékát átható vágy a világháló iránt, ezt is felülmúlta a Föld egyik legjobban behálózott országának tekinthető Dél-Korea, 96 százalékkal.

BEDŐ IVÁN