Az Environmental Sustainability and European Planning Studies című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a milliós nagyvárosok - melyekből 2020-ra már több mint 500 lehet a világon - többnyire nem teszik meg a szükséges óvintézkedéseket a várható szélsőséges hőhullámok és vihardagályok ellen. A legtöbb metropoliszban fájóan hiányzik a tömegközlekedés fejlesztése is, ami pedig egyik záloga lehetne az üvegházgáz-kibocsátás csökkentésének - mutat rá Patricia Romero Lankao szociológus, akinek szakterülete a klímaváltozás és a városfejlesztés.

Mint az Egyesült Államok Országos Légkörkutató Központjának (NCAR) kutatója emlékeztet rá, a világ városi lakossága megnégyszereződött 1950 óta, és ma a teljes világnépesség mintegy felét teszi ki. A városlakókat már önmagában a rendkívül sűrű épülethálózat miatt is nagyobb mértékben veszélyeztetik a természeti katasztrófák.

Lankao szerint az elhúzódó hőségek fokozhatják a városok légszennyezését, ami egészségügyi problémákat okozhat. Általában elmondható, hogy a szegényebb városrészek, ahol hiányzik a megbízható szennyvízelvezetés, az ivóvíz és az utak, nagyobb veszélynek vannak kitéve - emeli ki.

A kutató úgy véli, hogy a kibocsátás-csökkentési erőfeszítések egyes nagyvárosokban a közlekedési és más gondok enyhítését célzó átfogó programok részeként nyernek létjogosultságot. Ilyen például a London belvárosában bevezetett dugódíj, amely a tömegközlekedés térnyerését hivatott elősegíteni - említi a cikkben.