Az utolsó vacsora nem nagycsütörtökön, hanem szerdán lehetett - állítja Colin Humphreys, a Cambridge-i Egyetem professzora, aki csillagászati adatok, ősi szövegek - beleértve a holt-tengeri tekercsek elemzését - és az ősi zsidó kalendárium segítségével próbálta meghatározni Jézus utolsó napjainak időrendiségét. Elméletét The Mystery of the Last Supper (Az utolsó vacsora rejtélye) című könyvében vázolta fel. 

A brit tudósnak, amennyiben elmélete megerősítést nyer, sikerült megoldania a bibliakutatók által az Újszövetség "legbonyolultabb" problémájának nevezett kérdést, nevezetesen azt, hogy míg Máté, Márk és Lukács evangéliumában az utolsó vacsora egybeesett a zsidó húsvét, a pészah beköszöntével, János apostol szerint Jézust egy nappal az ünnep előtt ítélték el és feszítették keresztre. 

Mint Colin Humphreys rámutat, az ellentmondást az okozza, hogy a későbbi kutatók nem értették, értik a Kr. u. I. évszázad életét. A professzor szerint Máté, Márk és Lukács más naptárat használt, mint János: Kr. u. 33-ban, amikor már széles körben elterjedt a holdnaptár, némely csoportok még alkalmazhatták az ősi, a babiloni fogság idejéből származó zsidó kalendáriumot, és Jézus tanítványaival eszerint ülhette meg az ünnepet. 

Amennyiben az utolsó vacsora a feltételezettnél egy nappal korábban volt, ez megmagyarázhatná az újszövetségi szövegek másik ellentmondását is, azt, hogy hogy lehetett annyi eseményt a "csütörtök" esti lakoma és Jézus nagypénteki keresztre feszítése közé besűríteni. Ez azt jelentené, hogy Jézus letartóztatása, kihallgatása és elítélése nem egyetlen éjszaka leforgása alatt történt meg, hanem valamivel hosszabb időt vett igénybe.