Évtizedeken át Belfastban nem szívesen "dicsekedtek" a tragikus sorsú gőzössel való kapcsolattal, az utóbbi időben azonban megváltozott a hajóhoz való viszony, és a városban kialakították a Titanic Quarter kereskedelmi és lakónegyedet. A luxusgőzös vízrebocsátásának századik évfordulója tiszteletére istentiszteletet tartottak a hajóépítő dokkoknál, és a megnyitották a Titanic-kiállítást.

A White Star Line hajótársaság megbízásából 1907-ben három luxusgőzös tervezésébe fogtak. A Titanicot az észak-írországi Belfastban, a Harland és Wolff hajógyárban építették: korának legnagyobb hajóját 1911. május 31-én bocsátották vízre a Belfast Lough tengeröbölben. A hajó legnagyobb szélessége a vízvonalnál 28 méter, hosszúsága 269 méter volt. A magassága a gerinctől a kémények tetejéig elérte az 53 métert, ami körülbelül egy 18 emeletes háznak felel meg. A burkolatát alkotó acéllapokat hárommillió szegeccsel rögzítették. A hajón úszómedence, törökfürdő, tornaterem, squashpálya és lift is volt.

Az úszó palota 2227 utassal a fedélzetén 1912. április 10-én délben indult el Southampton kikötőjéből New York felé. Négy nappal később, április 14-én este, 11.40-kor ütközött jéghegynek, és az elsüllyeszthetetlenként hirdetett gőzhajót 15-én éjjel, 2 óra 20-kor nyelték el az Atlanti-óceán hullámai. A személyzet tagjai és az utasok közül 1522-en vesztették életüket a -2 Celsius-fokos vízben.

A Titanic kettétört roncsait 1985-ben találta meg Newfoundlandtől 550 kilométerre délkeletre négyezer méteres mélységben az Argo mélytengeri kutatóhajó.

Archív / HVG