France Hal Vaughan újságíró, a kötet szerzője francia, angol, német és amerikai levéltárakban végzett kutatásokkal támasztja alá állítását. A Sleeping With the Enemy, Coco Chanel's Secret War (Egy ágyban az ellenséggel, Coco Chanel titkos háborúja) című életrajzban azt írja, a francia divat nagyasszonyát 57 évesen, 1940-ben szervezte be az Abwehr, a náci hírszerzés. Ő volt az F-7124-es ügynök, fedőneve Westminster, vagyis korábbi szeretőjének és barátjának, Westminster hercegének neve volt. 

Az Abwehr megbízásából indult 1941-ben spanyolországi küldetésre egy másik ügynökkel, Louis de Vaufreland báróval, azzal a céllal, hogy új embereket szervezzenek be. Szolgálatáért cserébe Coco Chanel azt remélte, hogy a németek szabadon engedik egyik táborukból André nevű unokaöccsét. A divattervező akkoriban egy német tiszt és ügynök, Hans Gunther von Dincklage báró szeretője volt, viszonyuk hosszú ideig tartott a könyv szerint. A Spatznak becézett báró mutatta be Chanelt Louis de Vaufreland bárónak, a Gestapo korábbi marokkói ügynökének. A divatkirálynő náci szeretőjének köszönhette, hogy Párizs német megszállása idején a Ritz szálló hetedik emeletén lakhatott. A luxushotel gyakori vendégei között volt Hermann Göring és Joseph Goebbels is. Coco Chanel 1944-ben Madridba költözött, ahol nagyobb összegeket kapott egy Gestapo-tiszttől. 

Az életrajzi kötet szerzője arról is ír, miként próbálta meg Chanel náci kapcsolatait felhasználva megszerezni a Chanel parfüm feletti ellenőrzést, noha a márkában csak kis tulajdonrésze volt a Wertheimer fivérek mellett. A könyvben megelevenedik a divattervező rövid ideig tartó fogvatartása is, annak története, hogy letartóztatása után pár órával már szabad is volt barátja, Winston Churchill közbenjárására. Coco Chanel mindig tagadta, hogy együttműködött a nácikkal.