A biológusok a soklábúak tizenkétezer faját írták le, és becslések szerint százezernél is több, még fel nem fedezett fajuk létezhet, az Arizoniai Egyetem kutatója, Paul Marek ugyanakkor azt állítja, hogy csak egyetlen soklábúfajnál alakult ki a biolumineszcencia, vagyis a sötétben fluoreszkálás képessége, és a Földön egyedül Kaliforniában találkozhatunk sötétben világító soklábúakkal. A Current Biology című folyóiratban közölt kutatásokról a ScienceDaily tudományos portál számolt be. 

A Motyxia nemhez tartozók, amelyek a többi soklábúhoz hasonlatosan is vegetáriánusok, rothadó növények táplálkoznak, éjszakai életmódjuk miatt a nappalokat pedig a földbe ásva töltik, így elvesztették látásukat. "Vakságuk ellenére valahogy mégis érzékelik az éj beköszöntét, ilyenkor a felszínre merészkednek, hogy élelem után kutassanak és párosodjanak" - magyarázta a vizsgálatokat irányító Paul Marek. Ismertetése szerint, amikor e soklábúak "nyugalmát megzavarják", toxikus cianidokat bocsátanak ki a testük két oldalán lévő pórusokból.

"Úgy véltük, hogy fluoreszkáló zöld fényükkel a soklábúak mintegy figyelmeztetik a ragadozókat a veszélyre" - jegyezte meg Marek. Hogy igazolják feltételezésüket, a kutatók agyagból háromszáz "soklábút" formáztak. A mesterséges rovarok felét zöldes fényű fluoreszkáló festékkel színezték be, majd az agyagrovarokat egymástól öt méterre helyezték el. "Kontrollcsoportként" olyan élő soklábúak szolgáltak, amelyeknek a felét "feljavították" fluoreszkáló festékkel, a többieket pedig meghagyták természetes állapotukban. A rovarokat ugyanazon a területen helyezték el, ahol a mesterséges "társaikat". Mint kiderült, a valóságos és a mesterséges soklábúak harmadát egyaránt megtámadták, ám mindkét csoport esetében négyszer magasabb volt az áldozatok száma a festék nélküleik között, mint a fluoreszkáló példányoknál.