II. József
„Aki ellenáll, akár nemes is, azt a hajánál fogva hozzák Bécsbe” – idézi a Rubicon történelmi folyóirat a népszámlálást elrendelő II. József császárt, akinek célja az volt, hogy pontosabb adatokat kapjon az ország népességéről, különösen a besorozható férfiak számáról. Persze a nyilvánosság előtt nem ezzel érvelt, ott inkább a számlálás szükségességét és korszerűségét domborította ki.
Így sem kerülte el azonban a nemesség tiltakozását a házak megszámozásának folyamata; ez viszont közvetlen indítékot adott II. Józsefnek a magyarországi közigazgatás radikális átszervezéséhez, a megyei autonómia felszámolásához és a kerületi igazgatás bevezetéséhez.
Az 1784-85-ös népszámlálást a katonaság hajtotta végre a helyismerettel bíró helyi igazgatási szervek közreműködésével.
A népszámlálás során minden család, illetve háztartás adatait részletes táblázatba rögzítették, eltérő táblázatot alkalmaztak azonban a zsidók esetében. Az összeírás tartalmazta a lakosság lélekszámát, társadalmi, foglalkozási, családi állapotát, nemek és kor szerinti megoszlását. Míg a nők csak számadatként szerepeltek az összeírásban, a hadköteles férfiaknak még a magasságát is feljegyezték.
A számlálás során számot kaptak a házak és azokon belül a háztartások is – ezáltal pontos háztartás- és háztopográfia jött létre, ami az egyes személyekre is kiterjedt. Részben ez is volt a népszámlálás célja: összeírni az országban lakhelyüktől távol lévő férfiakat, hogy senki ne bújhasson ki a sorozás alól.
A népszámlálás végeredménye alaposan meglepte a kormányzatot: az addig négymillió körülire becsült népességről kiderült, hogy nyolc és félmilliós, és a kutatók még ehhez is hozzátettek később további egymilliót – olvasható a Rubicon friss számában, ahol az érdeklődők részletes táblákat is találhatnak az első népszámlálás főbb eredményeiről.
