szerző:
MTI
Tetszett a cikk?

Életének hetvenhetedik évében vasárnap Athénban tragikus hirtelenséggel elhunyt Alföldy Géza ókortörténész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Heidelbergi Egyetem professzor emeritusa - tudatta hétfőn Alföldy Jenő irodalomtörténész, Alföldy Géza öccse.

"Halála valamiképpen jelképesen is kifejezi a szakmájához hű tudós lényét: Korfuban 2011. november 9-én akarták az ottani egyetem díszdoktorává avatni. Az alkalmat athéni tanulmányúttal kötötte össze, és az Akropoliszon járt, amikor váratlanul összeesett, és meghalt. Temetéséről később intézkednek" - hangsúlyozta Alföldy Jenő.

Alföldy Géza 1935. június 6-án született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE ókortörténeti és régészeti szakán végezte, 1958-ban diplomázott. Kezdetben néprajzi tanulmányokat is folytatott, idővel a római kori történelemre szakosodott. A hatvanas évek első felében kezdett el foglalkozni a római birodalom változó limeseinek (határainak) feltérképezésével, a római sírfeliratok töredékeinek rekonstrukciójával, a rövidítések megfejtésével és rendszerezésével, a birodalmi politika és művelődés történetével. Nevéhez 30 monográfia és 440 egyéb publikáció fűződik.

Alföldy Géza
©

1957-60 között a Budapesti Történeti Múzeum, 1960-65 között az ELTE ókortörténeti tanszékének, 1965-68 között pedig a bonni Rheinisches Landesmuseum munkatársa, 1968-tól 1970-ig a Bonni Egyetem docense, 1970-75 között a Bochumi Egyetem tanszékvezető professzora, majd 2002-ig a Heidelbergi Egyetem ókortörténeti tanszékének tanszékvezető professzora. 2002-től professzor emeritus.

1982-83-ben a princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetének volt a tagja, 1986-ban a Római Egyetem, 1991-ben a párizsi École normale supérieure, 1992-ben a Poznani Egyetem, 1993-ban az ELTE, 1997-98-ban a Barcelonai Egyetem vendégprofesszora.

Az ókortudóst 1971-ben tagjává választotta a madridi Királyi Történeti Akadémia. 1978-ban a Heidelbergi Tudományos Akadémia, 1990-ben a Vatikáni Régészeti Akadémia, 1991-ben pedig az Európai Akadémia tagja lett. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia választotta külső tagjává a tudóst, aki a Lengyel Tudományos Akadémia (1996), a Finn Tudományos Akadémia (1997) tagja is volt.

Számos egyetem fogadta díszdoktorává, köztük a Barcelonai Autonóm Egyetem (1988), a pécsi Jannus Pannonius Tudományegyetem és az ELTE (1992), a Lyoni Egyetem (1996) és a Bolognai Egyetem (1996).

Az ókortörténész munkásságát egyebek közt Gottfried Wilhelm Leibniz-díjjal (1986), Max Planck-díjjal (1992), Katalóniai Nemzetközi Díjjal (1997), Nagy Imre-emlékplakettel (1997) ismerték el.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!