A magyar Kalózpár mozgalom részéről az egyik alapító, Maróy Ákos (M. Á.), László Zoltán aktivista (L. Z.) és Illó Gábor tartalomszolgáltató (I. G.) válaszolt Skype-on feltett kérdéseinkre. Rajtuk kívül kikértük Horváth Péter, a ProArt Szövetség a Szerzői Jogokért igazgatójának (ProArt) véleményét is.

hvg.hu: Hogyan képes a jogalkotás alkalmazkodni a digitális kor gyors változásaihoz?

ProArt: A jogalkotásnak nem feladata minden technikai újdonság lereagálása, mert ha ezt tenné, az követhetetlenné tenné az aktuálisan hatályos szabályokat. Emiatt olyan rugalmas szabályok alkotása a cél, amelyek hosszabb távon is alkalmasak a problémás helyzetek kezelésére, az alkotók, jogosultak és a felhasználók számára követhető és tervezhető kereteket biztosítanak.

M. Á.: A jogalkotó és a kor aktuális helyzete közötti konfliktus alapja egy technológiai változás által létrehozott társadalmi változás, amelyet a jogalkotó nem látott előre, és nem is ment elébe időben egy új jogi környezettel. A mostani jogrendszer évszázados viszonyokat tükröz, ezt kell megváltoztatni úgy, hogy a mai realitást tükrözze.

AP / Fredrik Persson

hvg.hu: Bűnöző-e az, aki letölt öt vagy ötven filmet magáncélra?

I. G.: A magyar szerzői jogi törvény szerint a film- és zeneletöltés nem bűncselekmény, a megosztása, internetre feltöltése viszont az, amennyiben ezzel valaki bizonyítható kárt okoz, vagy ezzel pénzt keres. A letöltés, másolás - a számítógépes programok kivételével - a szabad felhasználás körébe tartozik. A letöltéssel esetlegesen okozott anyagi “kárt” az ArtisJusnak fizetett adathordozó díj hivatott kompenzálni. Ez egy 1TB-os külső merevlemez esetén most darabonként 2200 forint, és ezt akkor is fizetnünk kell, ha adatmentést teszünk a lemezre, vagy saját szellemi terméket. Ezzel azonban nem mindenki ért egyet. Az asva.hu és a mögötte álló kollektív szerzői jogvédő csapat szerint ez nem így van. Az asva egyik együttműködő szerve a NAV-on és ORFK-n kívül a HENT is.

asva.hu

Az ACTA 25. cikke is igen érdekes, mely szerint hivatalból üldözendő cselekmény lenne a fájlcserélés. A 27. cikk 4. pontja alapján a szolgáltatónak kötelessége lenne kiadni a sértett részére felhasználójának IP-címét, hogy vele szemben szankciókat alkalmazhasson.

ProArt: A zenék, filmek magánmásolása nem jogsértő, és ez a számítógép memóriájában lévő fájlokra is vonatkozik. Aki viszont a jogosultak engedélye nélkül teszi elérhetővé a védett műveket, az elszívja a levegőt a jogszerű szolgáltatások elől. A hatályos szabályok szerint itt már megállapítható a jogsértés.

L. Z.: Szerintem ez erkölcsileg társadalmi megítélés kérdése. A történelem mondja ki a végső szót, már többször lettek az állítólagos “bűnözőkből” nemzeti hősök. De mi nem hősöket, hanem a jelenlegi szerzői jogi törvény időszerűségét kérdőjelezzük meg. A lopás a mai jog szerint azt jelenti, hogy az egyik fél a másiktól úgy vesz el, hogy az elvett értékkel az eredeti tulajdonos már nem rendelkezik. Ilyen értelemben a digitális tartalmak másolása nem lopás, akár öt, akár ötven filmről van szó.

M. Á.: Ez a kérdés, vagyis a mögötte lévő jelenlegi jogi keret is mutatja a jogalkotás idejétmúltságát, hiszen a tartalomlobbi által vizionált “termelő - fogyasztó” felfogásban gondolkodik: vannak “feltöltők” és vannak “letöltők”. A valóságban ez nem így működik - a valóságban az emberek megosztanak egymással dolgokat, azt, ami érdekli őket - ezáltal egy az egész emberiségre kiterjedő kulturális tárházat tartanak fenn. Mindezt a saját költségükön, sem disztribútori, sem adófizetői finanszírozást nem használnak hozzá, szemben például állami archívumokkal, amelynek az anyagai az emberek számára nem elérhetőek. Ezzel szemben a közösség által fenntartott tárakon keresztül olyan kulturális értékek is hozzáférhetőek, amelyeket semmilyen más módon nem tud az ember meglelni, ezért kifejezetten fontos a kultúra megőrzése céljából.

A Kalózpárt álláspontja az, hogy a kultúra élvezetét, terjesztését, megosztását, létrehozását semmiképpen nem tekinthetjük bűnnek. Sőt az emberi öröm egy csodálatos forrása, ezért a kultúra terjesztését, gyarapodását alapvető emberi tevékenységnek és támogatandó cselekedetnek tartom, és őszintén nem értem, hogy gondolhat valaki erre úgy, mint bűnre. A mi álláspontunk az, hogy egy zenét, filmet, alkotást az első publikáció utáni első öt évben illessen meg terjesztési kizárólagosság, utána pedig, a kultúra részévé válva szabadon élvezhető, megosztható legyen. Álláspontunk szerint ez az öt év elegendő a szerző és a létrehozás finanszírozására - amit piaci modellek is alátámasztanak.

hvg.hu: Le kell-e kapcsolni a Wikipédiát, ha találnak rajta 100 (vagy 1000) darab, lexikonból másolt bejegyzést? Itthon is valóban lekapcsolhatják a YouTube-ot vagy a Wikipediát, ha felmerül a gyanú, hogy lopott tartalmat jelentetnek meg? A YouTube mögött ott áll a Google teljes jogi apparátusa, garantáltan megvédik magukat, de képesek lesznek-e erre a kisebb oldalak is vagy a startupok?

M. Á.: Lekapcsolhatják. A kérdés rámutat a két világra, ami egymás ellen harcol: a régi tartalomlobbi és a mai kor technológiai, kulturális világa, annak iparával. Láthattuk, hogy a Google és hasonló nagyok hogyan küzdöttek a PIPA és SOPA ellen. Hogy az ACTA ellen miért nem? Mert az ACTA az USA-n kívüli országokat célozza, míg a PIPA és SOPA amerikai belföldi tervezet volt.

I. G.: A jelenleg hatályos törvény tartalmaz egy (notice and takedown) eljárást, amelynek köteles a szolgáltató eleget tenni. A sértett kérheti, hogy a szolgáltató tegye hozzáférhetetlenné az ő jogait sértő művet. Emellett polgári jogi és büntetőjogi szankciókat is igénybe vehet. Nem szükséges bűncselekmény megalapozott gyanúja a szolgáltatóval szembeni házkutatás és lefoglalás megtételéhez. Ha a YouTube itthon üzemelne és valakinek az üzleti érdekeit sértené, a rendőrség valószínűleg lekapcsolná. A lefoglalásnak nem feltétele az, hogy a jogsértő tartalom eltávolítására a szolgáltatót felhívják, pedig ez lenne a helyes út. De ez nem annyira hatékony, mint egy lefoglalás, ami hónapokra kivonja a forgalomból a kiszolgálószervert, és még a sajtóba is bekerül. Kártérítést a rendőrség nem fizet, mivel azzal érvelnek, hogy szükségük volt a tárgyi bizonyítási eszközre az eljárás alatt. Mivel a feljelentést ismeretlen ellen teszik, hamis vád és kártérítési kötelezettség sincsen. De nem csak büntetőeljárásban lehet alkalmazni a lefoglalást, a feltételezett sértett polgári jogi eljárásban is kérheti a bíróságtól a szolgáltató eszközeinek lefoglalását, amit majd nyilván a rendőrség vagy NAV fog végrehajtani, ha volt jogsértés, ha nem.

ProArt: Ha minden eszközt, amit rossz célra is lehet használni, betiltanának, aligha juthatott volna előrébb az emberiség. Magánemberként is fontosnak tartom, hogy a szerzői jog nevében csak a valóban kárt okozó, jogsértő egyedi eseteket kezeljük. Mind az európai jogszabályok, mind az egyes nagyobb szolgáltatások – például a Wikipédia, a YouTube – részletesen szabályozzák, hogy a jogosultak egyedi kérésére azonnal el kell távolítani a jogsértő műveket. Ezt az egyszerű szabályt egy kis magyar vállalkozás is könnyen be tudja tartani. Természetesen egy globális „zenegyár” – például az iTunes-hoz hasonló zeneáruház – jogszerű működtetése komoly szerződéskötési munkát igényel, de ne felejtsük, hogy a Google is egy garázsból indult. Az ő példájukat magyar startupok is követhetik. A ProArt feladata e területen, hogy a fogyasztói tudatosság a kulturális javak tekintetében is javuljon, hiszen ez a tisztességes, jogszerűen működő vállalkozások érdeke is. Ezt szolgálja a jelenleg is futó kampányunk is (Vetted? KÖSZ!).

hvg.hu: Egyáltalán, megállapítható-e ma már egyértelműen, mi a lopás? A web tele van mashupokkal, újrafeldolgozott művészi alkotásokkal, amik elvben szerzői jogot sértenek, mégis van jogalapja a létezésüknek.

ProArt: Hogy hol húzódik a plágium és a jogszerű átvétel határa, azt – szintén európai jogi alapokon – a magyar törvény jelenleg is szabályozza. Úgy gondolom, a szerzői jogi szabályozás és a gyakorlat megfelelően rugalmasan kezeli ezeket a helyzeteket, de csak esetről esetre, valamennyi körülmény alapos vizsgálatával lehet eldönteni, hogy a konkrét tartalom melyik kategóriába esik. Hogy van-e szükség a meglévő szabályok puhítására, ez a diskurzus Magyarországon eddig nem kezdődött el. Mivel a téma az alkotók személyhez fűződő jogait is érinti, az ő aktív részvételük nélkül nyilvánvalóan nem szabad erről döntést hozni.

L. Z.: A kreatív tevékenységben objektíven nehezen megállapítható, hogy az új szerző mekkora többletértéket adott hozzá a régi forrásokhoz, amit ő új műnek nevez. Ezt általában a kultúrtörténet dönti el. Az biztos, hogy az egyik legeredetibb és legismertebb klasszikus zeneszerzőnk, Bach is kortársai zenéjéből merített. Ha akkor is valahova jogdíjat kellett volna fizetni, talán ma nem lenne Bachunk.

M. Á.: A korlátozás helyett elősegíteni kell az új alkotások létrejöttét, melyek szükségszerűen a szerzőt körülvevő aktuális kultúrára épülnek. Amikor valaki lopásról beszél, valójában a szerzőktől az inspiráció lehetőségét akarja megvonni, s ezzel megakadályozza az új kulturális értékek létrejöttét. Szerencsére az emberi történelem több ezer évéből ez csak az utolsó 100 évben van így - de ha így folytatjuk, akkor sajnos az alkotás nem a tehetségesek tevékenysége lesz, hanem azon kiváltságosoké, akik meg tudják fizetni a jogászokat, akik utánajárnak minden másodperc szerzői jogának, és kifizetik az irreálisan magas követeléseket. Egy mai filmnél ez sokszor ugyanannyi idő és pénz, mint maga az egész film legyártása - Pálfi filmjénél lényegesen több lenne.

I. G.: A mű felismerhető részét és egészét védi szerzői jog, így a jogtulajdonos engedélye nélkül nem tanácsos feldolgozni semmit. Az anyagok a YouTube-on nem “lopottak”, hanem másoltak. Ez egy nagyon fontos különbség, amellyel sajnos a tartalomipar propagandistái előszeretettel visszaélnek. A tartalomipar gyakorlatilag maga is mindent “lopott” - a példák egészen Shakespearig vezetnek. De ez rossz felfogás. A teljes diskurzus, amely a lopásról szól, eltereli a figyelmet a valódi kérdésről: hogyan tudunk alkotókat jutalmazni, és ösztönözni őket további alkotásra? Biztosan nem az örökösök 70 évre szóló monopóliuma fog egy Hemingwayt új művek alkotására serkenteni. Ellenben az internet mint terjesztési médium kitágítja a lehetőségeket, és közösség által generált tartalmakat biztosít, jóval kisebb költségek mellett.

AP / Alik Keplicz

hvg.hu: Mi olyan kívánatos és mi felháborító az ACTA-ban?

ProArt: Valójában mire az ACTA-t elfogadták, „fogatlan oroszlán” lett. Végeredményben az ACTA ratifikációja eredményeként nem számítunk arra, hogy erősebb lesz a szerzői jogosultak védelme, hiszen az EU-n belül jelenleg érvényesülő szabályokhoz képest semmilyen többletkövetelményt nem fogalmaz meg. Legfeljebb azt lehet várni, hogy az európai, köztük a magyar alkotásoknak az EU-n kívüli védelme hatékonyabb lesz.

L. Z.: Szerintünk öt dolog kristályosodott ki a legjobban a jelenlegi tiltakozásokból. Az első az, hogy az ACTA emberi alapjogokat sért és az internet cenzúráját fogja eredményezni. Az ACTA bátorítja a jog privatizálását, pedig - ahogy arra az ENSZ szólásszabadsági jelentéstevője is figyelmeztetett - a magánszektor véleménye nem lehet mérvadó, ha arról kell dönteni, az interneten mi a legális vagy illegális tartalom. Az Európai Adatvédelmi felelős már 2010-ben figyelmeztetett, hogy az ACTA oda vezethet, hogy emberek milliói megfigyelés alá kerülnek. Az ACTA ezen túl az EU-joggal sem egyeztethető össze. Igaz ugyan, hogy megemlíti: a szerződésben foglaltak a szerződő felek (országok) törvényei értelmében érvényesek, de az EU-ban még nincs büntetőjogi eljárás szerzői jogsértésért. A harmadik fő vádpont az, hogy az ACTA titokban született és ezért nem elfogadható: a szerződéstárgyalások dokumentumai ugyanis még mindig titkosak, és ugyanígy titkos az EP jogász megbízottjainak az állásfoglalása és a korábbi tárgyalási fordulók vázlatai is. Negyedrészt az ACTA bebetonoz és kitágít szellemi monopóliumokat, amivel hosszú távon károsítja az innovációs és kulturális közeget, ötödrészt pedig precedenst teremt olyan globális nemzeti törvénykezés kényszerítésére, amely nélkülöz bármilyen demokratikusan választott vagy működtetett ellenőrző grémiumot, és felelősségre vonhatóságot.

M. Á.: Én három fő dolgot említenék: az alapfelfogását, az önkényességét és a büntetőjog használatát. Az elsőnek következménye egy teljes megfigyelő állam létrehozása. Az ACTA alapvetése az, hogy a szerzői jog előbbre való, mint az alapvető emberi jogok, például a privát szférához való jog vagy az ártatlanság vélelme. Az ACTA és támogatói felfogása szerint a szerzői jog “védelmében” az rendben van, hogy mindenkit megfigyelünk, mindenkinek az összes kommunikációját lehallgatjuk, elolvassuk a leveleit, megnézzük a fájljait, csak azért, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy nem sérti a szerzői jogot. A mi véleményünk az, hogy a társadalom egészének és az egyéneknek egyesével, de még a szerzőknek sem lehet ez a célja, ami most történik, mert ez senkinek sem jó. Ami az önkényességet illeti, az ACTA-nak köszönhetően a tartalmi lobbi önkényének leszünk kiszolgáltatva, ők dönthetik el például, hogy kaphatunk-e internetkapcsolatot vagy sem. Az ACTA ezen felül a szerzői jog büntető kategóriába sorol rengeteg olyan dolgot, ami szerintünk a polgári jog hatáskörébe való. Ezért van lehetőség azokra az extrém fellépésekre, mint egy partin rendőrrel elvenni a DJ-től a zenegépét. És ezért is vannak irreális büntetések kilátásba téve. Ahogy a nemrég körbement karikatúra is mutatta: Michael Jackson zenéjének másolásáért 5 év börtön jár, míg ha megölöd Michael Jacksont, azért csak négy évet kapsz (Conrad Murray-t, aki túladagolta neki az altatót és ezáltal Jackson halálát okozta, 4 évre ítélték). Nyilvánvaló az aránytalanság.

hvg.hu: Elméletileg előfordulhat-e, hogy a határon megnézik valaki laptopját, van-e rajta kalóz fájl? Gyakorlatilag fennáll-e ez a veszély?

I. G.: Erre most is van módja a NAV-nak és élnek is vele, nem véletlen, hogy NAV-kísérettel mennek a Mahasz emberei lemezlovasokat ellenőrizni, hogy másolt lemezről játszanak-e. A 14. cikk ír erről konkrétan: “a felek kizárhatják e szakasz hatálya alól az utasok személyes poggyászában nem kereskedelmi céllal behozott kis mennyiségű árukat”, de persze nem kötelező kizárni.

M. Á.: Nemzetközi gyakorlatban is van rá példa, hogy a határon kinyittatják a laptopot, elolvasnak rajta fájlokat vagy elkobozzák a gépet. Az izraeli határon volt rá példa, hogy a határőrök “lelőtték” a laptopot három pisztolygolyóval. Sok esetben köteleznek arra, hogy adjuk át a jelszavainkat, adjunk hozzáférést az online accountjainkhoz, stb. Mondhatjuk persze, hogy “ez csak az USA-ban van, nem nálunk”, de vegyük észre: az ACTA-val az USA saját felfogását erőlteti rá a világra. Ahogy a reptéri ellenőrzés, a folyadékvitel tilalma is beszivárgott, ugyanúgy ez is be fog.