hvg.hu: Csak egy kérdést teszek fel, de az nehéz lesz: mi történt a jövővel?

Salim Ismail.: Mi történt a jövővel… Hát igen.

hvg.hu: Természetesen arról van szó, hogy ugyan van egy halom rendkívül gyorsan terjedő technológia, de ennek nem mindig látjuk túl sok hatását a mindennapi életben. Továbbá nemigen látunk nagy befektetéseket, intenzív kutatás-fejlesztést a radikálisan új technológiai területeken. A számítógépeink egyre gyorsabbak, másfél évente duplázódik a teljesítményük, mégsem tudunk sokkal többet csinálni velük, mint húsz éve. Miért?

S. I.: A kedvenc idézetemmel válaszolnék, ami Arthur C. Clarke-tól származik, aki azt mondta, a jövő már nem az, mint ami régen volt. A világ alapvetően változott meg az elmúlt években. Húsz esztendeje például nem használtunk keresőmotorokat, mobiltelefonokat és közösségi hálózatokat. Ma ezekkel egy másodpercen belül kapcsolatba léphetünk a bolygón bárkivel. Ma egy afrikai farmer egy okostelefonnal több információt tart a kezében, mint Clinton elnök a beiktatásakor. Ez a technológia eddig soha nem tapasztalt demokratizálódása.

Természetesen kudarc, hogy ezeket a technológiákat a társadalom nem tudja kellő mértékben befogadni, és ez elsősorban az elit kudarca. A technológia ebben a gyorsuló tempóban működik, de a különféle vezetők nem értik ezt a jelenséget. A Singularity University azért jött létre, hogy ezen változtasson.

A világ számos nagy problémája (mint a járványok terjedése, a klímaváltozás egyes folyamatai, a pénzügyi válság) exponenciálisan gyorsuló jelenségekre vezethető vissza, és arra, hogy nem tudtuk, miként kell ezeket a folyamatokat kezelni. Ha gyorsuló változásokkal, problémákkal van dolgunk, hasonlóképp gyorsuló megoldásokat kell találni.

Mi azon fáradozunk, hogyan tanítsuk meg a vezetők következő generációit arra, miként lehet a gyorsulva növekedő technológiákat ezen globális problémák megoldására felhasználni oly módon, ahogyan a múltban nem volt lehetséges.

Salim Ismail

hvg.hu: Ez vajon a csúcstechnika fejlesztésének gyorsulásához fog vezetni? Ötven éve hajtóerőnek ott volt az űrverseny, ami minden technológia-fejlesztést felpörgetett, a magánszférában pedig akkoriban indult el a félvezetőipar. De azóta nincs túl sok alapvetően új terület.

S. I.: Számos hirtelen megjelenő innovációt fogunk látni mindenütt, mert az innováció költsége drasztikusan lecsökkent. Húsz éve dollármilliárdokat kellett költeni egy eredeti termékre, akár az űrversenyben, akár a genetikában, akár másutt. Ma ugyanezt megtehetjük száz, kétszázezer dollárért. Meg kell nézni, mit hozott létre Elon Musk a Dragon rakétával – ez lehetetlen volt húsz éve, és az űripar bármelyik szakértője azt mondta volna, nem lehet megcsinálni, mert begyepesedett a gondolkodásuk. A biotechnológia pedig ott tart, hogy diákok mennek el az iGEM versenyre, ahol a DNS-t babrálják, ami ma már akár a hálószobában egy kis laborban is megoldható. Így aztán lesznek sötétben világító háziállatok, vagy a vörösborban található rákgátló anyagokat termelő élesztő, és készült immár rákellenes sör is. Ez húsz éve dollártízmilliókba került volna, ma egy pillanat alatt megvalósítható.

hvg.hu: Másrészt viszont a csúcstechnika koncentrálódik, például nem építhet bárki mikrocsipgyárat, mert 3-4 milliárd dollár, és a jövőben még drágább lesz.

S. I.: Igaz, de az igazi innováció nem ebben van, hanem abban, miként alkalmazzuk a keletkező rengeteg számítási kapacitást. Feltaláltuk a felhő-alapú számítógépes szolgáltatásokat, pár éven belül talán a kvantumszámítógépeket, és így tovább. Moore törvénye fenn fog maradni. Lehetnek apróbb fennakadások, mint mondjuk a mobileszközök túlmelegedése, de a számítástechnika növekedése az eddigiekhez hasonlóan fog folytatódni. Ha a számítási kapacitás és a tárolókapacitás lényegében ingyenessé válik, az rengeteg lehetőséget teremt, és már látjuk, hogy sok minden el is kezdődött. Persze ettől még maradnak tőkeigényes fejlesztések is, ahogy mindig.

hvg.hu: Rendben, de miért nem használjuk ki ezt az óriási kapacitást? Mi ennek a jelenségnek a valódi oka? A számítógépeink nagyságrendekkel gyorsabbak mint 1995-ben, mégis, nagy cégek olyan „újdonságokkal” jönnek elő, hogy a megszokotthoz képest ellenkező irányba is lehet görgetni a monitoron.

S. I.: Azt hiszem, a nagy cégek alapvetően nem innovatívak, még a Google sem. Ha a Google tényleg innovatív volna, nem létezhetne Twitter, Foursquare, Zynga és Facebook. Az átütő innováció mindig kis körökből, az iparágon kívülről érkezik. Ilyesmiből fogunk sokkal többet látni. Ahogy például a Square, a kis hitelkártya-olvasó is egy hobbiműhelyben készült, a bankszektortól távol, és mégis, alapjaiban változtatja meg a fizetési rendszereket. A Visa és a MasterCard is megcsinálhatta volna ezt akár tíz éve, mégsem tették meg, egyvalaki hozta ezt létre önerőből. Ilyesmiből fogunk rengeteget látni a következő években.

hvg.hu: Ki fogja mindezt finanszírozni?

S. I.: Önfinanszírozóak lesznek. Az olyan kezdeményezések, mint a Kickstarter fel fogják borítani az innováció finanszírozásának egész jelenlegi rendszerét. Korábban néhány kézben összpontosult a finanszírozás, elsősorban a Szilícium-völgyben. Most ez a rendszer fel fog borulni. Senkit semmi nem akadályoz meg abban, hogy a jó ötleteit feltegye egy weboldalra, és pénzt szerezzen rá. Még kockázati tőke sem kell, erre a Pebble óra egy híres példa. A feltaláló százezer dollárt akart, húsz különböző befektetőnél próbálkozott, sehol sem járt sikerrel, a Kickstarteren tízmilliót szedett össze. Ez bizonyítja, hogy a befektetők általában tévednek, amit persze tudtunk eddig is, de most már lehetséges egyszerűen összegyűjteni a pénzt azoktól, akik megveszik a terméket, így nincs is szükség befektetőkre. Ez az innováció finanszírozásának radikális megváltozása.

Pebble - innováció kockázati tőke nélkül

hvg.hu: Hogy fog ez hatni a legnagyobb kutatás-fejlesztési forrásra, az állami támogatásra? Az állami források rendszerint olyan projekteknek jutnak, ahol a kutatók elég hatékonyan érvelnek a munka társadalmi haszna mellett, de valójában…

S. I.: Fontos kérdés. Az alapkutatásnak fontos szerepe van, és számos innováció keletkezett kormányzati forrásokból vagy nagy kutatóintézetekben, és ennek így is kell maradnia. Az alapkutatás eredményei ugyanis nem látszanak azonnal, lehet, hogy egy eredményt csak tíz év múlva fedez fel valaki, és készít belőle valami hasznosat. Épp ezért az alapkutatás állami támogatásának meg kellene maradnia, de sajnos jelenleg gyorsan csökken.

hvg.hu: Hogyan döntheti el egy kormány, milyen fejlesztést támogasson, különösen, ha az erőforrásai korlátozottak?

S. I.: A kormányoknak nincs megfelelő elképzelésük arról, mi a fontos, és nincs elegendő pénzük, hogy fenntartsák a támogatásokat. Épp ezért az alapkutatást is a közösségi finanszírozás fogja egyre nagyobb részben segíteni. Valaki kiáll és azt mondja, a kvantummechanika bizonyos területeivel szeretne foglalkozni, és erre egy halom internetező azt fogja mondani, hogy jó, adunk rá pénzt. Ez meg fogja változtatni az alapkutatás működését a következő éveken. Sőt, már most is ez történik. A tudományt nagyon sokszor a művészet, a sci-fi, az irodalom és hasonlók inspirálják, amelyek pedig már most használják a Kickstarter-jellegű forrásokat. Ahogy ez a forrás növekszik, a modell ki fog terjedni a kreatív szférából az alapkutatásokra.

hvg.hu: Hogyan fog ez a tudományos publikációkra hatni, miként változtatja meg a tudásmegosztás módját? Mi lesz a jelenlegi bírálati rendszerrel?

S. I.: A jelenlegi bírálati rendszer, durván fogalmazva, katasztrofális. Néhány folyóirat néhány szerkesztője határozza meg, mi a fontos, pedig az általuk végzett ellenőrzés közösségi úton is megoldható lenne. Épp ezért a jelenlegi bírálati rendszer fokozatosan le fog épülni, és egy sokkal demokratikusabb rendszernek adja át a helyet a következő években. Ma semmi akadálya annak, hogy bárki kiadjon egy folyóiratot, mások függetlenül ellenőrizzék, és egy független visszajelzésekre alapuló rendszer épüljön fel, mint mondjuk az eBayen.

hvg.hu: Nem hiányozna ebből a szerkesztői hang, és az igazán fontos dolgok kiválasztásához szükséges tekintély?

S. I.: Lehet, de a szerkesztői funkció meg fog maradni, sőt, még fontosabb lesz, csak átalakul a természete. Az újságírásban ez például már meg is történt. Régen a New York Times vagy a Washington Post és más kiváltságos sajtótermékek határozták meg, miről lehet szó. Aztán jött a blogolás, és sokkal több nézőpontból láthatjuk ugyanazt. Az amerikai választások legfontosabb újságírója egy blogger volt, Nate Silver, aki feldolgozta a közvélemény-kutatásokat, a módszere ellenőrizhető és nyilvános, de még mindig szükség van a szerkesztőségekre is.

És aztán jött a blog...

blaugh.com

hvg.hu: Az újságírásról szólva, ki fogja finanszírozni a tényfeltárást, és a hosszú, eredeti cikkeket?

S. I.: Amerikában ezt a feladatot magánalapítványok és nonprofit szervezetek vették át, és ez nagyon fontos. A sajtószabadság alapvető érték, megléte kritikus a szabadság és a demokrácia szempontjából. Amerikában a vállalatok irányítják a sajtót, és ez szűkíti a lehetőségeket, de az újonnan megjelenő források, alapítványok biztosítják a lehetőséget az ilyen típusú munkához. Ez nélkülözhetetlen.

hvg.hu: Mi a nagyobb fenyegetés a sajtószabadságra, a cégek vagy a kormányok?

S. I.: Mindkettő, mindkét esetben tudjuk, miről van szó. A cégek nyereséget szeretnének, és ezt mindenki tudja, ezért szabályozásra van szükség. Ha csak cégek lennének, káosz lenne. Másrészt, ha csak kormányzati szereplők lennének, szintén káosz lenne, mivel semmi sem működne hatékonyan, ezért a két erőnek ki kell egyensúlyoznia egymást, hogy együttesen egy minimálisan szabályozott, de irányított környezetet teremtsenek a megfelelő innovációhoz.

hvg.hu: Az egyensúly az amerikai jogi, közhatalmi berendezkedés egy fontos koncepciója.

S. I.: Azt mondhatjuk, hogy ma ez nem igaz, például a mai amerikai berendezkedés nagyon kiegyensúlyozatlan. Ma Amerika lényegében nem demokrácia, hiszen a választás, ahogy valaki megfogalmazta, a legjobb választás, amit venni lehet. Ma a választás eredményét nem az ötletek, hanem a kampánykiadások döntik el. Egy amerikai képviselő vagy szenátor az ideje 70%-ában adományokat gyűjt, vagyis nem azzal foglalkozik, amiért megválasztották, nem az országért dolgozik.

hvg.hu: Lehet, hogy ha azt tenné, minden még rosszabb lenne…

S. I.: Elképzelhető, és sok érvet lehet erre is felhozni. De a lényeg, hogy a kormányzati munka is elkezd nyílttá válni, és egyre több az átlátható kormányzásért fellépő civil kezdeményezés. És bár rövid távon azt látjuk, hogy a kormányzat figyeli meg az állampolgárokat, középtávon azt fogjuk látni, hogy az állampolgárok ugyanezekkel a technológiákkal fogják kikényszeríteni a kormányzat transzparenssé válását.

hvg.hu: Ez nagyszerű volna, bár talán kicsit túlzottan optimista.

S. I.: Számos nagy gondolkodóval beszélgettünk erről, és amikor először jártam a Singularity Universityn, pesszimista voltam, mert azt láttam, hogy egy ember a megfelelő technológiákkal egyre több kárt tud okozni, és egyre kevésbé vagyunk képesek ezt elhárítani, ez nem egy jó átalakulás. Az elmúlt években azonban optimistább lettem.

A technológia ugyanis a világ legfontosabb hajtóereje, sőt, talán az egyetlen, szeretném tudni, ha van más is. Mivel ma egyedülállóan sok, gyorsan fejlődő technológiánk van, az elkövetkező tíz-húsz évben páratlan haladásra készülhetünk fel.

hvg.hu: Meg kell, hogy kérdezzem, hogy hogyan kezelné a technológiai kockázatokat, akár realisztikus veszélyekről van szó, akár azokról a félelmekről, hogy mondjuk a CERN előállít egy fekete lyukat, ami megsemmisíti a Földet?

S. I.: Nincs általános védekezési módszer, területe válogatja. A biotechnológiai ipar például megfelelő szabályokat fogadott el, amelyek megmondják, mi a teendő egy veszélyhelyzetben, hogyan kell elhárítani a veszélyt, semlegesíteni a környezetre veszélyes anyagokat, kit kell tájékoztatni, és így tovább, és az elmúlt harminc évben nem is történt nagy biotechnológiai baleset. Egyre több minden fog így működni.

Ennek a sajnálatos ellenpontja, amikor például az Európai Unió betiltja a génkezelt termékeket. Ez egy katasztrófa, ezermilliárd adag ételt szolgáltunk fel, amelyben génmódosított összetevő volt, és semmilyen nagy baj nem történt, ma emiatt tud a világ élelmiszerhez jutni. Alapvető felelőtlenség figyelmen kívül hagyni ezt a pozitív hatást, és csak az esetleges kockázatokra figyelni. Ez hozzáállás kérdése. A Singularity University többek között azért jött létre, hogy a vezetők olyan új generációját nevelje fel, akik kiegyensúlyozottan látják ezeket a technológiákat, és nemcsak amiatt a kis hányad miatt aggódnak, amikor valami veszély merül fel.

hvg.hu: Hozzáállásról szólva, nagyon különböző attitűdökkel találkozhatunk Amerikában, Európában vagy a Távol-Keleten. Működnének ezek a védekező mechanizmusok egyformán Nyugaton, Kínában és Japánban?

S. I.: Igen, mert az emberek érdekeltek abban, hogy biztonságban legyenek. Vegyük például az internetet, egy teljesen nyílt környezet, ahol lehet jót is, rosszat is csinálni. Mégis, amikor megvizsgálták egy ilyen nyílt rendszeren a tranzakciókat (például a vásárlásokat), a jó és a rosszindulatú tranzakciók aránya tízezer az egyhez. Vagyis könnyű kiszúrni a rosszindulatú eseteket, és ez eddig jól is működött. Néhány éve azt hittük, a vírusok és a levélszemét majd tönkreteszik az egészet, de nem, nagyon jó rendszereket dolgoztunk ki a védekezésre. Ugyanígy kezelhető lesz a többi technológiai veszély is.

hvg.hu: Az internet túlélte a vírusokat, de túléli azt is, ha a kormányok tűzfalakkal korlátozzák a hozzáférést?

S. I.: Nem, ez egy nagyon nagy veszély, de nem technológiai természetű veszély, és pont ezért van szükség a vezetők új generációjára. A kormányok jelenleg önvédelemre rendezkednek be, azt teszik, ami a saját túlélésükhöz kell, és ez nem jó a népnek: Egyiptom például korlátozni próbálta az internetelérést, Szíria egyenesen a saját állampolgárait gyilkolja, csak hogy a kormány mentse magát. Ez a vezetés hibája, nem a technológiáé.

hvg.hu: És hogy változhat meg a vezetés túl nagy nyomás vagy erőszak nélkül?

S. I.: Nem tudom, nincs rá egyszerű válasz, de például az arab tavaszt olyan fiatalok robbantották ki, akik korábban nem látott módon tudták az információkat felhasználni.

hvg.hu: És radikális nézetekkel keverni…

S. I.: Igen, de ezt hagyni kell kifutni. Olyan ez, mint egy seb, fel kell nyitni, és hagyni kivérezni, és meg fog gyógyulni. A külvilágnak kitett a fundamentalista rendszerek általában nem állnak meg a lábukon. Akkor tudnak túlélni, ha bezárkóznak, de hosszabb távon kiderül, hogy ez gazdaságtalanabb.

hvg.hu: Ezért menthetik meg a fapados légitársaságok Európát?

S. I.: Pontosan.