A gyártók mostanság már játszi könnyedséggel meghajlítanak bármilyen kijelzőt. Gondoljunk csak az ívelt paneles televíziókra, a gombnyomásra hajlítható tévéprototípusokra, vagy például az ívelt kijelzős mobilokra. Ez utóbbi kategóriába sorolható a tavaly általunk is letesztelt és világszerte komoly sikert aratott LG G Flex, illetve a csak kevés helyen kapható Samsung Galaxy Round. És hogy mégis mi értelme van ezeknek a "görbemobiloknak"? Nos, hát a gyakorlatban kevés az előnyük, de egyrészt jól mutatnak, másrészt pedig tökéletes "mi erre is képesek vagyunk" demóeszközök. Lássuk, hogy mit tud a legújabb ilyen mobilkütyü, a maga nemében mindenképpen egyedülálló Galaxy Note Edge.

Merre görbül a ki vagyok én?

Míg az LG G Flex hosszirányban görbített, a Samsung Galaxy Round pedig széltében, addig a Samsung Galaxy Note Edge egésze nincs meghajlítva, hanem csak maga a kijelző, illetve annak az egyik széle. A telefon baloldali éle lényegében teljesen ugyanúgy néz ki, mint a Note 4 testvérmodell esetében, az ellentétes oldalra viszont felülről rákanyarodik az érintőkijelző, ami a valóságban – és remélhetőleg a fotókon is – eszméletlenül jól mutat. Nincs mese, ha társaságban ki akarunk tűnni egy kütyüvel, akkor ahhoz ma már kevés lehet egy unalmas iPhone 6 Plus is, a Note Edge viszont tökéletesen alkalmas erre a kivagyiság-kifejezésre.

Itt hívnánk fel rá a figyelmet, hogy mivel a Samsung egyelőre csak a kijelző egyik oldalát kívánta (vagy inkább: egyik oldalát képes) lekanyarintani, döntenie kellett, melyik oldal legyen az. Mivel bolygónk lakosságának nagyjából 90 százaléka jobbkezes, ezért a koreaiak nem meglepő módon ennek az igencsak népes tábornak kedveztek, ezért számukra sokkal könnyebb az Edge kezelése. Esetleges mankónak azért ott figyel egy kis szoftveres segítség: a fejjel lefelé tartott készüléken 180 fokkal elfordítható az oldalsó kijelzőcsík képe. De persze ez valóban csak kis segítség, a hardveresen fix egységeket (hangszóró, mikrofon) ily módon nyilván nem lehet felcserélni egymással.

Fény az éjszakában

A készülékben végre Android fronton is megoldották azt, amire a Nokia már ezer éve képes volt, vagyis, hogy az inaktív (készenléti állapotban lévő) képernyőn is fixen ott figyeljen a pontos idő, a dátum és akár az aktuális időjárás. (Nem tudni miért, de ez a standby órakijelzés opció naponta csak 12 órán át lehet aktív, pedig simán működhetne a nap 24 órájában.) Ezen infók a kijelző oldalra ívelt részén jelennek meg és olyan kis fénnyel, hogy a karakterek még éppen láthatók – így a praktikus funkció fogyasztása is teljesen minimális szinten tartható. Ezt az is segíti, hogy a Note Edge Super AMOLED kijelzőt kapott, háttér-megvilágításra nincs szükség, és ténylegesen csak az a néhány pixel világít, mely látható a panelen.

A telefon képernyőjét “működésre bírni” nem csak gombnyomással: a panel egy gyorsan végzett balról jobbra simítás után is aktiválódik, megmutatkozik a lezárt képernyő. Ezen az oldalkijelző tartalmát már teljesen személyre lehet szabni, például képpel, szöveggel, de akár kézírással is.

A zárolt kijelző feloldását követően egy a Note 4-ről már alapvetően ismerős felhasználói felület fogad, azonban lényeges különbség, hogy a fontosabb ikonok ezúttal nem a kijelző alsó sorában, hanem az oldalsó Edge felületen sorakoznak oszlop formában. Így (a jobbkezesek) a korábbinál is kényelmesebben érhetik el a leggyakrabban használt appokat.

Élet a panelban

Samsungék a lekanyarodó kijelzőcsík tartalmait paneleknek nevezték el. Alaphelyzetben kilenc ilyen áll a rendelkezésünkre, közöttük oldalirányú lapozással váltogathatunk. A már említett app ikonos panelen kívül létezik olyan, melyen a lépésszámláló adatai figyelnek, melyeken a Yahoo különböző (angol nyelvű) hírei bukkannak fel, és olyan is, amelyen a gyorshívás kontaktjaink sorakoznak.

Az alapokon túl a jelenleg tizenegy további panelt lehet letölteni – van köztük játék is –, így az összesített kínálat 20 darabos, ami finoman szólva sem mondható bőségesnek. A Samsung abban bízik, hogy a publikus fejlesztői csomagnak köszönhetően idővel egyre több új panelt készítenek majd a független programozók.

A paneleken kívül néhány egyéb olyan szoftver is található a Note Edge fedélzetén, mely hasznosítani képes az extra oldalsó képernyőfelületet. Ezek egyike a kamera: a Note 4-hez képest alaposan módosított felhasználói felületnek immár teljesen az oldalán figyelnek a főbb kezelőszervek, így például az exponálógomb is. Ez egyrészt jó hír, mert a virtuális gombok nem az úgymond hasznos felületből foglalnak helyet, másrészt viszont kissé kényelmetlen: erősen szokni kell, hogy a kezelőszervek ennyire a perifériára szorultak. Hasonló megoldásnak lehetünk tanúi a zenelejátszó és a videólejátszó tekintetében is.

Különbségek

Mivel a Note Edge 90 százalékban mind szoftveresen, mind hardveresen megegyezik az általunk korábban már tesztelt Note 4-gyel, a chipset, memória, kamera, cerka témákat ezúttal nem járjuk újból körbe, helyette inkább csak a különbségekkel foglalkozunk. Jelen tesztalanyunk két grammal könnyebb a Note 4-nél, melynél egyébként jól érezhetően rövidebb és egyben szélesebb is. A spéci kijelző miatt a bekapcsológombot mindenképpen száműzni kellett a jobb oldalról, de a Samsung sajnos nem a bal oldalra, hanem az igen nehezen elérhető felső élre pakolta át ezt a fontos kezelőszervet. Egyébként, ha már így tett, legalább megoldhatta volna, hogy az Edge-en működjön a dupla koppintásos felébresztés. De nem oldotta meg.

Az elképesztően jó minőségű Super AMOLED érintőkijelző QHD+ felbontású, a + jelet pedig az oldalsó panel indokolja, melynek köszönhetően a képernyő a normál QHD-hoz képest 160-nal több pixelt vonultat fel vízszintesen, 2560x1600 képpontból áll. A betekintési szögek szokás szerint hatalmasak, viszont a Note 4-hez képest apró visszalépésnek lehetünk tanúi fényerő, illetve színhelyesség terén.

Abba viszont jobb nem is belegondolni – habár nekünk a kijelzőt fogdosva eszünkbe jutott –, hogy egy véletlenül földre pottyantott Edge-en vajon milyen összeg ellenében cserélnek majd hajlított kijelzőt a szervizesek.)

Apró változás, hogy a kijelző feletti notifikációs LED a Note 4-hez képest sokkal közelebb került a hangszóróhoz, az viszont már fontosabb újdonság, hogy az akkumulátor sajnos csak 3000 mAh kapacitású, ami 7 százalékos visszalépést jelent a testvérmodellhez képest. Az üzemidő azért így sem rossz, de már csak elég komoly önmegtartóztatás mellett produkálható a két naponta történő töltés.

Verdikt

A Note Edge nem egy széles tömegeknek szánt készülék, hanem sokkal inkább egy limitált darabszámban gyártott kísérleti eszköz, amit jól szemléltet, hogy míg a Note 4-ből már az első hónapban 4,5 millió példányt értékesítettek, addig a Note Edge-ből eddig összesen csak 630 ezret adtak el. A koncepció mindenképpen életképesebb, mint a korábbi öncélú kijelzőgörbítések, bár nem állítjuk, hogy mostantól nem tudnánk oldalkijelző nélkül élni.

A látványos Samsung Galaxy Note Edge hazánkban egyelőre csak szürkeimportos változatban kapható, mintegy 250 ezer forintos áron, vagyis 50 ezer forinttal drágábban, mint a Note 4. Jó hír azonban, hogy március közepén végre hazánkban is meg fog kezdődni a hivatalos forgalmazás, és ha hihetünk a pletykáknak, az két hét múlva esedékes Mobile World Congress szakkiállításon már a hasonló kijelzőt kapó Galaxy S6 Edge is ott lesz.

A többi tesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a hvg.hu Tech rovatának facebookos oldalát.