Barlangokból gyűjtött vízmintákból is képes kimutatni a barlangi vakgőte (Proteus anguinus) jelenlétét egy különlegesen érzékeny módszer, amelyet a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) kutatói fejlesztettek ki nemzetközi együttműködés keretében – közölte az MTI-vel a múzeum.
Az MTM erről szóló közleménye szerint az új módszer "tudományos mérföldkő" a nehezen megközelíthető barlangok külvilágtól elzárt élővilágának megismerésében.
A barlangi vakgőte Európa egyetlen barlangi életmódot folytató gerinces faja, kizárólag a Dinári-hegység alatt húzódó barlangrendszerben él. Egyik különlegessége az egyedek már-már történelminek mondható élethossza, mely akár a 100 évet is meghaladhatja. Ezt a szigorú védelem alatt álló gőtefajt hosszú élete, különös életmódja, pigmenthiányos bőre, visszafejlődött szeme miatt már régóta intenzíven kutatják. Gátat szab azonban a faj védelmének, hogy nem ismert, pontosan mely barlangokban él, és hol húzódik elterjedésének határa.
A most kifejlesztett módszer ezekre a kérdésekre adhat választ. A vizsgálat azon alapul, hogy az állat DNS-molekulái oldott állapotban a vízbe kerülnek, így ha a barlangból kifolyó vízből merített mintát megfelelően steril körülmények között laboratóriumban elemzik, akkor kimutatható belőle a faj jelenléte.
A módszer hosszú és költséges kísérletek eredménye, de megoldást jelenthet más barlangi élőlények kimutatására is - olvasható a múzeum hétfői közleményében. A kutatás eredményeit a rangos PLOS ONE tudományos folyóirat közölte.
