A napszerű égitestet a Földtől 9100 fényévnyi távolságra, az RCW 86-os emissziós ködben fedezték fel, amely az időszámítás szerint 185-ben kínai kutatók által felfedezett szupernóva maradványa. A tudósok ebben a ködben, az Alfa Centauri csillagrendszer közelében röntgensugárzása révén egy neutroncsillagot is felfedeztek, valószínűleg ebből alakulhatott ki a szupernóva. Ez az első alkalom, hogy ilyen kettős csillagrendszert találtak egy szupernóva maradványában – számoltak be a moszkvai Lomonoszov Egyetem tudósai és német, amerikai, valamint osztrák kollégáik a Nature Astronomy című szaklapban.

A spektrumelemzés szerint a kísérő csillag fémekben gazdag és rendkívül sok benne a kalcium. Ez ellentmond a szupernóvák klasszikus keletkezéselméletének, és különleges körülményekre enged következtetni. Eszerint még az eddig véltnél kisebb tömegű csillagok is képesek szupernóva-robbanást kiváltani.

Hosszú ideig abból indultak ki a tudósok, hogy a szupernóvák olyan csillagokból alakulnak ki, amelyek tömege legalább nyolcszorosa a Napénak. A csillag felrobban és egy utolsó intenzív fellobbanást követően összeomlik. Ha egy csillag ilyen látványos módon hal meg, kémiai elemek is keletkeznek. A csillagászok időközben rájöttek, hogy a kisebb tömegű csillagok halálát is kísérheti szupernóva bizonyos körülmények között. Ennek kiindulópontja lehet például egy kettős csillagrendszer léte. Ha a kettős csillagrendszerben egy nagy tömegű csillag szupernóvaként felrobban, a robbanáskor kialakuló felhő súlyos anyagokkal szennyezheti be a kísérő csillagot.

NASA/ESA/JPL-Caltech/UCLA/CXC/SAO

"A robbanás után a nagy tömegű csillag neutroncsillagként marad hátra, miközben társánál a szupernóva maradványai ismerhetők fel" – mondta el Luca Fossati, a Grazban lévő osztrák űrkutatási hivatal (IWF) munkatársa. A csillagász annak a nemzetközi kutatócsoportnak a tagja, amely felfedezett egy csillagot, amely nyilvánvalóan nagy tömegű partnercsillaga szupernóva-robbanása révén erőteljesen szennyeződött kalciummal.

A kutatócsoport szerint a szupernóva előcsillaga valóban a Napnál nyolcszor nagyobb tömegű volt, élete során azonban a gravitáció hatására tömege nagy részét átadta "kisebb testvérének". Mikor elérte a Nap tömegének 2-3-szorosát, felrobbant. Ezután kisebb mag maradt belőle, mint a Nap tömegének másfélszerese.