A Sas-kabaré óta közismert: a pofátlanság határán nincsen vámvizsgálat. De ha mégis lenne, biztosak lehetünk benne, hogy a vámosok mobilszolgáltatónak öltöznének, a vámot pedig külföldi perc-, SMS- és megabájtdíjakban számolnák.

Rövid eredettörténet

Az, hogy a fizikai távolsággal növekszik a telefonálás díja, nem újkeletű. Olyannyira a legfiatalabbak számára magnókazettát idézően régi vezetékes telefonálás világában a kezdetektől így volt: a településen, majd a több tucat települést összefogó körzeten kívülre indított hívás mindig is drágább volt, a külföldre telefonálásnak pedig már évtizedekkel ezelőtt is horrorisztikus ára volt. Nem is kellett ezt senkinek magyarázni: két hely között hosszabb vezeték kell, a több métert drágábban adják a boltban is – tessenek ezt megfizetni.

Pixabay / karlherl

A vezetékes helyhezkötöttségét aztán felváltotta a mobil, amely sikerének egyik fontos összetevője volt a szabadság érzete, melyre a készüléket és szolgáltatást csomagban értékesítő operátorok rá is játszottak marketingüzeneteikben. Ebbe a “bárhol, bármikor” képbe már sokkal nehezebben illeszthető be a távolságfüggő árképzés, hiszen két előfizető egymástól mért távolsága gyakran és gyorsan változhat. A mobilszolgáltatók tehát más megkülönböztetést találtak ki: a hálózaton belült és kívült. Ha valaki az egyik vállalat hálózatából a másikba telefonál vagy SMS-ezik, akkor bizony a két cég technikájának ezt bizony le kell játszania a háttérben egymással – tessenek ezt megfizetni.

A roamingdíj alapja bűvészkedés, ahogy a belföldi díjaké is

Ezt a logikát az SMS-díjak buktatták, buktatják le. Merthogy egy rövid szöveges üzenet elküldése másfél évtizede 80-100 forint is tudott lenni, de sok díjcsomagban még ma is 30-50 forintba kerül, belföldön. Miközben aki kicsit jobb érdeklődik a mobiltelefónia iránt, az pontosan tudja, hogy az SMS-technológia a hálózat egyébként kihasználatlan erőforrásait éli fel, egy szolgáltatónak egy SMS utaztatásakor nagyjából egy-két fillérnyi többletköltsége keletkezik – ha egyáltalán.

Hogy miért van az operatív működés valós költségénél jóval magasabb díja például az SMS-ezésnek is, arra a Magyar Telekomot vezető Christopher Mattheisen néhány évvel ezelőtti szavait idéznénk: az nem megy, hogy “százmilliárdokért hálózatot építünk, de ingyen adjuk a telefonálást”. A szolgáltatóknak tehát a hálózatok építéséhez szükséges frenkvenciaengedély megszerzése, maga az építés, majd a karbantartás és fejlesztés kerül rengeteg pénzbe. No meg a tulajdonosok profitigénye. Ezeket az (ezer)milliárdos tételeket mind összeadják, majd az üzleti tervezés során megbecsülik, hogy a következő években várható forgalom mennyiségét tekintve mennyiben kell ahhoz meghatározniuk egy perc beszélgetés és egy SMS díját, hogy a végére kijöjjön a matek. Ami tehát szépen megfogalmazva üzleti tervezés eredménye, konyhanyelven egyszerű bűvészkedés – de mindenesetre semmi köze nincsen a konkrét két perc tizenhárom másodpercnyi hívás vagy a konkrét egy darab SMS-küldés technikai lebonyolításának aznapi költségeihez.

Éppen így van ez a roamingnál is, és ezért szállhattak el annyira a roamingdíjak. A szolgáltatók lényegében akkora összeget mondtak be egymásnak és ügyfeleiknek, amekkorát akartak. Valójában tehát egyáltalán nincs több száz forintnyi költsége egy tetszőleges külföldi országból hazatelefonozi egy percben vagy 160 karakterben. A szolgáltatók egyszerűen csak megbecsülték, melyik az a legmagasabb összeg, ami a fenti matekot a legjövedelmezőbbé teheti, mert néhány ember még éppen hajlandó lesz annyiért is elővenni külföldön a mobilját.

A szabad kommunikáció joga – és érzetének hiánya

Persze ezt soha senki nem szívesen tette az elmúlt évtizedekben. Olyannyira, hogy amikor az uniós szabályozás az elmúlt pár évben már annyira leszorította a roamingdíjakat, hogy sok embernek olcsóbb volt külföldről magyar számra SMS-t küldeni, mintha itthon, a saját díjcsomagját használva tette volna, még akkor is sokakban benne volt a félsz. Hogy külföldről nem hív, nem ír, mert két rossz gombnyomás, és jövő hónapban jön a horrorszámla.

AFP / Philippe Huguen

Az évtizedek óta meglévő érzés mindenkibe alaposan beleivódott. Bár az Európai Unió egyik sarokköve, hogy területén belül minden polgár szabadon mozoghat, a piaci bűvészkedés miatt mindeközben éppen az volt a legnehézkesebb, amelyre a legnagyobb szüksége lenne a honállomásától több országnyira kerülő embernek: a kommunikáció. A büntetősarc – a díjtételek nagyságát nevezve teljes joggal nevezhetjük így –, bár apróságnak tűnhet, tulajdonképpen végig fájó tüske volt a páneurópai szabadság eszmeiségének szívében. Az éppen az anyaországukon kívül, de EU-n belül tartózkodóknak tudat alatt folyamatosan azt üzente: ez egy másik ország. Nem vagy otthon. Idegen helyen vagy.

Esemesschengen

Az uniós döntéshozók alighanem belátták, hogy ha a mindennapjainkból egyre nagyobb szeletet kihasító telefonhasználat így marad, az legalábbis nem viszi előre a “mi közös Európánk” eszméjét, sőt tulajdonképpen szembemegy azzal, nevetségessé teszi a színjátékot. Arról már nem is beszélve, hogy a páneurópai üzleti életre sincs jó hatással.

A roamingolás korábban igencsak sokkoló díjait az Európai Bizottság 2012-ben kezdte lefaragni. A szolgáltatói profitból alaposan lefaragó tervezet ellen kezdetben igen erős volt a telkószektor lobbija, de az előfizetők szerencséjére a telekommunikációs cégeknek nem/sem sikerült megállítaniuk Brüsszelt.

AFP / Thierry Monasse

Bár öt-hat éve még nagyon távoli jövőnek tűnt 2017, most elérkezett: június 15-én éjfélkor hatályba lép az EU területén belüli mobilhasználat többletdíjait legtöbbek számára teljesen eltörlő uniós jogszabály.

Az elfogadott rendelet a “barangolás, mint otthon” (“roaming like at home”) koncepcióra épül, amelynek lényege, hogy az előfizetők a hazai feltételeknek megfelelően tudják igénybe venni a mobiltelefonáláshoz kapcsolódó szolgáltatásokat az európai utazásaik során, mindenféle többletdíj megfizetése nélkül. Az uniós telefonálás holnaptól érvényes feltételeiről itt olvashat. Ha nem csak az EU-n belül telefonozna kedvező díjakkal, akkor olvassa el cikkünket, benne több használható tippel: így telefonálhat sokkal olcsóbban haza külföldről.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.

A hvg.hu az Európai Parlamenttel együttműködve számol be ebben a fél évben az uniós intézmények tevékenységéről, a közösséget érintő döntésekről, és ezek hatásairól. Az EP a tartalomért nem vállal felelősséget.