Egyesek szerint másfél évtized múlva itt lesznek az embernél jobban gondolkozó robotok, mások a mai módszerekkel lehetetlennek tartják megteremtésüket. De ha mégis: milyen szabályokkal kellene védeni az emberiséget a gépektől?
Rendezné a robotok jogállását az Európai Parlament. A jogi bizottság alelnöke, a belga Mady Delvaux érvelése szerint csak így szavatolható, hogy „a robotok a jövőben is az emberiséget szolgálják”. Tervezetét márciusban megszavazta az Európai Parlament, így megkezdődik azoknak a szabályoknak a kidolgozása, amelyek alapján a mesterséges intelligencia (angol rövidítéssel: AI) alapú számítógépek perelhetők lennének akár polgári, akár büntetőügyekben. Ez fordítva is igaz: a gépek akár emberekkel szemben is érvényesíthetnék jogaikat, bár a cél nem annyira ez, hanem az, hogy a gépek ne nőhessenek az emberek fejére. A szigorú etikai szabályok szerint készült okosrobotokat a jövőben egyfajta „személyi számmal” kellene ellátni. A gyártóknak vagy a felhasználóknak pedig adót, sőt egészségügyi hozzájárulást is kellene fizetniük a jelentősebb gazdasági hasznot hajtó okosgépek után.
Ehhez persze nem árt tudni, mikortól számít egy robot emberi mércével is okosnak. Bár ebben a szakemberek véleménye korántsem egységes, az amerikai Future of Life Institute (FLI) kutatóintézet januári AI-konferenciáján a szakma krémje is sürgette a robotjogot. A mesterséges agyak gondolkodását az Isaac Asimov sci-fi-író robottörvényéhez hasonló szabályokkal kellene kordában tartani. Így gondolják többen is, köztük Raymond Kurzweil író és feltaláló, aki messiásként várja az emberi vagy azt meghaladó értelmi fejlődésre képes gépeket; Stephen Hawking elméleti fizikus, aki szerint viszont a szuperintelligens robotok kifejlesztése és az emberiség végnapjai között szoros összefüggés van; valamint Elon Musk, a Tesla villanyautókról ismert üzletember, aki helyet kapott Donald Trump amerikai elnök tanácsadó testületében.
Szuperlehetetlen?
Az asimovi alaptörvény szerint egy robot nem okozhat kárt emberi lényben, és az ember segítségére kell sietnie a bajban. Engedelmeskednie kell az embereknek, és csak utolsósorban kell gondoskodnia saját magáról. Az FLI a fenti törvények jócskán kibővített modern verziói mellett elvárná, hogy a szuperintelligens robotok jövőbeli gyártói kizárólag az emberiséget segítő tudás megszerzésére és alázatos együttműködésre ösztönözzék gépeiket. Mindennek kulcsát – alighanem naivan – a finanszírozás feltételekhez kötésében és az AI-kutatók világméretű együttműködésében, a verseny kiiktatásában látják.
Az összeborulás azonban már csak azért is nehézkes, mert az efféle mesterséges agyak megalkotásán fáradozók még abban sem értenek teljesen egyet, hol tart a tudományuk. Kurzweil például legkésőbb 2030-ra teszi a szuperrobotok megjelenését. Ő azok közé tartozik, akik szerint a XXI. század derekán az emberiség már nemcsak kordában tartani, de követni sem lesz képes a szuperszámítógépek intelligenciáját és fejlődését – ezt nevezik szingularitásnak. (Ami Kurzweil szerint az "örök életig" is elvezethet minket, már pár éven belül.) Sok más kollégája szerint viszont ettől a XXI. században még biztosan nem kell tartani.
Olyannyira, hogy az emberi mércével szuperintelligens robotok megjelenését mai szemmel egyenesen lehetetlennek tartja Mark Humphrys, a Dublini Egyetem informatikaprofesszora, aki „életre keltette” a világ első online beszélgetőrobotját (chatbotját). Szerinte az AI-kutatók rossz módszerekkel próbálják elérni a céljaikat. Hanyagul átsiklottak afelett, amit „egy csecsemő vagy egy kisgyermek az első életéveiben elsajátít: a beszédértés és -készség, a finommozgás, az érzelmi érés, a társas kapcsolatok kialakításának képessége”. Ahhoz ugyanis, hogy mindenben jártas, szuperintelligens robotokat alkothassanak, Humphrys szerint az embereknek először is ezeket kellene lépésről lépésre megtanítaniuk a gépekkel.
Pókerben kiválók, beszélgetni nem tudnak
Az AI rohamos fejlődésének képe azért lebeg mégis sokak szeme előtt, hogy a csupán egy-egy feladatra trenírozott gépek azzal a bizonyos képességükkel már könnyedén túlszárnyalják az embert. Tavaly márciusban az ázsiai go játékra kiképzett AlphaGo szoftver fölényesen nyert a koreai I Szedol világbajnokkal szemben. Most, január végén a blöffölni is képes Libratus megverte a világ négy legjobb pókerjátékosát. A Deep Blue számítógép pedig már az ezredforduló előtt lepipálta Garri Kaszparov sakknagymestert. Közben azonban a szóban forgó gépek tudását messze meghaladják olyan egyszerű feladatok, mint a kutyasétáltatás, a kerékpározás vagy a kötetlen társalgás emberekkel.
Nem teljes a szakmai összhang abban sem, miből derülne ki biztosan, hogy egy gép önállóan gondolkodik. Többen abban látnák a bizonyítékot – ha egy robot az embereket meghazudtoló módon tudna beszélgetni, azaz átmenne Alan Turing brit matematikus 1950-ből származó vizsgáján. A Turing-teszt (ahogyan feltalálója nevezte: az utánzásjátszma) során 12 döntőbírónak kell írásban beszélgetnie két partnerrel. Ezek egyike gép, amelynek a döntnökök legalább harmadával öt perc alatt el kell hitetnie, hogy ember.
Turing úgy gondolta, hogy az ezredfordulóra a legintelligensebb robotok könnyedén veszik majd az akadályt, tesztje azonban fogósabbnak bizonyult ennél. Legutóbb, 2014 nyarán az orosz és ukrán programozók által tervezett, Eugene Goostman nevű chatbotról röppent fel a hír, hogy átment a Turing-teszten. A kritikusok szerint azonban korai volt az öröm: a döntnökök túlságosan elnézőek voltak a válaszokat olykor szóról szóra megismétlő, egyszerűbb kérdéseket is viccel elütő géppel szemben.
Hiányzik az isteni szikra?
Az okosgépek általános intelligenciájának felmérésekor a beszédértés és -készség más esetekben is különleges szerepet kap. Az IBM szuperszámítógépe, Watson már 2011-ben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy egy tévés műveltségi vetélkedőben megverte két, Amerikában csúcstartó, hús-vér ellenfelét, méghozzá úgy, hogy a válaszadáskor nem csatlakozott az internethez, csak a saját memóriáját hívhatta segítségül. A gépnek nem fordították le a kérdéseket, azaz a feladványokat ő is élőszóban hallhatta.
Noam Chomsky világhírű nyelvész nem volt lenyűgözve ettől: szerinte „a legfeljebb számítógépek reklámozására alkalmas” Watson „nem tud az égvilágon semmit”. Chomsky szerint a statisztikai módszerek és az adatbányászat tökéletesítésétől, valamint a lehetséges jövőbeli történések pontosabb becslésétől még egyetlen gépnek sem lesznek emberi képességei. A nyelvfilozófus egy cseppet sem tart az emberiséget legyőző szuperrobotoktól. Szerinte az önálló gondolkodásra képes AI kifejlesztéséhez előbb meg kellene fejteni az intelligencia és az emberi értelem általános alapelveit. Egyelőre őt igazolhatja az Allen Institute for Artificial Intelligence amerikai kutatóintézet nemrég rendezett több hónapos szupermaratonja, amelyen a világ ma ismert legfejlettebb okosgépei az általános tudásukat mérték össze középiskolai felvételi tesztek kitöltésével. Az időközben már komoly orvosi és más tudományos feladatokra is alkalmazott Watson a szakbarbárok legjobbjai között végzett 60 százalékos eredménnyel. A 12–14 éveseknek szánt felvételin így sem érte el a küszöböt, nem jutott volna be a gimnáziumba. Vagyis simán megbukott.
A cikk a HVG 2017/06. számában jelent meg.
Mi járhat Donald Trump fejében? Az USA és az EU mire juthat Kínával? Szijjártó Péter hozta Debrecenbe a kínai CATL-t vagy a német BMW? Pogátsa Zoltán, a Soproni Egyetem docense, és Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője volt a HVG Címlapsztori vendége. Videó.
Látványosan megszaporodtak a fideszes körökön belüli kibeszélések, egymásnak címzett beszólások.
Új helyzet van.
A felvételt egy az Emirátusok fölött repülő gép fedélzetéről készítették.
