Linda Stone egy ponton meglepődve vette észre, hogy amikor megnyitja e-mailjeit, egy pillanatra benntartja lélegzetét, függetlenül az üzenet tartalmától. A technológiai trendekről, illetve az ember-gép kapcsolatról a legnevesebb amerikai lapokba publikáló Stone az alvás közben fellépő légzésszünet mintájára e-mail apnoénak nevezte el ezt a jelenséget. És rájött, hogy közel sincs egyedül vele, sokakat érint.

És ha lassabban is hat, de tud közel ugyanolyan veszélyes lenni, mint az alvás közbeni apnoé. Míg a szabályzott légzési ritmus aktivizálja a paraszimpatikus idegrendszert, és nyugvást, ellazulást jelez a szervezetnek, a lélegzet visszatartása épp ellenkezőjét: a folyamatos stresszkiváltó feszültség jele. Mintha szüntelenül valamilyen „veszéllyel” állnánk szembe, ami pedig elgyengíti a figyelmünket és a koncentrációs képességünket. Ahogy az egész internetezés hasonló hatással van ránk, így vált ki valamiféle függőséget.

Nem klasszikus függőségről beszélhetünk, merthogy az internet nem is egy klasszikus eszköz, érvel Cucci. A vasúttól az írógépen át a számítógépig minden technológiai újítás váltott ki félelmet és rajongást is, de az internet nem egyszerűen egy új eszköz, hanem egy „valódi világ”, egy „párhuzamos univerzum”, amely sok esetben a „fizikai való világ” alternatívájaként működik.

Cucci, ahogy könyvének címe is előrevetíti, ennek az alternatív világnak előnyeire és hátrányaira is rávilágít. A könyv fülszövegében is olvassuk: „nem ért egyet a világhálót démonizálók táborával, ugyanakkor komolyan veszi azokat a veszélyeket, amelyeket a valós világ tükreként működő virtuális univerzum terei jelentenek”. A két oldal között viszont érezhetően nincs egyensúly, a Virtuális paradicsom vagy pokol.com? inkább a pokol.com-hoz konvergáló felhasználói szokásokról szól. Részben sajnos, a digitális forradalom alcímben ígért esélyeiről ugyanis vajmi keveset tudhat meg az olvasó.

A könyv azoknak íródott, akik talán nem is veszik észre, de a negatív véglet felé haladnak. És most nem a napi 18 órát gép előtt ülő, egyértelműen beteges felhasználókra kell gondolni, a Cucci által sok forrásból összegyűjtött jeleket egy magát teljesen átlagosnak gondoló netező is felismerheti magán. Ahogy a (néhol csak a sorok között kiolvasható) praktikus tanácsait is bárki alkalmazhatja. A pszichológiát tanító jezsuita szerzetes megvizsgálja a függőség ismérveit. Beszél arról, hogy mennyire „igazi” a „testetlen” online kapcsolattartás, mikor jó és mikortól inkább problémás. Szót ejt arról, hogyan éljük meg a világháló előnyeit anélkül, hogy a testi és lelki problémákat okozó hátrányaival is szembesüljünk. És ezt nevelési tanácsokkal is megtoldja.

Cucci mindezt nem a középiskolai rendőrségi drogprevenciós előadások kínos-vicces hangnemében teszi, hanem kifejezetten érdekes, olvasmányos módon. A jó tanácsok között sem tűnik fel a géprombolás, a hangsúly a tudatosságon, a tudatosan megélt jelenen van. Ehhez csak egy csipetnyi jezsuita fűszerezést kapunk, talán túlságosan is keveset ahhoz képest, hogy a rendalapító Loyolai Szent Ignác valamivel korábban elmélkedett a mindfulness (spirituális) hozadékairól, mint ahogy a manapság népszerű kifejezés divatba jött.

A Virtuális paradicsom vagy pokol.com? szülőknek kötelező olvasmány, mindenki másnak pedig erősen ajánlott.

Giovanni Cucci SJ: Virtuális paradicsom vagy pokol.com? – A digitális forradalom veszélyei és esélyei
Jezsuita Kiadó, 2016, 122 oldal, 1800 Ft.