Igazi pénztárcarobbantó sikernek viszonylag kevés kiadó tud örülni manapság, hiszen a megjelentett programok többsége alig kínál valamilyen innovatívnak számító újdonságot. A már megszokott dolgok kiszámítható, rémunalmas egyvelege pedig van olyan fájdalmas, mint egy 24 órás Despacito-feldolgozás.

A Patapon viszont remekül abszolválta ezt a sokszor szinte lehetetlennek tűnő feladatot: a játék 2008-as, európai piacra kerülését követően a Sony eleinte igencsak népszerű kézikonzolján kezdett hódításba, de a szaksajtó és a vásárlók rendkívül pozitív visszajelzései miatt további epizódok is készültek hozzá. Egy ilyen sikerszériának pedig orbitális ziccer lett volna nem teret engedni azon a platformon, amelyik lassan tízszer több aktív játékost tud felmutatni, mint New York lakossága.

Dobszolóra menetelünk

A Patapon Remastered nem csak címében rejt felfrissülést, a majdnem egy évtizedes pályafutással bíró program feljavított változata ugyanis 4K és 1080p felbontástámogatással rendelkezik, így még a belépőszintű lapostévék többségén is pazar látványt nyújt. Persze egy alapvetően rajzfilmszerű játék esetében aligha a grafika lesz sorsdöntő.

Pyramid / Sony Computer Entertainment

A Patapon legszórakoztatóbb tulajdonságát sokkal inkább a játékmechanika apró részleteiben kell keresni, melynek fő erénye, hogy a játékos – az eddig tapasztalt felosztással ellentétben – itt külső szemlélőként, mintegy istenség formájában van jelen. Egyetlen feladatunk az irányításunk alá tartozó apró törzs egyengetése, hogy általuk újabb diadalmakat könyvelhessünk el.

Csakhogy a menetelés sem épp hétköznapi: alattvalóinkat a megfelelő dobszólóhoz tartozó utasítással tudjuk mozgásra bírni. Az eltérő taktusokból összesen négy fajta van, ezek természetesen más és más funkciókat rejtenek (támadás, előrehaladás, visszavonulás). Amikre pedig szükség is van: egy-egy csata során különböző lényekkel kerülünk szembe, melyek legyőzése helyzettől függő taktikát és türelmet igényel.

De nem úgy

Csakhogy a gombok gyors, végnélküli nyomkodása önmagában semmit nem ér, a Pataponok ugyanis kizárólag akkor hajlandók követni isteni hívószavunkat, ha a számukra ideális ritmusban adjuk elő a dallamokat. Így tehát nemcsak a megfelelő billentyűt kell eltalálni adott idő alatt, a közben ránk szabaduló ellenfelekre is gondosan ügyelnünk kell.

A ritmus tartása kulcsfontosságú, a hibátlan szólamokkal járó kombók ugyanis a harcok során kamatoztatható extrát biztosítanak, melyek nagyban megkönnyíthetik az egyes ellenfelekkel zajló párharcot. A jó ritmusérzék mellett a küldetések sikeres teljesíthetőségében hatalmas szerepe van annak is, milyen taktikát alkalmazunk a ránk váró kihívások során. Erőből tehát nemhogy nem célszerű előrehaladni, majdhogynem felesleges és tulajdonképpen lehetetlen.

Kell egy jó stratégia

Hiába a rajzfilmszerű külső, a fentiekből már nagyjából sejthető, hogy a Patapon közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek első pillanatára tűnik. A kőkemény taktikázáson túl csapatunk összeválogatásán is rengeteg múlik. Ha már csapat: a kasztokra szétosztott törzs tagjai közt találunk pajzsos, lándzsás, sőt, dárdás kollégát is – csakis rajtunk áll, melyikkel töltjük fel az éppen induló alakulatot, melyben a felszerelés kiválasztás is ugyancsak lényeges szempont.

Pyramid / Sony Computer Entertainment

De ha össze is válogattuk az optimálisnak tűnő gárdát, a siker aligha garantált: ahogy haladunk előre (vagyis igazából oldalra), úgy növekszik a legyőzendő ellenfelek száma és a csata nehézsége. Tesztünk során nem egy olyan szituációban volt részünk, mikor bizony csöpögősre izzadt a tenyerünk alatt a kontroller – habár ehhez valószínűleg a tükörolvadós hőmérsékletnek is köze lehetett (panel rulz!).

Szuper játék, szuper áron

(Az első verziós japán megjelenést nem számolva is) egy csaknem tízéves programról beszélünk, ám a Patapon még ennyi idő elteltével se vesztett semmit korábbi fényéből. Sőt, jobb, mint valaha. A töretlen szórakozást remek hangulat és kiváló zenei aláfestés segíti, az alig ötezer forintos árcédula pedig csak hab azon a bizonyos tortán.

Egyetlen negatívumként a kalandmennyiség szűkösségét rónánk fel, az ugyanis alig több pár óránál. Addig viszont nem ereszt a játék. 10-ből 9 pontot ítéltünk meg neki, PS4-tulajdonosoknak kihagyhatatlan kalandról van szó.

A többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a hvg.hu Tech rovatának facebookos oldalát.