A termék mindhárom bemenete tetszés szerint használható - ami más esetben tárgyszerű technikai ismertető lenne, az nyilván sok szemöldököt összevon, amint kiderül, hogy a leírás a világ állítólag első szexrobotjához, a női formájú Roxxxyhoz tartozik. Input oldalról nem is mennénk bele a részletekbe – már csak azért sem, mert ott nincs óriási különbség az évek óta ismert guminőkhöz képest –, érdekesebb az output. Roxxxy ugyanis beszélget a tulajdonosával (már amennyire értelmesen), és egyénisége is van: a megrendeléseket ötféle karakterhez vették föl. Hangja a helyzetnek megfelelően válik izgatottá vagy hétköznapivá. Valódi nővel egyelőre aligha lehetne összetéveszteni, de ez talán már csak évek kérdése.
Robotokkal beszélgetni manapság már nem nagy dolog: bármelyik számítógép vagy okostelefon szoftverében ott van a virtuális asszisztens (Siri, Cortana, Alexa és társaik). Ezek akár test nélkül is szerethetőek, legalábbis ha hihetünk a pár évvel ezelőtti A nő (Her) című Oscar-díjas filmnek, amelyben egy magányos férfi az operációs rendszer Scarlett Johansson által eljátszott hangjába habarodott bele. És persze az életnagyságú műnő sem számít újdonságnak, bár a technikai fejlődés az anyaghasználatban sem elhanyagolható. Ennek a témába vágó, de ártatlanabb példája a Kissenger, a csókküldő gép. A mobiltelefonhoz csatlakoztatható kütyüt olyan finom érzékelőkkel készítik, hogy majdnem igazi csókot képes továbbítani, illetve fogadni. Egy bemutatón csupán egyetlen kifogás érte a londoni City Egyetem falai közt kidolgozott eszközt: a puszi nem nedves. A tokiói Keio Egyetemen most fejlesztik a távnyelvet (Teletongue), amellyel szintén érzéki élményeket lehetne továbbítani.

Nemzetközi tudományos konferenciákat is szerveznek már Szerelem és szex a robotokkal címen (a következő, a harmadik decemberben lesz Londonban). A társadalomtudósok körében kibontakozó erkölcsi és etikai vitát az táplálja, hogy immár pillanatokon belül társítható az említett két szempont: az emberre egyre jobban hasonlító külalak és a mesterséges intelligencia valamilyen szintjén máris társalogni képes gépi agy. A kiszámíthatóbb vitatémák közé tartozik az, amit a feminizmus ihlet. Kathleen Richardson brit professzor, a szexrobotok elleni kampány egyik alapítója szerint a szexbábuk tárggyá alacsonyítják le a nőket. Ő azt is helyteleníti, hogy használatukkal pedofilok és erőszaktevők élhetik ki magukat. „Akik képtelenek az emberi kapcsolatokra, azoknak terápiára van szükségük, nem bábukra” – mondja az antropológus és robotszakértő.
Éppen a terápia az, ami körül szintén vita folyik. Akadnak, akik elképzelhetőnek tartják, hogy ha például a pedofilok robotokon élhetnék ki vágyaikat, akkor a való világban nem veszélyeztetnének embereket. Oliver Bendel, a gépek etikájának svájci professzora viszont legfeljebb szigorúan ellenőrzött gyógymódként tartja ezt elképzelhetőnek, mert annak a veszélyét is látja, hogy a betegekben beidegződik a helytelen magatartás. Egészséges felnőttek esetében azonban nem aggódik, sőt azt is el tudja képzelni, hogy valaki a párja távollétében a megszólalásig (sőt az után is) élethű gépi hasonmással vigasztalódjon. Bendelnek van kommentárja a nők tárgyiasításához is. „Az elsősorban nőknek gyártott klasszikus szexjátékszer esetében a férfiak tárgyiasulnak, ők redukálódnak nemi szervükre, ilyenkor azonban a felháborodás korlátok között marad” – mondta a Spektrum német tudományos portálnak. A Roxxxy gyártója, az amerikai TrueCompanion egyébként fölvesz megrendelést Rockyra, a férfi változatra is – ugyanazon a 9995 dolláros áron.
Optimista jóslatok szerint elképzelhető, hogy ha kellőképpen tökéletes robotok váltanák fel valamikor a nyilvánosházak alkalmazottait, akkor visszaszorulna az embercsempészet és a lányok prostitúcióba kényszerítése – és persze a betegségek is kevésbé terjednének. Pusztán piaci szempontból annyi alapja mindenképpen lehet az előrejelzésnek, hogy amíg drágák a szexrobotok, addig bordélyoknak inkább megéri beszerezni őket, mint magánvásárlóknak.
Bendel nem csatlakozott a Richardson nevével fémjelzett szexrobotfékező kampányhoz – de aláírását adta a harci robotok elleni tiltakozáshoz. A robotok közeljövőjébe tekintő etikai eszmecserékben kétségkívül nem ugyanakkora a tét a balesetveszélyes önvezető autók vagy a személytelenül gyilkoló harci robotok esetében, mint a nem igazán közveszélyes szexrobotokról szólva. Kate Devlin, a Londoni Egyetem robotszakértője ezért igyekszik az 1960-as évek legendás jelszavával lecsillapítani a kampányolókat: „Szeretkezz, ne háborúzz!”