A Naprendszerben elsőként felbukkant csillagközi égitest alakjáról készített tanulmány a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című tudományos lapban jelent meg. A kutatás révén a szakértők friss nézőpontból tekinthetnek a csillagrendszerek kialakulására. A vizsgálat érintette azt a különleges alakú csillagközi aszteroidát is, melyet még 2017. október 19-én észlelték a Hawaii Egyetem csillagászai. Felbukkanásakor sokan azt gondolták, földönkívüliek műve.

A Naprendszeren nagyon nagy sebességgel áthaladó objektumot a kutatók 'Oumuamuának, azaz hawaii nyelven "elsőként érkező távoli üzenetnek" nevezték el. Tavaly szeptember 19-én óránként mintegy 315 400 kilométeres sebességgel haladt el a Nap mellett, elég gyorsan ahhoz, hogy megszabaduljon a Nap gravitációs erejétől és kitörjön a csillagrendszerből, ahová soha nem fog visszatérni.

"Ez az égitest valószínűleg egy távoli csillagrendszerből lökődött ki" – mondta Elisa Quintana, a NASA Goddard Űrközpontjának asztrofizikusa. A tudósok szerint a bizonytalan röppályájú, óriás bolygókat tartalmazó rendszerek a legalkalmasabbak arra, hogy ilyen kisebb testeket lökjenek ki magukból, mert amikor az óriás bolygók mozognak, sokkal több anyaggal lépnek kapcsolatba. Azok a rendszerek, amelyekben nem alakulnak ki hatalmas bolygók, ritkábban bocsátanak ki anyagot. Korábbi kutatásokból származó szimulációkat használva a tanulmány vezető szerzője, Sean Raymond, a Francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont munkatársa és kollégái kimutatták, hogy az égitesteknek csak kis százaléka kerül olyan közel gázóriásokhoz kilökődése során, hogy darabjaira esik.

A tudósok úgy vélik, hogy az erős gravitációs vonzás áll az 'Oumuamua hosszúkás, szivarra emlékeztető alakjának hátterében.

A csillagközi utazó tanulmányozása azért fontos, mert bár ez az égitest a mi Naprendszerünkön repült át, mégis következtetéseket lehet általa levonni a naprendszeren kívüli bolygókra és segítséget nyújthat a Földhöz hasonló bolygó találásában is.