Ha az emberek érdekét szolgálja a kísérlet, nem pedig a majmokét, akkor tessék majmok helyett embereken kísérletezni – véli egyik-másik állatbarát. Mintha csak őket hallgatták volna meg Aachenben, ahol az RWTH főiskola és az egyetemi klinika kutatói néhány éve nitrogéd-dioxidot lélegeztettek be emberekkel. Január végén azért lett ebből ügy, mert kiderült, hogy a német autógyárak erre is hivatkoztak, amikor annak idején tisztának igyekeztek kikiáltani a botrányokba keveredett dízelmotorokat. Időközben úgy látszik, hogy az aacheni kísérletet az illetékes etikai bizottság jóváhagyta, és valójában a szigorodó munkahelyi levegőtisztasági normák miatt végezték. Olyan példákra hivatkozva, hogy hegesztés közben is keletkezik az amúgy a dízeles kipufogógázból ismert nitrogén-dioxid. Hasonló kísérleteket az utóbbi években az USA-ból és Svédországból is jelentettek. Ennek ellenére megoszlik a német etikai szakértők véleménye: a jóváhagyástól addig terjed a skála, hogy ha nem gyógyszerek kipróbálásáról vagy hasonlóan fontos célról van szó, akkor nem lenne szabad embereken kísérletezni.
Kísérletezzenek mégis majmokon? Ha igen, ne úgy, mint a német autóipar által végeztetett amerikai vizsgálatban. A kipufogógáznak kitett állatok annyira propagandacélokat szolgáltak, hogy még csak tudományos publikáció sem született a kísérlet nyomán. Komoly ügyekben viszont egyelőre valóban szükség van a majmokra vagy más nagyobb testű gerincesekre. Hogy ez miért alakult így, azt történelmi példa jelzi. 1937-ben az USA-ban, amikor az újonnan felfedezett antibiotikumokból, a szulfonamidokból kanalas orvosságot gyártottak, váratlanul meghalt az így kezelt tüdőgyulladásos betegek egy része. Kiderült, hogy az oldószerként használt, állatokon nem tesztelt, mérgező dietilén-glikol volt a ludas. Az Egyesült Államokban emiatt rögtön kötelezővé tették az új gyógyszerek állatokon végzett toxikológiai vizsgálatát: az új medicinák biztonságosságát két állatfaj bevonásával kell igazolni, és közülük csak az egyik lehet rágcsáló.
Kísérleti majom a ketrecében. Emberhelyettes
AFP / DPA / Friso Gentsch
Az állatvédők ebbe nem nyugszanak bele. A Stop Vivisection európai polgári kezdeményezés 2015-ben 1,2 millió aláírást szedett össze azért, hogy az Európai Unió tiltson be minden állatkísérletet. Tizennégy Nobel-díjas tudós nyomban csatlakozott 149 tudományos szervezet tiltakozásához: az állatkísérletek nélkülözhetetlenek az emberek gyógyításához, az életmentő terápiák kidolgozásához. Az sem lehet véletlen, hogy szinte az összes, orvosi Nobel-díjjal honorált kutató alapos állatkísérleteket végzett – érveltek akkor, és nem is lett tilalom a dologból. Igaz, nem mindegy, miről van szó: az EU-ban 2013 óta nem szabad olyan szépészeti termékeket forgalomba hozni, amelyeket állatokon teszteltek (bárhol a világon), elvégre a gyógyszerektől eltérően a kozmetikumok egyáltalán nem életfontosságúak. Emberszabású majmokkal 1999 óta csak kivételes esetben szabad kísérletezni, az EU-ban azóta nem is használtak ilyen állatokat.
A nem emberszabású majmok azonban egyelőre kísérleti alanyok maradnak, mert sok tudós szerint nincs más mód olyan betegségek gyógyításának kutatására, mint például az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór, illetve a skizofrénia. Általában azonban a kísérleti állatok zöme rágcsáló, főképp az emberhez genetikailag közel álló egér és patkány. Egészen más felfogás uralkodik viszont Kínában: ott kifejezetten előírják a kozmetikai termékek állatokon történő tesztelését. Ez egyúttal érzékelteti, miért nem tartanák szerencsésnek a teljes tilalmat az EU illetékesei: csak áttelepítenék az állatkísérleteket olyan országokba, ahol kevésbé szabályozott körülmények között még több állatban még több kárt okoznának.
Az igazi megoldást valószínűleg a számítástechnika és a biotechnológia fejlődése hozza el, és talán már nem is olyan sokára megszokottá válhat az ember nélküli emberkísérlet. Emberi szervek chipen (organ-on-a-chip) néven már most is léteznek olyan készülékek, amelyekkel emberi szervek működését próbálják modellezni az eredetihez hasonló méretben, a mesterséges technológiát sokszor élő sejtekkel kombinálva. Tüdőt, szívet, artériát és vesét is „építettek” már így, a távolabbi cél pedig egy, a teljes emberi szervezet működését szimuláló szervhálózat létrehozása.
