A feladat unalmas szerződésírás és ellenőrzés volt, de az ügyvédi munka túlnyomó része ilyen rutindolgokból áll. A jogászok nem fognak sírni, ha ezeket gép végzi el helyettük.
Az utóbbi időben nagy piacuk van a robotológiai jóslatoknak. Különösen a baljós jövővízióknak, amelyek a különböző szakmák képviselőit azzal riogatják, hogy ők lesznek a következők, akiktől a robotok már a legközelebbi jövőben elveszik a munkát. Ha a mesterséges intelligencia forradalmát valóban negatív forgatókönyvként szeretnénk olvasni, mondhatjuk, hogy a robotokkal szemben most felkészülnek a jogászok és az ügyvédek is. Ugyanakkor a „robotügyvédek” fejlesztői szerint egyáltalán nem erről van szó, sőt.
A terület egyik úttörője, a fiatal izraeli jogászból lett startupvezér, Noory Bechor bevallása szerint ügyvédi praxisában pusztán öt év kellett ahhoz, hogy eljusson a teljes kiégésig, miután a munkája másból sem állt, mint többnyire egy kaptafára készült kereskedelmi szerződések írása és ellenőrzése. Akkor ütött szöget a fejébe a gondolat, hogy robotizálja saját magát, vagyis ha már a teendője ennyire mechanikus, ügyvédi feladatait a mesterséges intelligenciára bízza, hiszen úgy olcsóbban, gyorsabban és pontosabban elvégezhetők.
A jogi rabszolgamunka nagy részét automatizáló platform, a LawGeex 2014-ben született meg. Azon túl, hogy képes ékes jogi szakzsargonnal megfogalmazott vadonatúj szerződést létrehozni, részletes riportot készít a hús-vér ügyvédek írta szerződésekről is. A robotügyvéd egy órán belül átfésüli a feltöltött dokumentumban az apró betűs részeket, majd megmondja, hogy mely bekezdések hiányoznak, és melyek nem felelnek meg a jogszabályoknak, a különböző előírásoknak. Más robottechnológiát alkalmazó platformokhoz hasonlóan a LawGeex mesterséges neuronhálója is példák sorát tanulmányozva sajátította el a jogi alapismereteket. A cégalapító szerint ahhoz, hogy érdemi szolgáltatást tudjanak nyújtani, egy adott szerződéstípusból az algoritmusnak előtte legalább száz különbözőt kell látnia.
A robotügyvéd az év elején jelentkezett a vizsgára: versenyen mérte össze tudását a Stanford és a Duke Egyetem, illetve az Egyesült Államok más vezető jogi műhelyeinek csapatával. A húsz tapasztalt szakemberből, nagyrészt professzorokból álló emberi válogatott csúfosan alulmaradt a géppel szemben. Míg a jogászkodó mesterséges neuronháló 95 százalékos pontossággal szúrta ki a hibákat a titoktartási szerződésekből, bírói végzésekből és kártalanítási ügyekből álló versenyfeladatokban, a professzorcsapat pusztán 85 százalékos teljesítményre volt képes. Ráadásul ami a gépnek 26 másodperc alatt sikerült, arra az ügyvédeknek másfél óra sem volt elegendő. A szellemi tulajdonjog szakértője, Grant Gulovsen elmondta, hogy a megméretés során valóban napi rutinfeladatokat kellett végrehajtaniuk. „Egy nagyobb irodában átnézni mondjuk egy titoktartási szerződést, ez jellemzően ügyvédbojtári, gyakornoki feladat. Ha ezt a szakemberek helyett elvégzi a mesterséges intelligencia, az ügyvédjelölteknek és az ügyvédeknek több idejük juthat az érdemi, gondolkodást igénylő munkára, az ügyfelekre, a stratégiaalkotásra” – tette hozzá Erika Buell, a Duke Egyetem jogtudósa, aki szintén részt vett a „vizsgán”.
A LawGeex zömében vállalati jogi osztályokból összeálló ügyfélköre szintén nem panaszkodik. A mesterséges intelligencia segítségével a szerződések áttekintésére szánt idő 80 százalékát megspórolják, nem is beszélve a gyorsasággal járó költséghatékonyságról. Ez azonban nem munkaerő-felesleget okoz, hanem éppen hogy pluszmunkaerőt fog igényelni a szakmában, hiszen a díjak csökkenésének köszönhetően mind többek számára válnak elérhetővé az ügyvédek szolgáltatásai.
A cikk a HVG 2018/25 számában jelent meg.
Súlyos következményekkel jár és meglepő fordulatokat hozhat az a tulajdonosi összetétel, amely a kormány döntése alapján kialakul a magyar védelmi ipar meghatározó vállalatainál.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
Új helyzet van.
Gyűlöletkeltésre hivatkoznak.
