Ha a mobilnetet drágának tartja, mit fog szólni a műholdashoz?

Az utasok a fedélzetről sorra hívták a családjukat, küldözgették az sms-eket, és a gép hamarosan lezuhant. De nem a rádióhullámok miatt. A 2001. szeptember 11-ei amerikai terrortámadások „negyedik gépét” az eltérítők vitték földre, miután az utasok egy csoportja a tragikus végkifejletig harcolt a légi kalózokkal.

A történet is jelzi, hogy repülőről elvben nem szabad ugyan, de a gyakorlatban úgy-ahogy lehet telefonálni. Főképp, ha a gép alacsonyabban száll. Hamarosan már a Holdról is lehet: néhány hónapja jelentették be, hogy jövőre 4G-s (vagyis a Földön ma általában használatos norma szerinti) adóvevőt építenek odafönt, a Vodafone, a Nokia, az Audi és a berlini PTScientists cég részvételével.

A repülőgépes mobilozás lehetősége mindeddig mégis igencsak korlátozott maradt. Részben azért, mert a jól ismert bázisállomások antennái lefelé sugároznak, illetve lentről veszik a maroktelefonok adását. Ami a hullámokból fölfelé terjed, az csupán a maradék, amire csak bizonytalanul lehet számítani. További akadály, hogy ha valaki menet közben telefonál, akkor az egymással szomszédos bázisállomások dolga, hogy zökkenőmentesen átadják egymásnak a hívást. Amíg valaki gyalogol vagy autózik, nincs is baj, mert a mai szabványok szerint a váltásnak óránként 180 vagy akár 250 kilométeres sebességig működnie kell. Ezt a határt manapság a szupergyors vonatok már feszegetik (persze nem Magyarországon), a repülő viszont az út nagy részében csak gyorsabb tud lenni.

Repülőgépeken ezért mindeddig műholdas összeköttetéssel oldották meg azt az üzletileg egyébként jövedelmező feladatot, hogy az utasok mobilozhassanak. Megjegyzendő, hogy a kezdeti lelkesedés után ezen ma már nem telefonbeszélgetés értendő, hanem internethasználat számítógéppel vagy bármilyen saját mobileszközzel. Attól minden légitársaság ódzkodik, hogy a zsúfolt gépeken tömegek kiabáljanak a telefonjukba.

A műholdas kapcsolat évek óta jól működik, de hátránya, hogy bonyolult antennarendszer kell hozzá, amely a gép törzsén növeli a légellenállást. Ráadásul ez a megoldás csak kis adatsebességgel szolgál, videotelefonálásra vagy online játékra pedig a kapcsolat késése (szaknyelven a latencia) miatt nem alkalmas – ad felvilágosítást Taszner István, a Magyar Telekom mobiltechnológiákért felelős fejlesztési vezetője. Mostanában jutott el odáig a technikai fejlődés, hogy földi és műholdas összeköttetés párosításával megszületett a jobb megoldás, az EAN, ami szó szerinti fordításban európai repülési hálózatot jelent. Ez a rendszer a Deutsche Telekom-csoport földi 4G-hálózatát és az Inmarsat távközlési műholdakat használja. A műhold segít a kapcsolat létrehozásában és fenntartásában, a 4G gondoskodik a kellően gyors összeköttetésről.

Az ehhez tartozó földi hálózat csak részben azonos a mindennapival. Külön bázisállomások irányítják antennáikat a repülők felé. A jeleknek hegyek, épületek nem állnak útjukban, és egyébként is – a „földön futókat” kiszolgáló bázisállomásokkal ellentétben – ezeket úgy állítják be, hogy fölfelé és minél messzebbre sugározzanak. Mivel a repülőn ülők jóval kevesebben vannak, mint az otthon, irodában, utcán, autóban telefonálók, Magyarországon a Telekom öt bázisállomása elegendő. (Idelent az ország területén a három telefontársaság összesen hat–nyolcezer bázisállomással szolgálja ki a telefonálókat.)

Új Iridium-műhold fellövése 2018 januárjában

SpaceX

Az üzleti modell egyelőre csak alakulóban van. Elképzelhető, hogy a légitársaság ajánlatának része lesz a fedélzeti wifi, de az is lehet, hogy a telefontársaságok árulják ezt a pluszt az előfizetőiknek. A fedélzeti internetezés egyébként is pénzkérdés, ezt tanúsíthatják a manapság népszerű turistahajók utasai is. Partközelben „ingyen” lehet csatlakozni a mobilhálózatokhoz, de a nyílt tengeren – az olcsó utazás, drága többletszolgáltatások modellnek megfelelően – a legtöbb hajón aranyárban mérik a nem is feltétlenül túl gyors internet-hozzáférést.

Az a rémtörténet, amely júniusban járta be a német sajtót, inkább csak szélsőséges véletlen. Egy Kielből Oslóba tartó kompon egy 12 éves fiú óvatlanul a Telenor Maritime műholdas hálózatra csatlakozott az okostelefonjával (nyilván nem vette észre a figyelmeztető sms-t), és a kirándulás után 12 ezer eurós számla futott be alig fél gigabájtnyi videónézegetésért. A hajótársaság szélsőségesen ritka esetnek minősítette a történteket, a család pereskedni készül.

Már csak a költségek miatt sem működik a gyakorlatban az az első pillantásra logikus ötlet, hogy ahol nincs térerő, ott a szárazföldön is műholdakkal oldják meg a mindennapi telefonálást. Van egyszerűbb megoldás: ma már a semmi kellős közepén is lehet bázisállomást telepíteni, még kábel sem kell hozzá – magyarázza Taszner. Az energiát napelem szolgáltatja, a hálózathoz pedig mikrohullámú összeköttetéssel csatlakozik az adó, amely 10–20 kilométert képes áthidalni; ez manapság többnyire elég a kapcsolódáshoz. Akár a Himalája csúcsai között is. Amerikai telefontársaságok drónokkal is kísérleteznek: vészhelyzetben az alacsonyan repülő bázisállomások teremtenének összeköttetést, ha a tömegrendezvényekről ismert teherautós antennák nem jutnának el a helyszínre. Szárazföldön leginkább a hadseregeknek – és mellettük a haditudósítóknak – vagy, természeti csapások idején, a mentőalakulatoknak van szükségük műholdas telefonálásra.

Felhívás keringőkre

A technikatörténet egyik legmagasabbra törő terve, és egyúttal a világ egyik legnagyobb csődje. Így jellemezte az Iridium műholdas telefonhálózatot a londoni The Economist, amikor néhány éve a vállalkozás újjászületett hamvaiból. Az 1990-es évek elején a Motorola, az akkor még hatalmas amerikai telekommunikációs cég fejlesztői úgy gondolták, hogy ha műholdakkal le lehet fedni az egész Földet, akkor földi hálózat nélkül is bárhová lehet telefonálni. 66 alacsonyan keringő műholddal gond nélkül meg is oldották a feladatot, a rendszer jól működött. Csakhogy a földi mobilhálózatok is szépen beindultak, így az Iridium üzletileg megbukott. A súlyos és kis híján 4 ezer dolláros telefonok, a 4 dollár körüli percdíjak 1999-re vitték csődbe. A több mint 6 milliárd dolláros beruházással szemben pár milliónyi bevétel folyt be a mindössze 63 ezer előfizetőtől. A csodálatos megmenekülés egy amerikai üzletember, Dan Colussy műve. Nyilván fontos szerepet játszott, hogy tehetős magánbefektetők mellett a Pentagont és a Fehér Házat is bevonta. A legfrissebb publikus adatok szerint az újjászületett Iridiumnak ma már 850 ezernél is több előfizetője van. hvg.hu Műszaki érdekesség, hogy miképpen élhették túl a műholdak az üzleti bukást. Takarékos módon az Iridium a piacon kapható részegységekből szereltette össze az égi adóvevőket, így a kelleténél nyolcszor nagyobb üzemanyagtartályok kerültek beléjük. Ha már így esett, teljesen föl is töltötték őket, így jóval a tervezett üzemidő után, a váratlan újrakezdéskor a szatellitek még mindig keringtek. A hálózatot ezekben a hónapokban korszerűsítik új egységekkel: a SpaceX magáncég 75 műhold feljuttatására kötött szerződést.

A cikk a HVG hetilap 2018/26. számában jelent meg.

Ha ez érdekes volt, hasonló cikkekért kövesse a HVG Tech + tudomány rovatát minden héten a hetilapban, illetve napi aktualitásokért a Facebookon.