Kemenesi Gábor, a Pécsi Tudományegyetem virológusa is idézi Facebook-oldalán azt a nemrég megjelent publikációt, amely a koronavírusok “végső legyőzésének lehetőségével kecsegtet”. A tudományos összefoglaló a Nature folyóiratban jelent meg, és egy újfajta vakcinatechnológiával foglalkozik.

Mint Kemenesi írja, a tudomány már jóval a járvány előtt foglalkozott a koronavírus legyőzésének témájával, és az elmúlt évtizedek nagyszerű tudományos eredményei most egy új irányt hozhatnak a vírus elleni hosszú távú harcban.

A kérdéses vakcinát a Duke Human Vaccine Institute kutatói fejlesztették, és az állatkísérletes fázisban igen jó eredményeket hozott:

a beoltott alanyokat egyszerre több SARS-CoV-2 variáns, a 2002-es SARS-CoV-1 és egyéb, közeli rokon koronavírusok ellen is megvédte.

A technológiát Kemenesi Gábor szerint pánkoronavírus vakcinatechnológiának nevezik. “A SARS koronavírus-járványt követően, egy, a fertőzésből felgyógyult páciens vérében olyan speciális antitesteket találtak a tudósok, melyek nem csupán a SARS vírust voltak képesek megkötni (neutralizálni), hanem más, rokon koronavírusokat is. Ez a megfigyelés vezetett el a jelenlegi fejlesztéshez és mutatta meg, hogy a pánkoronavírusvakcina-fejlesztéseknek lehet létjogosultsága” – írta a kutató.

Kemenesi kitér rá, hogy a vírus tüskefehérjéje egy nagyon összetett, viszonylag nagy méretű fehérje. A sejtekhez való tényleges kötődésben ennek csupán egy része játszik szerepet, az úgynevezett receptorkötő-domén (RBD). “Az említett beteg véréből kimutatott, széles körű védelmet ígérő antitestek végül rámutattak a receptorkötő-domén gyenge pontjára. Létezik ugyanis egy kifejezett pont a fehérjén belül, amelyre a termelődött antitestek hatékony neutralizáló (semlegesítő, a testi sejtekhez való kötődést megakadályozó) hatást fejtenek ki. Méghozzá széleskörűen, azaz az ilyen antitestek nem csupán a SARS-CoV-2 ellen képesek védelmet nyújtani, hanem bekötődnek és neutralizálnak más, rokon koronavírusokat is, és ami jelenleg a legfontosabb: az összes vizsgált SARS-CoV-2 variánst is”.

Kemenesi úgy folytatja, hogy a kutatók lényegében ezt a receptorkötő domént kötötték több példányban egy nanorészecske felszínére, a megfelelő szerkezetben.

Az így beoltott állatok pedig százszázalékos védelmet nyertek a SARS-CoV-2 fertőzés ellen, de a brit, dél-afrikai és brazíliai variáns és más, közeli rokon koronavírusok (SARS-szerű bétakoronavírusok) ellen is.

Kemenesi Gábor szerint az elmúlt 20 évet nézve a mostani a harmadik koronavírus-járvány, amely az emberiséget érte, így “ez a fejlesztés igazi tudományos áttörésnek számít a koronavírusok elleni védekezésben”. A legfőbb megállapítás pedig az szerinte, hogy a pánkoronavírus-vakcinák segítségével akár tartósan és széleskörűen is képesek lehetünk kivédeni a koronavírusok jelentette fenyegetést.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.