A 14. század közepén, 1347 és 1352 között Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában terjedő fekete halál a történelem legpusztítóbb pestisjárványa volt. A fertőzések következtében a becslések szerint 75–200 millió ember halt meg, Európa lakosságának a 30–60 százaléka odaveszett. Ezzel kapcsolatban végeztek kutatásokat az amerikai Chicagói Egyetem tudósai, és igen érdekes felfedezésre jutottak.

A Nature hasábjain megjelentetett publikációban azt írják, a járvány komoly hatással volt az immunrendszerünket kódoló gének felépítésére. Olyannyira erős volt ez a hatás, hogy a szakemberek megállapítása szerint még 700 évvel később is hatása van az egészségünkre – foglalja össze a kutatást a BBC.

A tudósok több száz éves csontvázakon végeztek DNS-elemzést, és olyan mutációkat találtak, ami segítette őket abban, hogy túléljék a pestist. Ezek a mutációk azonban a mai emberek életét megnehezítő autoimmun betegségekhez kapcsolódnak. A projekt során összesen 206 csontváz fogaiból vett DNS-mintát vizsgálták meg, és arra jutottak, hogy pontosan megállapítható, hogy az illető a pestis előtt, alatt vagy után halt-e meg. A mintákat a járvány idején ásott londoni tömegsírból, valamint Dániából szerezték be a kutatók.

Megfejtették, honnan indult a 14. századi óriási pestisjárvány

A középkori Fekete Halál az emberi történelem legpusztítóbb pestisjárványa volt, amelynek következtében becslések szerint 75-200 millió ember halt meg Európában.

A vizsgálat kimutatta, hogy a leglényegesebb változás az ERAP2 génben történt. A megfelelő mutációkkal 40 százalékkal nőtt az esélye annak, hogy valaki túlélje a pestisjárványt. Luis Barreiro, az egyetem tudósa szerint ez óriási felfedezés, ritkán látni ugyanis azt, hogy valami ennyire nyomot hagy az emberi genomban.

Az említett gén feladata, hogy előállítsa azokat a fehérjéket, amelyek feldarabolják a betolakodó mikrobákat, a töredékeket pedig megmutatják az immunrendszernek. Ennek köszönhetően hatékonyabban lehet felismerni és semlegesíteni a kórokozót.

A génnek különböző változatai vannak: aktívak és olyanok, amelyek nem működnek. Azok, akik túlélték a pestist, jó eséllyel szerencsések voltak, mert aktív gént örököltek a szüleiktől. A túlélők gyerekei ezután tovább örökítették ezt a gént, így az aktív ERAP2 hirtelen sokkal gyakoribbá vált. A kutatók szerint 10 százalékos eltolódás mérhető az embereknél, ami az eddigi legnagyobb szelekció az emberiség történetében.

A pestist okozó baktérium legősibb törzsére bukkantak

A betegséget okozó baktérium nyomát egy 5 ezer éve elhunyt ember maradványában mutatták ki. A genetikai elemzés szerint ez a törzs nem volt annyira fertőző.

Az eredményeket a pestisbaktérium (Yersinia pestis) segítségével sikerült igazolni. Az aktív gént hordozó emberek vérmintái ellenállóbbak voltak a fertőzéssel szemben, mint azoknál, akiknél nem volt aktív a gén.

A probléma, hogy ennek a mutációnak nemcsak pozitív hatása volt: olyan autoimmun megbetegedések kialakulásához is köthető, mint például a gyulladással járó Crohn-betegség.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a koronavírus-járványnak nem lesz ilyen hatása, mert az evolúció a gének továbbadásán keresztül zajlik, márpedig a leginkább veszélyeztetettek továbbra is azon idős korosztályhoz tartoznak, akik már túl vannak a gyermekvállaláson. Az, hogy a pestisjárvány minden korosztály számára halálos volt, azt jelentette, hogy a túlélők tovább tudták örökíteni a géneket.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.