Bár az ózonlyuk jelentette probléma továbbra sem oldódott meg, van némi ok arra, hogy ünnepeljen az ember. A NASA számításai szerint ugyanis az ózonlyuk a helyreállítására tett erőfeszítések kezdete óta 2024-ben volt a hetedik legkisebb méretű. Sőt, még az idei legnagyobb kiterjedése is kisebb volt az elmúlt öt évhez viszonyítva. A legjobb eredményt eddig ezen a téren 2019-ben sikerült elérni.

A szervezet adatai szerint a havi átlagos mérete 20 millió négyzetkilométer volt, a legnagyobb kiterjedést pedig szeptember 28-án érte el 22,4 millió négyzetkilométerrel. Az eddigi legrosszabb év a 2000-es volt, amikor 50 százalékkal volt nagyobb a mostani állapotnál.

Paul Newman, a NASA ózonkutató csoportjának vezetője úgy látja, az elmúlt két évtizedben tapasztalt fokozatos javulás azt mutatja, hogy az ózonbontó vegyszerek visszaszorítására irányuló nemzetközi erőfeszítések működnek.

A Föld légkörének van egy ózonban gazdag rétege, ami három oxigénatomból áll. Mivel ez a pajzs elnyeli a Nap ultraibolya-sugárzását, ez a védelmi réteg kulcsfontosságú a földi élet szempontjából – magyarázza az IFLScience.

Az ózon koncentrációja az 1970-es években kezdett csökkenni, a tudósok pedig felfedezték, hogy a halogénezett szénhidrogén-származékok (CFC-k) felelősek ezért a pusztulásért. A kutatók minden év októberének elején mérik a koncentrációt, és azt találták, hogy az 1980-as évek közepén az Antarktisz felett már alig volt ózon. Ebben az évben a koncentráció 107 Dobson-egység volt, ami alig több mint a fele az 1979-ben mért értéknek.

Bár a kutatók bizakodók, az ózonréteg teljes gyógyulása még messze van. A számítások szerint 2040-re áll majd vissza az 1980-as évek előtti szintre a réteg, és 2066-ra regenerálódik teljesen a légkör ezen része.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.