A perm–triász kihalási esemény, vagy más néven a „Nagy Kihalás” mintegy 252 millió évvel ezelőtt, a perm és triász földtörténeti időszakok határán következett be. Mai tudásunk szerint ez volt a Föld történetének legpusztítóbb eseménye, amelyben a tengeri élőlények 96 százaléka, a szárazföldi gerinceseknek pedig körülbelül a 70 százaléka halt ki.

Az eseményt számos dolog idézte elő, köztük azok a pusztító vulkánkitörések, amelyek mintegy 100 000 milliárd tonna szén-dioxidot löktek a légkörbe. Ez rendkívül súlyos láncreakciót indított el: a bolygó globális átlaghőmérséklete meredek emelkedésbe kezdett, az óceánok oxigénhiányossá váltak, a bolygó szénciklusa pedig teljes mértékben destabilizálódott.

A Genfi Egyetem kutatói az eseményt kutatva megkövesedett növényi maradványokat tanulmányoztak: spórákat, pollent és makrofosszíliákat használtak az ősi ökoszisztémák rekonstruálására. A kutatás során azt találták, hogy

a globális átlaghőmérséklet 10 Celsius-fokkal emelkedett meg nagyon rövid idő alatt

– írja az Interesting Engineering.

„A földi életnek több millió éven át kellett alkalmazkodnia az éghajlat és a szénciklus ismétlődő változásaihoz a perm-triász határ után” – magyarázta Maura Brunetti, az egyetem tudósa.

A perm-triász határán átívelő környezeti változások megértése érdekében a csapat öt konkrét geológiai szakaszra összpontosított: a késői perm wuchiapingi és changhsingi, majd a korai triász induán és oleneki korszakaira, valamint a középső triász anisusi korszakára.

A kutatók emellett feltérképezték a Föld ősi földrajzát, a növényi kövületeket pedig különböző területekhez társították. A fosszíliákkal kapcsolatos feljegyzéseket kifinomult éghajlati modellekkel hasonlították össze, hogy megbecsüljék, milyen klíma uralkodhatott a különböző területeken.

A kutatók azt találták, hogy míg a késő perm időszak hideg volt, addig a triász korai szakaszára a kaotikus éghajlat volt a jellemző. A későbbi triász azonban a korábbihoz képest 10 Celsius-fokkal magasabb globális átlaghőmérsékleten stabilizálódott. Ennek köszönhetően a trópusi sivatagok buja erdőkké váltak, a mérsékelt égövi növényzet pedig a sarkok felé nyomult, bekebelezve ezzel a tundrát.

A Frontiers in Earth Science című tudományos lapban közzétett publikációban a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy ha tovább folytatódik a jelenlegi szén-dioxid-kibocsátás üteme, akkor 2700 éven belül elérheti az emberiség a perm–triászi kihalási esemény szintjét, ami elképesztően gyors ütemet jelent.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.