Először sikerült rögzíteni a cápák hangját

Furcsa, kattanó hangokat rögzített egy kutatócsoport egy kis cápafajtól, az Új-Zéland partjainál élő fúrócápáktól. A kutatók úgy vélik, hogy először tudták bizonyítani, hogy a cápák képesek hangokat kiadni. A kis fúrócápák jellemzően a tengerfenék közelében élnek, és kulcsszerepet játszanak a régió kereskedelmi halászatában. Ellentétben a legtöbb hallal, amelyek úszóhólyagjukra támaszkodnak (ez egy gázzal töltött szerv, amely segít a halaknak fenntartani lebegésüket, valamint hangot kelteni), a cápákból hiányzik ez a szerv, így a zajképzés valószínűtlennek tűnt, legalábbis idáig.

A mostani felfedezés egyébként visszanyúlik pár évre. A tanulmány vezető szerzője, Carolin Nieder azután lett kíváncsi a cápák akusztikus képességeire, amikor 2021-ben, a cápákkal folytatott viselkedési tréningkísérletek során váratlan kattanó hangot hallott. Bár akkor nem tudta kivizsgálni a rejtélyes hangképzést, a jelenség nem hagyta nyugodni.

Tudóstársaival együtt 2021 májusa és 2022 áprilisa között nagy laboratóriumi tartályokban helyeztek el öt hím és öt nőstény fúrócápát. A megfelelő körülményeket tengervízzel és táplálékkal tartottak fenn. Hogy a kiadott hangokat rögzíteni tudják, a cápákat víz alatti mikrofonokkal felszerelt tartályokba helyezte át. Ahogy a cápákat a tartályok között mozgatták vagy óvatosan tartották, az állatok kattogni kezdtek. Ezek a kattogások rendkívül rövidek, átlagosan mindössze 48 ezredmásodpercig tartottak. Viszont hangos zajokról volt szó, a hangerejük elérte a 155 decibelt. A kattanások többnyire egyetlen impulzusból álltak, de nagyjából az egynegyedük párban történt. A hangok mintegy 70 százalékát nyugodt, imbolygó testmozgás kísérte, míg a negyede erőteljes fej- vagy testcsapkodással érkezett. A maradék 5 százalék akkor történt, amikor a cápa mozdulatlan volt.

A kutatók azt is megjegyezték, hogy a hangok gyakoribbak voltak a kezelési folyamatok első tíz másodpercében. Ahogy az állatok megszokták a napi kísérleti protokollt, teljesen abbahagyták a kattintásokat, mintha hozzászoktak volna a fogságban való tartózkodáshoz és a rutinhoz.

Mivel ezeknek a cápáknak nincsenek speciális hangképző szerveik, a kutatók szerint erős, egymásba illeszkedő fogaikkal adják ki ezeket a hangokat. A kattintások következetes mintázata és gyakorisága azt is sugallja, hogy a hangok szándékosak, nem pedig véletlenek.

Érdekes megfigyelés volt, hogy a hangok frekvenciája túl magas volt a fúrócápa hallási tartományához képest. Ez arra utal, hogy az állatok nem azért bocsátják ki zajt, hogy kommunikáljanak egymással. A tudósok még nem teljesen biztosak abban, hogy mi a hang célja, de talán védekezésül szolgálhat a ragadozók ellen. Számos fogas bálnafaj, amely ezekre a kis cápákra vadászik, képes lenne hallani a hangokat – írják a Royal Society Open Science folyóiratban bemutatott tanulmányukban.

A kutatók szerint további vizsgálatokra lesz szükség annak megállapítására, hogy a cápák hasonlóan viselkednek-e természetes körülmények között. Ráadásul még az sem tisztázott, hogy ez valóban egyfajta kommunikáció az állatok részéről, vagy csak az idegrendszerük kerül olyan felfokozott állapotba, hogy ettől véletlenül kattogni kezd a cápa foga és az állkapcsa.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.