Bár Kínában igen komolyan cenzúrázzák az internetet, a legnagyobb online játékok (Starcraft, WOW és még rengeteg, nálunk nem is ismert ázsiai MMO) mindenféle korlátozás nélkül elérhető. Ez önmagában még nem különösebben érdekes: az online játékokkal semmi gond, ha azonban túlzásba visszük, akkor történhetnek megdöbbentő esetek (igaz, ekkor sem a játék a hibás, hanem a felhasználó). Tény, hogy az MMO stílus képes évekre a monitor elé szegezni a netezőt (persze nem ingyen), értelmesebb felhasználók azonban tudják hol a határ. A gond akkor van, ha nem tudják hol a határ.

Történetünk főszereplői, Li Lin és Li Juan (Dongguan, Kína) annyira beleszerettek az online játékokba, hogy végül 500 dollárnak megfelelő összegért eladták  második kisbabájukat. Ebből az összegből egy darabig tovább tudták finanszírozni online játékfüggőségüket, a pénz azonban hamar elfogyott. Nem volt más megoldás: eladták idősebb, elsőszülött gyermeküket, egy kisfiút: ezúttal már kb. ötezer dollárnak megfelelő összegért. Közben már harmadik gyermeküket várták (a fiatal pár egyébként nem él házasságban, csal élettársak), őt már harmincezer dollárért akarták „értékesíteni” (leírni is szörnyű ezt a szót), Li Lin anyja azonban szerencsére rájött a dologra; a fiatalok nem tudták tovább rejtegetni a tényt, hogy az unokák eltűntek. Lin anyja feljelentést tett a rendőrségen, (közben próbálja visszaszerezni unokáit) - a párocska pedig egy darabig nem internet kávézókban, hanem a börtönben fogja múlatni az időt, egy új, nem online játékkal, melynek neve zacskóragasztás és rendszámtábla-készítés.