Fel lehetett volna készülni rá.

Schmuck Andornak megvan a maga kis privát Kubatov-listája, több mint százezer nyugdíjashoz van bekötve, szóval érdemes vele jóban lenni, mert kelleni fog az ő nyája mint szavazó, és még inkább mint szavazatszámláló és cédulagyűjtő. Schmuck Andor pontosan úgy került oda, ahogyan maga az MSZP: befogott orral, halkan, anyázva, de be kellett engedni, mert nincs más megoldás. Valahogy nem jelentkeztek a százezernyi diplomás vállalkozót összefogó civil szervezetek, úgyhogy a munka dandárja megint ezekre marad.

De nem baj. Van ennek tanulsága, és azt érdemes most már végre megjegyezni. Ennyit tudunk. Ennyi az ország outputja. Ezért zárt be a gyulai kombinát is. Magyar áru, magyaroktól magyaroknak: van benne ízfokozó, állományjavító, térfogatnövelő, az alapja pedig a gyártási szalonna. De amíg kolbászból ehetjük jóízűen az importot, politikából egy darabig sajnos még önellátásra kell berendezkednünk.

A választás sohasem arról fog szólni, hogy a tökhülyék sáskahadát lecseréljük a tökokosak légiójára. Egy kormányt talán még össze lehetne rakni viszonylag vállalható emberekből, de ennél sokkal több ember szükséges bármilyen pártba.

Nyugdíjasklub például mindenképp kell. Választani Schmuck Andoré és Fekete Györgyé között lehet. Nem túl nehéz, de jól nem fog esni.