Tisztelt Miniszterelnök Úr! Magyarország egy provinciális ország, nehezen vakarjuk le magunkról a sarat, ha megnézzük, milyen viták folynak a külföldi sajtóban a nemzetközi kérdésekről, és milyenek nálunk, ordítani fog a különbség – ön ezen búsongott a nemrég lezajlott szokásos éves nagyköveti értekezleten, és milyen igaza volt. Valóban nem folynak színvonalas viták a magyar sajtóban, közbeszédben külpolitikai kérdésekről, legfeljebb nagyon ritkán. Külön köszönjük, hogy ön egyben demonstrálta is, mennyire nem gondol semmit még a magyar államigazgatás vezetője sem ezekről az ügyekről.

Miniszterelnök úr, ön azon a fórumon, aminek elvileg iránymutatást kellett volna adnia a következő egy évre a külföldre akkreditált magyar diplomatáknak, egy szót sem ejtett egyetlen fontos és aktuális külpolitikai kérdésről. Ehelyett jött a szokásos mantra, hogy tessék minket megvédeni a nemtelen támadásoktól, és jól kiállni világraszóló sikereink mellett. Ja, hogy közben zajlik egy háború a szomszédban, Oroszország kesztyűt dobott a nyugati szövetségi rendszerek arcába; geopolitikai átrendeződés jöhet a Közel-Keleten, egy radikális iszlám mozgalom az egész nyugati világ elpusztítását tűzte zászlajára; az Európai Uniónak nagyon gyorsan ki kellene (újra) találnia magát, ha nem akar lemaradni; ezekben a hónapokban tárgyalják az egész nyugati világ gazdaságára komoly hatással bíró szabadkereskedelmi egyezményt az EU és az Egyesült Államok között; és mellesleg olyan apróságok állnak a küszöbön, mint az egész uniós alkotmányos berendezkedésre kihívást jelentő skót függetlenségi népszavazás? Hát ezekre – mint ön is megjegyezte – sajnos nem jutott idő. Nem is számít, passzé, majd csak lesz valahogy, majd mások kitalálják helyettünk. (Ja bocs, az EU versenyképességéről azért ejtett pár szót, munkaalapú társadalom, többet kell dolgoznunk, ezeket még sosem hallottuk öntől, köszönöm az újdonságokat!)

Miniszterelnök úr, amikor egy fórumon megkérdeztem, hogy mi a magyar álláspont az EU-USA szabadkereskedelmi egyezmény ügyében, mi az, ami számunkra elfogadható, mi az, amit elutasítunk, az ön kormányának illetékese csak annyit tudott válaszolni, hogy majd jól megvédjük a magyar GMO-mentességet, mert az benne van az Alkotmányban. Azon túl, hogy ez szerintem is dicséretes, azért egy kormánytagtól egy picit cizelláltabb választ is elvártam volna.

Miniszterelnök úr, az ön kormánya hatodik napja nem képes választ adni nekem arra, mi lesz a magyar álláspont a csütörtökön kezdődő NATO-csúcstalálkozón, például a Kelet-Európába telepíteni szándékozott NATO-alakulatok, katonai bázisok ügyében. Ja, ismét bocsánatot kell kérnem, a Magyar Nemzetnek azért csak kikotyogott valaki valamiket, de ennél azért szintén egy kicsit alaposabb választ vártam volna.

Miniszterelnök úr, én átnéztem a beszédeit, rádióinterjúit az április 6-i választások óta, bizony alig-alig találni benne bármit is, ami arról szólna, hogy ön hogyan képzeli el a kontinens, és benne Magyarország jövőjét. Kormányának tagjaitól még ennyire sem tellett általában. Még egyszer mondom, igaza van, Magyarországon alig van közéleti vita külpolitikai kérdésekről. Mivel ma már alig van nyilvános vita bármiről is. Ön szerint ki tehet erről a legtöbbet? Nem az a párt és kormány, amelyik egyenesen büszke arra, hogy még egy választási kampányban sem áll le senkivel a nézeteit ütköztetni? Nem az a párt és kormány, amelyik büszke arra, hogy úgy fut neki egy választásnak, hogy büszke arra, nincs programja? Nem az a párt és kormány, amelynek egyik szóvivője büszke arra, hogy "Csak!" felkiáltással válaszolhat nyilvánosan egy újságírói kérdésre? (Gondolom, a sajtótájékoztató után még meg is dicsérték Selmeczi Gabriellát: "Hehe, milyen frappánsan válaszoltál, láttad, a hülye firkász hogy nézett utána? Köpni-nyelni nem tudott!") Nem az a párt és kormány, amelyik sajtóközleményekben "idegen megszálló hatalmakat" emleget egy neki nem tetsző vállalati állásfoglalás kapcsán?

Persze ha figyelembe veszem, hogy – mint nemrég hallottam – ma már az ön kormányában lehet valaki nemzetközi relevanciával bíró ügyek felelőse úgy, hogy nem beszél semmilyen idegen nyelven, kezdem érteni az önt és kormányát vezérlő logikát. Minek is ezek az állandó viták, csak zavarnak.

Igen, végtelenül provinciális ország vagyunk, miniszterelnök úr. És ezért ön nagyon sokat tett.