Folk György: „Ártalom, amit itt írt”

Iszlám család

Undorral vegyes felháborodással olvasom Papp László Tamás cikkét. Szépen ír egy rövid kommentárt egy szenzációs és könnyen mozgósító esethez. A világot körülötte már nem érti, ez nem is a feladata. Ezért aligha tudja, mekkora ártalom, amit itt ír, ahogyan hozzá hasonlóak tömegével írnak ilyeneket. Következtetése az esetről olyan mentális fertőzés terméke, amely a jelen médiafogyasztóinak óriási tömegét fertőzi. Liberális zsurnaliszta mitológia, vagyis szemenszedett hazugság.

Igen, a dráma, amely két civilizáció határán keletkezik, rettenetes, de kihasználni az ilyen olcsó lehetőséget annak kikiáltására, hogy az a kultúra, amely ölt, alsóbbrendű, már az írás óvodájában sem megengedhető.

Próbáljon gondolkodni, csak egy pillanatra. Két civilizáció, mind a kettőnek vannak értékei. Ami beleillik, mindkettő megengedi, erősíti, szaporítja. Ami nem illik bele, azt elnyomja, pusztítja, öli. Csak két tényt engedjen meg, legyen olyan szíves.

1. A „hit- és kételyszabadságon nyugvó demokrácia” kebelén a családok legfeljebb egyharmada fogja megérni az ott nevelődő gyermekek nagykorúságát. A gyermekek rosszabbul szocializálódnak, mint a nem nagyon szegény keleti családokban, az utcai közösségek, a médiabámulás és mindenfajta pótszerek után nyúlnak. Lesznek sérült személyiségek, depressziósok, öngyilkosok, továbbá a következő nemzedékben még rosszabb szülők, mint az övéik voltak. Ismerjük a halálos áldozatok számát ebben a „demokratikus” folyamatban? Össze tudjuk vetni, elfogulatlanul, az elborult muszlim családi önkény áldozataival?

Hovatovább minden kamaszlány egyöntetűen csak képen létező hollywoodi fantomokba lesz szerelmes és színész, vagyis „sztár” akar majd lenni. Ha a hatalom minden nyugati koncentrálódása ellenére van még egy erős civilizáció, amely képes - legalább esetenként - ezzel szembehelyezkedni, az alsóbbrendű?

A nyugati család is öl. Lassabban, mégis, sajnos, nagyon is előre kalkulálhatóan. Mivel azonban „hit- és kételyszabadságon nyugvó demokrácia” boldogan engedi, hogy ezt a valóságot a Playboy-hangvételű ’végtelen fiatalság-szabadság-szex-vagyonok elköltése-élvezet’ maszlag alá rejtsük saját magunk elől, erről nekünk nehezebb megrázó cikkeket írnunk. Pedig, tisztelt szerkesztők, itt rejlik, erre lappang a nyugati demokrácia inherens családi alsóbbrendűsége.

2. Mindkét nagy kultúrának megvannak a halálos áldozatai. Mi az iszlám magánéleti áldozataiból liberális médiacsemegét csinálunk a globalizálódó médiapiacon. Ezért az áldozatok jelentősnek, számuk nagynak tűnik. Ugyanakkor minden modern háborús apparátus, tömegpusztító fegyver és különösen a „hit- és kételyszabadságon nyugvó demokrácia” legutóbbi keleti háborúi (Afganisztán, Irak, nyugodtan idevehetik Izrael nyugati támogatású háborúit is) az itt írt „felsőbbrendű” nyugat vívmányai. Most ne is gondolkodjunk tovább, mélyebben, az ilyen demokráciaterjesztő háborúk nyomában járó kulturális, morális, gazdasági és sok más egyéb pusztításról. A muszlim családi elnyomás halálos áldozatainak száma pedig, ha kicsit belemegyünk a számolásba, nem lesz összehasonlítható a felfegyverzett, a „hit- és kételyszabadságon nyugvó demokrácia” nevében közvetlenül gyilkoló katonai apparátusok áldozataival. Hány cikket írt eddig a szerző az Irakban elszabadult halálról? Az ugyanis a „hit- és kételyszabadságon nyugvó” demokratikus halál.

Talán írja ki az igazságot, emlékeztetőként, nagyon nagy betűkkel, a dolgozószobája falára: MI IS KÖVETÜNK EL SZÖRNYŰSÉGEKET, MEG ŐK IS. Írni, tanulságként, csak arról szabad, amit egymástól át kellene vennünk. Nekik is van mit tanulniuk. Papp László Tamásnak azonban itt küldöm a minimális jóvátételhez szükséges feladatot.

Kérem, fújjon egyet és írjon egy másik cikket is: felsőbbrendű, emberbarát, irigylésre méltó intézmények az iszlám világon belül. Családok és összetartásuk. Fennmaradó kisközösségek a mecset körül. Felsőbbrendű kézművesség. Kevesebb TV-nézés egy főre. Kitiltott pornó. Kitiltott alkohol. Kevesebb prostitúció, kevésbé szem előtt. Kétségbeesett küzdelem a liberális nyugati gleichschaltolódás ellen.

Ha nincs anyaguk, üzenjenek.

Papp László Tamás: Egy szabadelvű, atlantista riposzt

Bush ellen tüntetnek New Yorkban

Olvasva id. Folk György reagálását a Hina Salem-gyilkosságról született kommentáromra jó érzés töltött el. Örülök, hogy F. Gy. másként gondolkodik, s hogy joga van ennek ugyanazon orgánum virtuális hasábjain hangot adni. Demokráciában bárki, mindenfajta hátrányos jogkövet-kezmény nélkül megteheti, hogy egy közszereplő (újságíró, államhivatalnok, politikus) felfogását “mentális fertőzés termékének”, illetve “szemenszedett hazugság”-nak minősítse és ez így van jól.

Ez a legelső különbség. Ugyanis nem hiszem, hogy egy olyan muszlim államban, ahol a saria és a becsületgyilkosság kodifikált törvény vagy szokásjog síkján érvényben van, én (vagy más) megtehetné(m), hogy ugyanezekkel a kifejezésekkel bélyegzem meg nyilvánosan az iszlám büntetőjogot. Valószínűleg még aznap perbe fognának istenkáromlás, vallásgyalázás vádjával.

Márpedig Hina életére a saria tett brutálisan pontot.

Így nem igazán értem, mire alapozza Folk úr ama kijelentését, miszerint a nyugat és az iszlám “két civilizáció, mind a kettőnek vannak értékei. Ami beleillik, mindkettő megengedi, erősíti, szaporítja. Ami nem illik bele, azt elnyomja, pusztítja, öli.” Nem igaz. A nyugati demokrácia elveti a nácizmust és a bolsevizmust, de megengedi a náci és bolsi szellemiségű pártok létezését. (Thürmer, a francia komcsik, Le Pen, az olasz fasiszták, de még a német bőrfejűek is szabadon tüntetgethetnek.) Senkit nem végeznek ki azért, mert ordas eszméket vall. Az abortuszellenző keresztény fundamentalisták is (muszlim klónjaikkal egyetemben) szabadon hirdethetik extrém gondolataikat, amíg nem robbantgatnak. Az Unióban nincs halálbüntetés, de jogunk van tüntetni a bevezetése mellett. Az USA-ban van, de bárki demonstrálhat ellene.

Iránban, Szíriában, Szaúd-Arábiában, Líbiában, a tálibok idején Afganisztánban, az arab emirátusokban és a legtöbb közel-keleti államban viszont nemigen lehetne az iszlám tanításait elvető, szekuláris-liberális demokrata pártot alakítani. New Yorkban a Central Parkban háborítatlanul sétafikálhat egy nő csadorban, ha épp ahhoz van kedve. Teherán vagy Rijád utcáin kegyetlenül összevernék, ha a sötét lepel nélkül merészkedne ki.

Civilizációnkban “a családok legfeljebb 1/3-a fogja megérni az ott nevelődő gyermekek nagykorúságát.” – veti papírra bírálóm. Így van, s ez nagyon szomorú. De nem jobb, ha a nő elválhat brutális, nemtörődöm férjétől, mintha az a gyerekek szeme előtt bántalmazza? A válás nem jó, de mindenképp a kisebbik rossz, két, egymástól elhidegült-elidegenedett ember kényszerkapcsolatához viszonyítva. És igen, inkább válhasson a nő, mint hogy – akár az iszlám országokban – férje szuverenitás és méltóság nélküli tulajdona legyen.

“Mindkét nagy kultúrának megvannak a halálos áldozatai.” Valóban, de nem mindegy, hogy amikor a háborúzó katona civileket öl, kínoz, akkor mit kap érte. Az USA tengerészgyalogosa, Izrael kommandósa, ha ilyen kiderül róla, lefokozást, bírósági tárgyalást, katonai fegyházat. Az al-Kaida, a Hezbollah, a Hamasz gyilkosa dicséretet, mártírglóriát, családja pénzt. A nyugati harcmodor legalább törekszik a polgári áldozatok elkerülésére (vagy minimalizálására). Az agresszor, terrorszponzoráló arab rezsimek arra büszkék, ha minél több fegyvertelen embert (nőt, gyereket, időst) küldhetnek a másvilágra. (Lásd ikertornyokba csapódó gépek, öngyilkos merényletek izraeli kávéházakban, hipermarketekben, Madrid, London, Isztambul, Bali, az iszlám kultúrkör rendőrállamainak működése, háborús bűnei.)

“Felsőbbrendű, emberbarát, irigylésre méltó intézmények az iszlám világon belül. Családok és összetartásuk. Fennmaradó kisközösségek a mecset körül. Felsőbbrendű kézművesség. Kevesebb TV-nézés egy főre. Kitiltott pornó. Kitiltott alkohol. Kevesebb prostitúció, kevésbé szem előtt.” – villantja be a muszlim országimázst Folk. Nos: ha a család az atyai tekintély és szeretet miatt összetartó, rendben. Ha azért, mivel a gyerekek félnek a papa késétől, brutális rúgásaitól, az nem. Márpedig az iszlám kultúra nagy részében a férfi családjának korlátlan, nem is autokrata, hanem totalitárius ura. Az arab (perzsa) férfi nem azért bámul kevesebb showműsort, erotikus filmet, iszik kevesebb szeszt és jár ritkábban prostikhoz, mert önként így határozott. Hanem, mert kegyetlen büntetés jár azért, ha megteszi.

Az euroatlanti civilizáció senkit nem kényszerít arra, hogy pornófilmben szerepeljen, vagy ilyet nézzen. Ha pedig valaki felnőttként, szabad akaratából teszi, azt nincs jogunk üldözni. A tolerancia nem ott kezdődik, hogy nagylelkűen megengedjük, ami ínyünkre van és tetszik nekünk. Hanem ott, hogy azt is elviseljük, tűrjük, ami bennünket személy szerint felháborít, visszataszít, undorít, amitől kinyílik a bicska a zsebünkben. Én a Magyar Fórumot sokkal kártékonyabbnak tartom a fiatalok személyiségfejlődésére, mint a legkeményebb pornómagazint, mégse ágálok a Csurka lapjának betiltásáért. A prostitúcióra kényszerítést, a kiskorúak örömlányként való foglalkoztatását elítélem, és üldözendőnek tartom. De egyebekben úgy vélem, egy szabad ország joghatósága nem tilthatja meg, hogy valaki pénzkereset céljából, önként áruba bocsássa testét. Amúgy pedig egy átlagos muszlim nő ezerszer kiszolgáltatottabb saját férjének, mint egy budapesti prosti a stricijének.

Akkor ki a felsőbbrendűbb?