Kornai Gábor, az AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó igazgatója a hvg.hu kultúra rovatában elég markáns véleményével követ dobott az állóvízbe. A vele készült interjú Pécs a legnagyobb esélyt puskázza el éppen (július 2.) címmel jelent meg és az ott felvetett kérdésekre többen reflektáltak. Csák Ferenc, az EKF-projekt kormányzati koordinátora és Méhes Márton programigazgató is (lásd a linkeket).  Várhegyi írása mintha visszakanyarodna kiindulóponthoz: semmi sincs rendben Pécsett? Kornai Gábor véleménye pedig - úgy tűnik - több mindenben saját vitaindító gondolataihoz képest is elmozdult.  Szerkesztőségünk szívesen ad helyt az EKF-projekt körüli disputának. Megjegyeznénk, hogy az alábbi levélben említett új projektigazgatónak, Mészáros Andrásnak - mint a legilletékesebbnek -  hetekkel ezelőtt a hvg.hu is elküldte interjúkérdéseit. Válaszokat egyelőre nem kaptunk.  


Kedves Várhegyi Úr!

Olvastam véleményét a hvg.hu oldalán, s mivel korábbi nyilatkozatomra hivatkozik, szeretnék reagálni az Ön által írottakra.

A pécsi Európa Kulturális Fővárosa 2010 program tárgyában 2007. június végén nyilatkoztam, az Ön mostani szavaihoz többé-kevésbé hasonló szellemben: engem is fölöttébb nyugtalanított a helyzet általam addig megismert állása. Azóta azonban eltelt két hónap, s hála a nyilatkozatomra kapott visszhangoknak én is tájékozottabb lettem. Engedje meg, hogy megosszam Önnel - és az érdeklődő olvasóval -, mennyivel tudok ma többet, mint akkor.

Éppen negyedéve, hogy Mészáros András főigazgató személyében tapasztalt menedzser került a program élére. Első dolga a program körül kialakult sokrétű válság kezelése kellett, hogy legyen. Minden válságmenedzsmentnek olyan intézkedései is lehetnek, mint pl. a nyilatkozat-tételi tilalom, ill. monopólium bevezetése (tehát a szereplők ne a sajtón keresztül „üzengessenek” egymásnak, hanem először a szervezeten belül tisztázzák konfliktusaikat). Ehhez még az is tartozhat, hogy minden vezetőnek jogában álljon kiválasztani saját közvetlen beosztottjait, hiszen akár nézeteltérések is kialakulhatnak az új vezető és a más irányításhoz szokott régi munkatársak között.

Jelen ismereteim szerint, megkezdődött az előkészítést végző – 20-25 fősre tervezett – munkaszervezet megerősítése, továbbépítése; elkezdődött a program részletes megtervezése, a kormány és a város közötti szerződések felülvizsgálata, a város finanszírozási lehetőségeinek és a program pénzügyi igényeinek összehangolása. Úgy tudom, elkészült a program felsőszintű definíciós terve is.

Elindult a „nagy” tanácsadói megbízás, amelyet a DHV nemzetközi konzorciuma nyert el, igen neves és hozzáértő résztvevőkkel. Ennek is nyilván kézzelfogható eredményei lesznek előbb-utóbb.

Várakozásom szerint további egy-két hónapon belül nyilvánosságra kerül az az átgondolt, menedzselhető programcsomag, vagyis a projektek együttese, az „útiterv” és a szervezet, amely a reálisan megvalósítható EKF-et és az oda vezető utat, feladatokat, szerepköröket írja le.

Számomra tehát most úgy tűnik, végre a kívánatos sínre kerültek az EKF 2010 ügyei. Nem kétséges, a feladat már-már sziszifuszi, tele a nagy komplexitású programok ezernyi csapdájával. Szerintem, most az jelentené az igazi segítséget az EKF ügyének, ha Ön, csakúgy, mint a házelnök asszony és a kulturális miniszter úr – legalább az év végéig – időt és bizalmat szavaznának az új vezetőnek és munkaszervezetének. Én mindenesetre így teszek.

De azt tudnunk kell, hogy ha ez a próbálkozás kudarccal végződik, akkor bizalmunkat eljátszották, és mindannyian felsültünk. Akkor majd együtt szégyenkezhetünk újra, s jöhet az „isten a gépezetből”...

Üdvözlettel,

Kornai Gábor