Kár lenne eközben elfeledkezni a „pesti Broadway” Andrássy út és Király utca közötti szakaszán uralkodó elképesztő állapotokról, melyeket a korrupció és a piszkos politikai alkuk máig felderítetlen, sorozatos tiltakozásba és perekbe torkolló összefonódása hozott létre. Így azután Belső Terézvárosban felrajzolható a legfontosabb politikai és társadalmi dilemmáinkat magába foglaló „bűvös háromszög”.

Egyfelől adva van egy riasztóan népszerűtlen miniszterelnök, aki ugyan 2006 áprilisában szabályos körülmények között megszerezte a szavazatok többségét, ám napjainkban a leginkább elutasított politikusok egyike. Gyurcsány Ferenc rendkívüli hatalmat összpontosított a kezében, és semmi hajlandóságot sem mutat, hogy elődjéhez, az általa megbuktatott Medgyessy Péterhez hasonlóan önként lelépjen a színről, a háromszög „csúcspontján” az Operában helyet foglaló politikai elit körében teljes patthelyzet uralkodott az 1956-os forradalom 51-ik évfordulójának előestéjén.

Hasonlóképp teljes volt a tanácstalanság a miniszterelnök távozását ordítva követelő, radikális tüntetők között a Nagymező utca Nyugati pályaudvar felé eső oldalán. Erőszakos akcióikkal nem sikerült magukkal ragadni az ellenzéki tömegeket. A kapucnis, arcuk elé sálat tekerő randalírozók petárdáira a végre szakszerűen fellépő rohamrendőrség könnygázzal válaszolt, különösebb visszhangot nem keltett zsidózásuk sem. Mivel a hivatásos bajkeverők belátták, hogy a rendőrökkel nem tanácsos ujjat húzni, dühükben az újságírók és a sajtósok ellen fordultak, többet is inzultáltak közülük. A „forradalmi közjáték” nem tartott tovább egy negyed óránál. A vak is látja, hogy az utcai erőszak nem gyengíti, hanem csak megerősíti Gyurcsány pozícióját, ezt az Astoriánál tartott gyűlésen az ellenzék vezére is hangsúlyozta.

Amikor még épült a mélygarázs. Tavaly decemberi felvétel.

Arra azonban kevesen figyeltek fel, hogy a lassan egyre nyilvánvalóbbá váló válságot a Nagymező utca másik végén kialakult helyzet a szó legszorosabb értelmében megtestesíti, illetve leképezi.

Vegyük csak közelebbről szemügyre, mi zajlik napjainkban a „pesti Broadway” másik felén, melynek világszínvonalú, mindenféle pályázati forrásokból támogatott fejlesztéséről annyi grandiózus terv készült már! Mindenki látja, aki arra jár, hogy a Nagymező utca Andrássy út és Király utca közötti szakaszát görgős fém kapukkal zárták el mind a két oldalról. A kapukat zöld mellényes emberek, egy biztonsági cég alkalmazottai működtetik. A trolik előtt kinyitják a kaput, de a személyautók közül csak azokat engedik át, melyeknek vezetői csúszópénzt adnak nekik. Az autósok pedig tejelnek, mert az elvben lezárt területen nincs parkolási díj, s az ottani lakók érthető módon szeretik, ha az ablakuk alatt áll a kocsijuk. Erre mondták egykor: „tűrhetetlen, balkáni viszonyok”. Manapság mindennapi korrupciót emlegetnek, különös tekintettel arra, hogy Gyurcsány Ferenc meghirdette a közélet kifehérítésének hét pontját. Nem tudni, hogy végül miként dönt az Országos Választási Bizottság és az Alkotmánybíróság, de az is lehet, hogy még szavazni is fogunk a közélet kifehérítéséről.

A korrupciónak több szintje van, és nem is biztos, hogy az egyik közvetlenül összefügg a másikkal. A Nagymező utcai őrök azért élhetik itt a világukat, mert a terézvárosi önkormányzat egy erősen korrupciógyanús megbízást adott egy mélygarázs építésére, s a cég a lakók érdekeit, valamint a védett természeti értékeket semmibe véve hozzákezdett az építkezéshez. Olyan mendemondák is szárnyra kaptak, hogy a kivitelezők „suba alatt” megállapodtak egyes önkormányzati vezetőkkel arról, hogy a kerületben élők számára hátrányos szerződés aláírása fejében hozzájárulnak a polgármester pártjának kampányához. Zavarosban halászott itt mindenki, politikusok, az építő cég képviselői, a terület és a mélygarázs majdani üzemeltetői. Milliók cseréltek gazdát, százmilliós ígéretek röpködtek a levegőben, és a felek kompromittáló iratok tucatjait őrizgethetik a fiókjaikban.

Legalább három bíróságon folynak a perek, ügyvédek tucatjai sürögnek és forognak, s nincs olyan fővárosi vagy állami hatóság, mely ne vizsgálódna a Nagymező utcai mélygarázs építkezése ügyében. A lakók érdekvédelmi egyesületbe tömörültek, többször tüntettek, petíciókat írtak, de csak annyit sikerült elérniük, hogy a kerületi önkormányzat a felbontott járdákat deszkával borította be, újabb súlyos milliókért. Közben a faanyag elkezdett rohadni, alatta pedig betemetetlen árkok tátonganak, melyeken át a vegyszerekkel szennyezett hólé akadálytalanul lejuthatott a platánok gyökereihez. Így az is lehet, hogy a természetvédők már hiába tesznek meg mindent a védett Nagymező utcai platánok megmentésért. Lehet, hogy nem közvetlenül a mélygarázs-építkezés pusztítja ki a fákat, hanem a gyökereikbe hatoló méreg.

A „bűvös háromszög” egyik oldalán tomboló, kukákat és autókat törő-zúzó huligánok és a tombolókat szétoszlató rohamrendőrök. Csúcsán a miniszterelnök, akinek lassanként már egyetlen szavát sem hiszi a társadalom, mondjon akármit a reformok áldásos hatásairól és a szebb jövőről. A harmadik oldalon pedig korrupt biztonsági őrök, a politikailag és gazdaságilag odakozmált önkormányzat és a környezetét elkeseredetten védő lakosság küzdelmének vámszedői. Ánégyzet plusz bénégyzet egyenlő cénégyzet, mondta erre egykor Püthagorasz, aki mint ismeretes, nemcsak matematikus, hanem filozófus is volt. Érdemes idézni a püthagóreus iskola egy kérdés-felelet formában fennmaradt tanítását: „Mi a legigazabb kijelentés? Válasz: Az emberek romlottak.”

Pelle János