Takács Imre. Máig nem tudja, miért rúgták ki

hvg.hu: Vezetése alatt az Iparművészeti Múzeum nagysikerű tematikus kiállításokat rendezett. Ráirányult a figyelem a gyűjteményre, mely addig keveseket érdekelt.

Takács Imre: Főigazgatóként igyekeztem a múzeumot, mely az elmúlt évtizedekben elhanyagolt intézménynek számított, elsősorban nagy visszhangot keltő szakmai produkciókkal kiemelni ebből az állapotából, azaz vonzó kiállításokat igyekeztem rendezni. Több ilyen volt már 2006-ban is, köztük a Kozma Lajos belsőépítészeti és építészeti munkáiból, továbbá az Esterházy-kincstár anyagából rendezett kiállítás. Tavaly szeptember óta hasonlóan sikeres a török szőnyegkiállítás.

hvg.hu: Az Iparművészeti Múzeum megújulását a sajtó, illetve a szakmai közvélemény is üdvözölte. Derült égből villámcsapásként hatott, hogy váratlanul leváltották a posztjáról. Mi történt?

T.I.: Tavaly augusztus 31-ével a miniszter felmentett pozíciómból, szeptember elsejétől kezdve már nem én voltam az Iparművészeti Múzeum vezetője. A döntés valódi okait ma sem tudom. A kollégáim is csak találgatnak. Helyemre először egy miniszteri biztost neveztek ki, Pálfi Ferenc személyében, aki nyugdíjazásáig a minisztérium biztonsági osztályvezetője volt. Leváltásomat először semmivel sem indokolta a minisztérium, sem szóban, sem írásban. Mivel az utóbbihoz ragaszkodtam, szolgáltattak indokot, de komoly formai hibával: kicsúsztak a jogszabály által előírt háromnapos határidőből. Mivel az ügyben munkaügyi per indult, a bíróság megállapította, hogy a késedelem jogvesztő volt. A döntést követő három munkanap leteltével a felmentő OKM még ha akar, sem adhat indoklást.

hvg.hu: Mikor indokolták meg a leváltását, és végül mire hivatkoztak?

T.I.: Hat napos késéssel küldték el a levelet, amely így „jogilag nem létező iratnak” minősül. Egyidejűleg felszólítottak arra, hogy nyilatkozzam: hozzájárulok-e az indoklás nyilvánosságra hozatalához. Ehhez nem járultam hozzá. Annyit azért el lehet mondani róla, hogy formai jellegű indokokat találtak, adminisztratív szabályzatokat kértek számon a múzeumon, ilyesmikre hivatkozva váltottak le. Sem pénzügyi hiánnyal, sem pénzügyi visszaéléssel nem vádoltak, a múzeumnak nem volt köztartozása sem, sőt, az említett kiállítási programnak köszönhetően a bevételek ugrásszerű növekedését konstatálhattuk. Ami a belső szabályzatokat illeti, itt a hatályát vesztett felmentés jobbára nyolc-tíz évvel korábban hozott törvényekre és rendeletekre hivatkozott. Volt olyan jogszabály, amelynek meghozatala óta én már a harmadik igazgató voltam az Iparművészeti Múzeum élén.

hvg.hu: Meddig igazgatta a múzeumot a reaktivált biztonsági osztályvezető?

Iparművészeti, újra

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítélete alapján visszahelyezték az Iparművészeti Múzeum főigazgatói pozíciójába Takács Imrét, akit azonban Hiller István kulturális miniszter hétfőn újra menesztett. Az ügy kapcsán az egykori gazdasági igazgató, Zádor Tamás a Népszabadságnak elmondta: a Takáccsal egy időben történt felmentését illetően kezdeményezett munkajogi perben május 29-én jogerőre emelkedett a bíróság április 14-i döntése, amellyel őt is visszahelyezték pozíciójába. A március közepe óta betegszabadságát töltő Zádort május 30-án Hiller István újra és indoklás nélkül felmentette. A minisztérium ebben az ügyben sem kíván nyilatkozni. (Forrás: Népszabadság)

T.I.: 2007 szeptember elsejétől december elsejéig volt hivatalban. Ebben az időszakban új főigazgatói pályázatot írtak ki, melyre öten jelentkeztek, köztük, a kollégáim írásos felkérésére, én is. Szokatlan pályázat volt, ugyanis a közalkalmazotti tanács kezdeményezésre a múzeum szakalkalmazottait is megszavaztatták a beérkezett pályázatokról. A szavazók több mint hetven százaléka engem támogatott, az OKM azonban mégsem az én pályázatomat fogadta el. Hanem azét, aki a támogatásnak még a tíz százalékát sem tudhatta magáénak. Ő, Renner Zsuzsa, jelenleg is főigazgató, volt kollégám, az Iparművészeti Múzeumon belül működő Kelet-Ázsiai Múzeum korábbi vezetője. Ezt követően beosztott muzeológusi munkakörben dolgoztam egészen mostanáig a kisgyűjtemények osztályán. Feladataim mellett továbbra is kutatok, illetve oktatok, az egyetemi doktori képzésben veszek részt. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletével június 7-ével visszahelyezett a főigazgatói munkakörbe, de Hiller István miniszter június 9-ével újra felmentett.

hvg. hu.: Meglepte, hogy sokan szolidaritást vállaltak Önnel?

T.I.: Természetesen örültem, hogy ilyen sokan mellém álltak. Marosi Ernő művészettörténész, az MTA akkori társadalomtudományi alelnöke rádióinterjúban és napilap-cikkben tiltakozott az eljárás ellen, az MTA Művészettörténeti Bizottságának részéről Galavics Géza, Beke László, Jávor Anna és mások is kiálltak mellettem, illetve a múzeum mellett. De a szakmán kívül is voltak, akik felemelték hangjukat, például Ludassy Mária. A múzeumigazgatókat tömörítő Országos Közgyűjteményi Szövetség vezetősége tiltakozó levelet küldött Hiller Istvánnak. A széles körű összefogás talán azzal is magyarázható, hogy én magam soha nem politizáltam, mindig apolitikus szakembernek vallottam magam. Azt gondolom, a kultúrát is minél távolabb kellene tartani a politikai kurzusoktól.

Baán László és Hiller István

hvg.hu: Ha az OKM nem politikai okok miatt váltotta le, mi állhatott a háttérben? Szakmailag nem felelt meg főigazgatónak?

T.I.: A minisztérium kommunikációjában visszatérő elem volt, hogy művészettörténészként, tudományos kutatóként nincs ellenem semmi kifogásuk. Maga a miniszter ismerte el, hogy velem mint szakemberrel semmi baja. Eszerint maradnak a személyes indokok. De bizonyosan nem Hiller István részéről, akivel emlékeim szerint harmonikusan működtünk együtt és barátságos hangnemben szoktunk tárgyalni.

hvg.hu: De akkor mégis miért váltották le? 

T.I.: Ezzel kapcsolatban inkább csak utalást tennék a Magyar Szemle című folyóirat legutóbbi számában megjelent nagy terjedelmű, elemző tanulmányra. A szerző Szilágyi Márton irodalomtörténész arra a következtetésre jutott – amit a leváltásom után a Kossuth Rádiónak adott interjúban egyébként először Marosi Ernő mondott ki – , hogy Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója állhat a háttérben. Amikor Baán Lászlót behívták ugyanebbe a rádióműsorba és szembesítették Marosi Ernő véleményével, ezt tagadta, ugyanakkor azt állította, hogy véleménye szerint én alkalmatlan vagyok egy múzeum vezetésére. Olyan vádakat hangoztatott ellenem, melyeket rágalmazásnak tekintettem, és büntetőpert voltam kénytelen indítani ellene. Baán László később a bíróság előtt bocsánatot kért tőlem állításaiért.

hvg.hu: Baán László a kollégája volt a Szépművészeti Múzeumban. Ebből az időszakból vádolta valamivel?

T.I.: Igen, a Zsigmond-kiállítással kapcsolatban felrótta, hogy 2006 januárjában „túlköltekeztem”, illetve, hogy mint a kiállítás kurátora a túlköltekezést elhallgattam, annak érdekében, hogy később kinevezzenek az Iparművészeti Múzeum főigazgatójának. Hadd ne kommentáljam.

hvg.hu: A Szépművészeti Múzeum élen jár a nagy tömegeket vonzó, költséges „sztárkiállítások” szervezésében. Lehet, hogy Baán, aki már nem a felettese, konkurenst sejtett önben?

T.I.: Ezt én magam soha nem állítottam. De a jelek szerint valóban nem teljesen azonos a felfogásunk a múzeumi munka egészéről, benne a kiállítások szervezéséről. A múzeumi alkotómunka véleményem szerint ugyanis lényegesen bonyolultabb és tartalmasabb folyamat annál, mint amit a különböző reklámfogásokkal, hangzatos címekkel és hatalmas plakátokkal felajzott közönség tapasztalni képes. Az utóbbi időben óriási médiafelhajtás és marketing-tevékenység bontakozott ki az ilyen kiállítások körül. Erre minden bizonnyal szükség van a „múzeumi termék” sikeres eladása érdekében. Talán az sem olyan nagy baj, hogy mostanában erről sokat beszélünk, hiszen sokak számára mindez újdonságot jelent, ráadásul a rejtett műhelytitkok látszatát öltik magukra a költségvetési számok, a műtárgybiztosítás csillagászati nagyságú – egyébként általában virtuális – összegei, a hihetetlen látogatottsági adatok. Nem árt azonban emlékeztetni arra, hogy ezt a terméket – elsősorban szellemi munkával – létre is kell hozni, és ennek körülményei valószínűleg még a számoknál is sokkal érdekesebbek.

Pelle János