hvg.hu: Mennyire lehetnek hatékonyak az ombudsmani állásfoglalások?  

Fülöp Sándor: Az ombudsmani hivatalnak nincs és soha nem is volt hatósági jogköre, mi csak annyit tehetünk, hogy a nyilvánosság előtt, akár a parlamentben is, bíráljuk a társadalmi érdekeket sértő kormányzati döntéseket. Mégis, annak van ereje, ha az apparátusunk segítségével feltárjuk a visszás ügyeket és azokat a nyilvánosság elé tárjuk. A Velencei-tó északi partján, Sukoró térségében tervezett kaszinóváros, a King's City  körüli problémákat is vizsgáljuk, de addig nem adunk ki állásfoglalást, amíg az ügyészségek vizsgálata le nem zárul a kifogásolt területcserék ügyében.  

hvg.hu: A belső-erzsébetvárosi rekonstrukció kapcsán ugyancsak állásfoglalást tettek közzé.

F.S. : Az Óvás! Egyesület tavaly ősszel nyújtott be panaszt, ekkor kezdtük el vizsgálni munkatársaimmal együtt a rendezési tervet, amely a probléma magját alkotja. A településrendezési terv alapján ugyanis vissza lehetne utasítani a tervtől eltérő egyedi építési engedélyek kiadását. Állásfoglalásunkban jeleztük: sürgősen felül kell vizsgálni a területre kiadott egyedi bontási és építési engedélyeket. Mivel ezek kétévente lejárnak, elvben lenne lehetőség, hogy ezeket ne hosszabbítsák meg. A VII. kerületi önkormányzat viszont azt mondja, hogy nincs olyan konkrét jogszabály, amelyre hivatkozva visszavonhatnák a már kiadott engedélyeket. Hiába születnek tehát állásfoglalások - a miénket is beleértve - az épített környezet védelmében, a jogszabályok ellenünk szólnak. Másik érvük: ha megnehezülnek az építkezések, a befektetők majd a szomszéd kerületekbe mennek, ahol nem ütköznek korlátokba.

Fülöp Sándor © Bánkuti András

F.S.:  Tény, hogy a főváros szabályozási hatásköre nem megfelelő. Erzsébetváros esetében a fővárosnak több szálon is egyetértési joga volt, hiszen a települési tervet meghatározó keretszabályozást a városházán hagyják jóvá. Mégsem tudott élni vele, nincsenek eszközei ahhoz, hogy elképzeléseit keresztülvigye. Mivel hiányoznak a források, a főváros jogköre csak formális, nem érzi, hogy komolyan megtilthat olyan fejlesztéseket, mint ami most is zajlik a Belső-Erzsébetvárosban. A kerület ugyanis rögtön arra hivatkozna, hogy elfogadja a tiltásokat, de akkor a főváros adjon pénzt a fejlesztésre. A világörökség védelmére főváros rendelkezik egy kisebb összeggel, de ezt is a kerületek fizetik be.

hvg.hu:    Ha a főváros tehetetlen a kerületi önkormányzatokkal szemben, mit tehet az ombudsman, akinek egyáltalán nincsenek forrásai a világörökség védelmére?

F.S.:  Mivel az Andrássy út és a pesti Duna-part a világörökséghez tartozik, a Belső-Erzsébetváros a „magterület  védőövezetének” számít, melyben tiszteletben kellene tartani az épített örökség védelmét szolgáló nemzetközi és hazai előírásokat. Ezt tartalmazza majd a készülő világörökségi törvény is, melynek megszövegezésében az ombudsmani hivatal is részt vesz. Ugyanez a helyzet Szerencsen, ahol a megépíteni tervezett szalmaerőmű ellen emeltek kifogásokat a környezetvédők, arra hivatkozva, hogy az a terület a szintén világörökségnek számító tokaji szőlővidék védőövezete. Tény azonban, hogy a „pufferzóna” megítélése jogilag ellenmondásos: formailag nem része a „magterületnek”, mégis kiterjednek rá a világörökséget védő szabályok. Megjegyzendő, hogy az erzsébetvárosi önkormányzat sem hivatkozott arra, hogy az egykori zsidónegyednek egyáltalán nem jár a védelem, csak éppen a védendő és megőrzendő épületek körét túlságosan szűkre szabta.

Sukoro, a King City helye © MTI

hvg.hu:    Szerencs és Belső-Erzsébetváros között lényeges különbség, hogy míg a védőövezetben tervezett szalmaerőmű esetleg fenyegeti majd a magterületet,   a hetedik kerületben már szabad utat kapott a rombolás.

F.S.:     Szerencs esetében, - arról is állásfoglalást tettünk közzé - valóban más a helyzet. Ott egy olyan erőművet akarnak építeni, ami zavarja a történeti szőlővidék felé vezető átmeneti zónát. De arról sem szabad megfeledkezni, hogy az erőmű üzembe helyezése az egész tájat átalakíthatja: részben az alapanyag közúti szállításával, részben pedig a termelési kultúra átalakításával. Bár a kukoricaszárat és szalmát elégető erőmű elvileg környezetbarát, de például energiafű termesztése a szőlők helyén elfogadhatatlan.

Ami az erzsébetvárosi ingatlanpanamákat illeti, csak remélhetjük, hogy a kerületben élő választópolgárok, levonva a szükséges következtetéseket, legközelebb nem szavaznak olyan politikusokra, akik felelősek a visszaélésekért. A demokráciával, bizony, veszteségek is együtt járnak. Szerencsére ezeket korlátozni lehet, ugyanis négy év elteltével a választóknak módjuk van arra, hogy megváltozassák döntéseiket, és megfosszák a hatalomtól a korrupt tisztségviselőket.

Pelle János