Pedig minden szépen indult: a családi legenda szerint az ős egy ízig-vérig olasz Verrocchio volt, csak az „io” kopott le az évszázadok során. „Az olasz ragadt is rám, szemben a franciával” – ez utóbbit a sokáig Párizsban élő anya sem tudja a fiatal Verókba verni.
A rendőr apa, illetve a pártközpont külügyi osztályán francia–olasz referensként dolgozó anya tanácsára kezdetben szerszámkészítő szakközépiskolában tanul, de nem sokáig bírja. Az iskola- és profilváltást egy baleset is sietteti. „A Margit hídon bicikliztem, szemeztem egy gyönyörű lánnyal, amikor hatalmas csattanással egy álló buszba hajtottam.” A hiányzások miatt osztályismétlést ajánlanak neki, ő viszont „dühből” átmegy a szakmunkásképzőbe, majd letesz egy géplakatosi szakvizsgát, és beáll a Ganz Mávaghoz a munkapad mögé. Két évet húz le a cégnél, majd a kötelező sorkatonáskodás után gépkocsivezetőnek szegődik a Közlekedési és Műszaki Vállalathoz.
A munka mellett befejezi félbemaradt középiskolai tanulmányait, majd a KISZ kb külügyi osztályára kerül protokollosnak. „Nem politikai munkatárs voltam, rendezvényszervező” – teszi helyre az akadékoskodókat. A KISZ mellett jut ideje egy főiskolai diploma megszerzésére is: 1980-ban a Ho Si Minh-tanárképző könyvtár–pedagógia szakán végez. 1985-ben már a Reflektor Kiadó sorozatszerkesztője.
A rendszerváltás az üzleti szférában éri: kereskedelmi és építőipari kft-ket igazgat, előbb a magán-, majd az önkormányzati szférában. 2002-ben az Erzsébetvárosi Vagyonkezelő Rt. vezérigazgató-helyettesi posztjáról igazol át Terézváros polgármesteri székébe.
„Barkácsolás, festészet meg focimecscsek a tévében” – ezek kapcsolják ki a három felnőtt gyermeket felnevelő városvezetőt, aki feleségével Dunakeszin él. Bár nagy a távolság a családi ház és a munkahely között, egy bioüzemanyaggal hajtott Saabbal közlekedik, „hogy minél kevésbé szennyezzem a környezetet”.
 Verók István © Fazekas István |
HVG: Nevének eredete és önéletrajza alapján egy igazi reneszánsz ember képe rajzolódik ki: ért a manuális dolgokhoz, otthonosan mozog a számok, az irodalom, de a politika világában is. Nem túl nehéz teher ez a sokoldalúság?
Verók István: A horoszkópom szerint a Halakhoz tartozom, azaz borzasztó komplex a személyiségem. Viszont az aszcendensem Kos, úgyhogy van bennem egy kettősség: ha kell, tudok kemény lenni, de alapvetően lojális és empatikus vagyok. Polgármester kollégáim naivnak is tartanak.
– Na de azt csak felismerné, ha netán korrumpálni akarnák!
– Hát persze! Ilyenkor azonnal ajtót mutatok. Igaz, az első esetnél csak utólag vettem észre, hogy „véletlenül” az irodámban felejtettek egy üveg bor mellett némi készpénzt is. Azonnal felhívtam a jegyzőt és a pénzügyi főosztályvezetőt, jegyzőkönyvet írtunk a helyzetről, és átutaltuk az összeget a közbiztonsági alapítványunknak.
– És ha egy kollégáról derülne ki, hogy folt esett a becsületén, megpróbálna segíteni rajta, vagy fel is út, le is út? Az előzetesben lévő VII. kerületi szocialista polgármesternek például vitt már be bablevest?
– Még nem világos, Hunvald György mennyire érintett, persze a két kerületet ért vádak sem egyformák. Ha felmerül a gyanú az apparátuson belül, rögtön felmondok az illetőnek – már három főosztályvezetőnktől búcsúztam el emiatt.
– Mi biztos nem bírnánk ekkora feszültségben dolgozni. Ön mivel vezeti le a pozíciójával járó stresszt? Meditációk, személyi tréner?
– Nem én járok töltődni, inkább hozzám jönnek a rokonok, ismerősök. Meglehetősen erős energiakisugárzásom van. Amikor édesanyám rákos lett, különböző alternatív gyógymódokat gyakorló emberekhez vittem. Gondoltam, miért ne próbáljam meg én is, amit ők. Kiderült, hogy többféle fájdalmat tudok csillapítani, illetve megszüntetni, s ugyanúgy ragadnak rám a fémtárgyak, mint Uri Gellerre.
– Aztán nehogy ezt a mentalista „ragadós kezét” is félreértsék! De ha már ilyen képességek: nem érzi úgy, hogy az egész emberiség javát kellene szolgálnia, nem egyetlen kerületét?
– Nem vagyok reikimester, mert ők az éteri energiát tudják közvetíteni. Én csak a sajátomat adom, és azt is csak beteg családtagoknak, mert egy ilyen „kúra” nagyon sokat kivesz belőlem.
– Ilyen képességekkel minimum a Parlamentben volna a helye. Nincsenek ilyen ambíciói?
– Terézvárosnak jól működő országgyűlési képviselője van, és a kerület csak egyet bír el. Nem is volnék alkalmas rá: nem bírnám fenékkel a sokórás üldögélést és gombnyomkodást. Nem akarok már továbbmenni, elvégre 59 éves vagyok.
– Lehet, hogy nem akar menni, de még az is megeshet, hogy viszik. Legutóbb már egyenesen koncentrációs tábort vizionált magának az ellenzéki kritikák kapcsán...
– Azért fogalmaztam ilyen keményen, mert ha egy képviselő-testületben az igennel szavazókat büntetőeljárás alá vonják, a következő lépés szerintem valóban a koncentrációs tábor. Pedig az ingatlaneladások ügyében alkotmányjogászi szakvélemények és az igazságügyi értékbecslés is nekünk adott igazat.
– A rendszerváltáskor még nem tartott a hajtóvadászattól? Végtére is szép ívű párt- meg KISZ-karriert tudhatott maga mögött.
– Már 1973-ban beléptem az MSZMP-be. Nem kényszerítettek, úgy éreztem, ott a helyem. Lehet, hogy rossz hír, amit mondok, de én úgy ítéltem meg, hogy az a rendszer működőképes: volt benne egyfajta szociális meg anyagi biztonság. Persze azért nem sírom vissza a szocializmust.
– A nyolcvanas évek közepén, könyvkiadói főszerkesztő-helyettesként nem volt lelkiismeret-furdalása a szamizdatban publikáló ellenzéki értelmiségiek miatt?
– Olvastam néhány szamizdatot, de mielőtt félreértenék a helyzetet: hiába voltunk pártkiadó, amikor Kádár János Reflektor Kiadó Vállalatnak keresztelt el minket, meg is pecsételte a sorsunkat. Piaci alapon működtünk, magunknak kellett kitermelnünk a költségeket. Ezért is lazítottuk a tematikát például népszerű gyerekkönyvekkel, módszertani füzetekkel.
– Nehéz idők lehettek. Aztán 1990 után még innen is volt feljebb: önkormányzati cégek vezetése, meg a polgármesterség. Mondja, hogy csinálta, hiszen nem is terézvárosi lakos?
– Ezer szállal kötődöm Terézvároshoz, itt jártam bölcsődébe, óvodába és szakközépiskolába, majd a helyi Kereskedelmi és Iparkamara elnökhelyettese voltam. A rátermettségről annyit: a Terézvárosi Kft.-ben hét fővel 60 millió forint nyereséget realizáltam 1998-ban; pár évvel később pedig 3 milliárdos hitellel terhelt gazdasági pokolból hoztam ki az önkormányzatot.
– Ha ennyire tehetséges üzletember, miért nem csinál bizniszt a festményeivel is? Megtudhatjuk, milyen stílusban fest, hol találkozhatunk a műveivel?
– Impresszionista stílusban alkotok, különböző, a fejemben meglévő impressziók alapján viszek a vászonra dolgokat. Többen felajánlották már, hogy kiállítják a képeimet, de amíg polgármester vagyok, szó sem lehet erről. Nem szeretném, ha a pozícióm miatt állítanák ki a műveimet.
IZSÁK NORBERT – DOBSZAY JÁNOS